Default style- Alternative style

Queens Of The Stone Age - ...Like Clockwork | 2013

qotsa_LCcd.jpg

A Queens Of The Stone Age-t 2009 után idén újra láttam élőben; a Volt Fesztiválon egy rövidebb, de nagyon élvezhető műsort adtak elő. Bizonyos szempontból úgy érzem, hogy semmit sem változtak az évek során, de ez mégsem igaz. Inkább külön kell választani magát a zenekart és a zenét. Az ugye ismert dolog, hogy egyvalaki van ott a kezdetektől. Josh Homme szépen adagolta a változásokat kisebb-nagyobb formában amit az új partnerek is kiegészítették saját stílusukkal, és jól jött a The Desert Sessions is, hogy még színesebb legyen az egész. Az első három lemezzel "lezártnak" tekintik a Kyuss érát, és a Lullabies to Paralyze albummal belekezdett abba, amit most is hallunk.

Saját fejem után megyek, és akkor is jónak tartom a Like Clockwork-öt, ha ezt Josh Homme már nem is Stoner Rocknak tartja. Ez részemről teljesen mellékes. Viszont, hogy ne keveredjek ellentmondásba önmagammal, tényleg mindegy, hogy mi a stílus neve, ez a Queens Of The Stone Age. Mivel ők vezettek bele a mai mivoltomba, a különleges, kiemelt helyük mindig is megmarad nálam, és természetesen némi elfogultság is társul ehhez. Már az elején is tudtam, hogy hosszú lesz az út, amit velük bejárhatok, így a lemezeket két irányban kezdtem el begyűjteni. A Songs For The Deaf volt az első, azt vagy 2005-ben a LTP, vagy még valamikor 2003 és 2004 idején a Rated R követte, de egészen a Blues For The Red Sun-ig eljutottam visszafelé. Az Era Vulgarisnál meg már nem is volt kérdés, hogy kötelező beszerezni.

qotsa-biad.jpg

Idén meg itt van a ...Like Clockwork. Egy olyan album, ami még beleillik a sorba, de megint más lett. Az Era Vulgaris féle "Sick Sick Sick" átértékelődött, és egy másfajta beteg hangulat járja körül az összes számot. Ez a betegség is mindig benne volt talán a zenében, de most felerősödve tapasztalhatjuk meg. Egy olyan képi világ is társul hozzá, ami tovább érezteti velem, hogy milyen lehet a hangulatuk, de ahogy a koncerten is lehetett hallani, ott van benne a régi betegség, ami még a Kyusstól öröklődött. Nem vetik le magukról véglegesen, ezért érzem úgy, hogy a változás nem teljes. Az If I Had A Tail, az I Appear Missing és a My God Is The Sun számok favoritok lettek, hát igen...

A bejegyzés trackback címe:

https://stoner.blog.hu/api/trackback/id/tr825458425

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása