A Sunwharf meghallgatása után csak ültem és csak ültem és nem tértem magamhoz. No nem azért, mert leszedte volna a fejem és belehugyozott volna a koponyámba, ahhoz azért több kell. Mostanság meg még több. Nem értem az egészet. Mármint magamat. Vagyis... a teljes kiégést és pesszimizmust találom meg önmagamban. 

 Kezdjük talán ott, hogy a Sunwharf nem kezdő zenészekből összeverbuválódott zenekar. Eddig rendben. Iszonyat nagy zenét csaptak az arcunkba. Ez most abszolút objektív, lehet akár tényként is kezelni. Hitelesek? Persze, hogy azok, ez nem is kérdés. Akkor most mi is ez a kiégés, meg a pesszimizmus? 

 Egyrészt, amikor bekapcsolod azt az izét, szarládát, ami ontja magából az úgynevezett közízlésnek megfelelő rockzenét, akkor nem hallasz mást, mint egy halom Quimby kópiát és más szar alternatív szemetet. Kezdve az Anna And The Buziktól a fisfos Zaporozsec nevű okádékon át a "KISPÁY30Ugyanazokkalatagokkaljátszóugyanazafos" nevű zenekarokig bezárva. Rendesen megijedek, hogy a gyerekeim ilyen közegbe fognak szocializálódni. 

 Másrészt itt van az Underground. Ezen belül is a stonersludgedoomSTB felekezet. Mintha megrekedtünk volna egy kicsit. Mintha nem keresnénk az újat. Lehet, csak én érzem így, de hogy ebből a DOWN szerű zenéből annyi van, mint bolha egy átlagos magyar puliban, az ziher. Nem csak itthon, mindenhol. Biztos, hogy ez nyafogásnak hangzik most, az is. Rengeteg levelet kapunk a postafiókba és azt kell mondanom, hogy több, mint a fele ilyen. Jobb, rosszabb, de ilyen. Amikor már a Down is csak saját magát kopírozza, az elgondolkodtató. 

 Ne értsetek félre, nem akarom elvenni a Sunwharf dicsőségét, mert nem is lehetne. Ők ilyenek, ez jön belőlük, ezért tudnak hitelesen játszani a közönségüknek. Nem mellesleg jobban öröltem volna, ha a Down ezekkel a dalokkal jön ki az utolsó EP-n, de hát mit tegyünk, a Sunwharf most jobbat nyujtott, mint ők.

 Mégis, nekem ez már túl sok. Valami új kell, ami felzavarja az állóvizet. AMEN!