Megkaptam a Motörhead studió albumait taglaló könyvét. Most Motörhead lázban égek. Folyamatosan hallgatom az albumaikat. Csodálatosak mind. 20 albumot meghallgatni nagyon tömény ezért közbe kell iktatnom egy-egy más jellegű munkát is. Többek között ez történt a Planet Of Zeus legújabb művével, a Vigilante albummal is.
Igazából Rico barátomnak jött be nagyon az előző két lemez, nálam mindig csak amolyan hézag kitöltő állapotban voltak. Most viszont elkapott a gépszíj, mint a vigyázatlan ipari tanulót. Már az első számnál, a The Great Dandolos-nál elkapott az a nagyszerű groove, amit odapottyantanak elénk, majd jön rá az a fantasztikusan jól eltalált énektéma. Az Alabama Thunderpussy jut eszembe róluk, persze azzal a különbséggel, hogy itt inkább a groove-ra helyezik a hangsúlyt a görög srácok. Ezt folytatják a Second Comingnál is, de már a harmadik tételnél, a Girl Named Greed-nél azért bekúsznak nagyon kis finom dolgok is. Amolyan bluzos elszálás, de nem a hagyományos módon. Feszesen, mégis szellősen. Ez Főleg a Burn This City Down dalnál érvényesül. Ez már Ragdoll. Fantasztikus.
A következő nagyobb váltás a No Tomorrow-nál jön el, amikor is balladisztikusra veszik a témát., Viszont a címadónál ismét előjön, ami az albumot annyira jellemzi, a blues rock. Itt még közös tapsolás is van. a Dissapointment Blues pedig egy egyszerű sludge/blues örlemény. A The Beast Within pedig méltó lezárása ennek a nagyszerű albumnak.
Mindent összevetve nagyon odarakták ezt a lemezt a görög rockerek. Szép hangzás, egyenletes hangzás. Jól eltalált dallamok, rengeteg koszos riff. Mindenkinek ajánlom a Planet of Zeus új albumát, a Vigilante-ot, aki végre egy fasza blues alapu sludge/stoner muzsikára kiváncsi. Facebook. Voltak már nálunk ITT, meg OTT is.
Augusztus 31-én itthon is láthatjuk őket a Spacedust és a Head For The Sun társaságában az R33-ban.
Egyébkén meg, nem mellékesen a Head For THe Sun feldolgozta a Doterut tőlük, amit koncerteken előszeretettel játszanak, a közönség nagy örömére. Íme:
AMEN!
