Na most meg hová kulázzak? Boudain? És akkor mi van? Szar név, szar borítóval. Szürke háttér, fekete kocával. Lehetne akár egy Hús és Hentesárú szaküzlet cégére, vagy akár valami Húsipari főiskola szamizdat kiadványának a puhafedeles borítója is. Na jó jöjjön.

 Valahogy ezzel a kiadvánnyal is úgy inditottam, mint a Rainbows Are Free lemezével, azzal a különbséggel, hogy az amolyan tucat proto szarral indított, ez meg tucat sludge szarral. Aztán a Slaveman vett egy nagy bukfencet és a dal elkezdett élni a második perctől. előjött belőle valami iszonyat lazaság, lehet akár groovnak is mondani, ha nem lenne mégis alapvetően sludge, ami itt történik. Swampsludge? Lehet. A gitár olyant, de olyant játszik, hogy még a legelszántabb 3+2 rajongóknak is elcsöppen a nyáluk. Ízeset, mint a menzás bukta. Sajnos a Moonshinin' visszasüllyed abba a szürke mocsárba, ami már nem érdekes, úgyhogy ugorjunk át inkább a King of The Cosmosra. És ismét jön az a fajta délies lábrázás, amit csak azok tudnak, akik ott is szölettek, sőt akiknek a nagyapjuk is ott született. Mellékesen megjegyezném, hogy néha-néha azért a Prong is eszembe jutott a Kozmosz Királyát hallgatva. Trailerpark pedig hiába hozza a lassú szutykot, mégis ott érzed a bőröd alatt a mocsarak piócaszagú hidegrázását, meg a kockásingesek degenerált ellenszenvét. Tökéletes. És hát a Kalifornia se a napsütésről szól. Ez a blues alapokra kiokádott szörny inkább valami sötétebb Kaliforniát fest le, amit sem turista, sem átlag amerikai állampolgár nem tapasztalhat, mert vagy nem engedik neki, vagy mert a Sötétség nem engedi. 

 A ZZTop cover, a Just Got Paid tökéletesen igazolja, hogy ez a fajta Sludge, Blues alapokon nyugszik. Érdemes tehát odafigyelni erre a brigádra, a The Boudain-ra. Arckép.

AMEN