Szeretek koncertekre járni, bár nagyon kevés eseményre tudok elmenni. Pedig kéne...Nemcsak, a zene miatt, bár az se elhanyagolható, hanem a társaság miatt. Olyan jó kis underground mozgalom jött itt létre, ahol ki-be járkálnak az emberek, de a mag az állandó, sőt nagy néha növöget is egy-két fővel. Öröm velük találkozni. Ez már elég nyálnak hangzik, tudom, ezért térjünk rá a lényegre.
Az Urania már fogalomnak számit itthon, nemzetközileg pedig komoly elismeréseket arat. Ráadásul nem az a fajta brigád, akik olyan sokat koncerteznének, mivel Aiwass, a zenekar motorja, kitalálója, mindenese elég sok zenészt elfogyasztott már. Igazából nehezen talál embereket akik illenének az általa megálmodott képbe. Igazából ez érthető is, mikor megalkotok valamit, akkor nem nagyon szeretnék kompromisszumot kötni, pláne, ha érzem a "remekbeszabottságát" a művemnek. Arról már nem is beszélek, hogy ideje se nagyon van a sok más zenekar mellett, amit szintén ő hozott létre.
Végül is időben érkeztem, ahhoz, hogy még egy sört is tudjak venni az Urania kezdéséig. Aztán elkezdték. Én meg csak álltam tátott szájjal és nem értettem az egészet. Valami nem stimmelt. A fejemben benne volt a zene, de ami itt szól, az közel sem hasonlitott rá. Egyszerűen szétesett a produkció, nem volt alja. Ezek a riffek, ezek a dallamok, sőt maga a mester, Aiwass sem ezt érdemelné.Koncertre sürgősen be kell szerezni egy másod gitárost, mert anélkül csak ezt a fajta punkos csörömpölést lehet hallani, ami az Urania mély, progressziv funeráltságával nem összeegyeztethető. Azok a részek, amiktől garantáltan összeszarod magad, meg még a barátnődet is, vagy éppen azok amikor kellemesen utazol a füst hátán és éppen kezdenél mosolyogva tojni a világra, na azok a részek igy nem nagyon kapnak kellő tiszteletet, komolyságot. És ez nem jó. Arról nem akarok beszélni, hogy a hangmérnök....a fene se tudja mi volt, mert érdekes mód, a Let The Cigar Die-nál már kurva jó lett a hangzás.
Igen, vége lett és én már a második sörömnél tartottam. Tudom, lassan iszok. Jöttek a szivarok. Nem vén szivarok, itt mindenki fiatal volt. Szemtelenül. Amit viszont leműveltek odafent, az biziony tanulságos volt. Ezek a srácok felszántották a szinpadot, de nem egyszerűen. Volt kiállás, koncepció, kerek volt a sztori. Mint késöbb kiderült nem volt itt megtervezve semmi, spontán attrakció volt és ez nem kis teljesitmény. Főleg, ha figyelembe vesszük azt, hogy sok tapasztalt zenész jöhetne hozzájuk előadás módot tanulni.
Először is szerintem a gitáros/vokalista srác, Blanár Levente szerintem még nem is borotválkozik, annyira kisgyereknek néz ki. Amint viszont elkezd dalolni, körbe kell nézned, hogy ki az akinek hallod a hangját, mert hogy ezt az erőteljes, karakteres hangot nem lehet kipréselni egy ekkorka gyerekből, ráadásul az az intenziv mozgás bármelyikünket, akik sörön, meg cigin élünk megölt volna.Ott van még a basszusgitáros (Kőrös Zoltán Dávid), akire egyből azt mondod, hogy Petike. Klott gatya, fehér atléta trikó. Most akkor mi van? Tornaóra? A "szaros" gitárján meg egy hibajavitóval odapingált forditott kereszt. Ha nagymama lennék azt mondanám, hogy meg kell zabálni ezt a kölköt. Elmondva nevetségesen hangzik, azonban ott élőben elhiszed, hogy ez a gyerek nem más, mint a vörös seggű Ördög! Sokszor a fiatalkori Iggy Pop jutott az eszembe róla. Egy őrült, akinek olyan karizmatikus kiállása van, hogy elhiszem, hogy a lányok állva huggyoznak utána. Szóval ez véresen komoly. A dobossal (Czene Dávid) nagyon jól érzik egymást. Belőle nem láttam túl sokat, de hallottam pontos és mégis laza játékát. Feszes volt mint egy boxeralsó a striptease bárban. Sánta Zoli, a másik gitáros pedig néha úgy játszott a hangszerén, mint Angus Young., na nem annyira profin, de a mozgáskultúra az már átvéve. Ő se volt aki egy bárszéken tolja végig a koncertet. A hangzás nagyszerű volt. Biztos lehetett volna találni benne hibát, de a produkció annyira ötös volt, hogy nem lehetett észrevenni.
És hát jöttek a nagy öregek. Burning Full Throttle. Ha elkezdeném elemezgetni a játékukat, csak felesleges szócséplés lenne, hiszen számtalanszor elhangzott már a dicsérő szó róluk. Annyit azonban elmondanék, hogy most született meg A produkció. Ennyire együtt még soha nem hallottam őket, sőt most adták életük legjobb koncertjét. Olyan mércét ütöttek meg, amit tartaniuk kell és ez nem lesz könnyű. Nagyon magas szinvonalú müsort dobdtak az arcunkba.
Jöttek a Svédek, Molior Superum. Nem tudok sok mindent irni róluk, mivel nem nagyon ismerem őket. Nem is miattuk mentem, mert ugyan hallottam tőlük ezt.azt, de nem igazán hatottak meg. Abszolút középszerű. A hangzás korrekt, az előadás fáradt volt. Aki tud róluk irni valamit, az irja meg, szivesen kiteszem.
A fesztivál végét a Head For The Sun zárta. Márknak egyelőre ez volt a hattyúdala, mivel Rafi visszajött külhonból és ismét kézbe veszi a mikrofont. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mikor a Rafi után meghallottam Márkot énekelni, hát enyhén szólva is nehéz volt befogadni. Aztán szép lassan beérett. Férfi lett a gyerekből. Apa lett időközben, amihez utólagosan is gratulálunk. Szóval baromi jót tett neki ez az idő, amit itt a HFTS-nál töltött. Én nagyon remélem, hogy nem tünik el és nemsokára viszontlátjuk egy saját zenekar élén, mert megérdemli. A Head For The Sun fellépésére már nagyon elfáradt a közönség java, haza is szállingóztak egypáran. Viszont akik maradtak, azok jól jártak, mert ha nem is a legjobb formájukban láthatták a zenekart, azért nem lehetett panaszkodni a hangzás végett. Végre lehetett hallani Rico gitárját is normálisan, még a szolók alatt is. Dani ismét kitett magáért a dobok mögött. Hozta a már védjegyévé vált grimaszokat. Béla bá pedig öregurasan végig játszotta a magáét, mint valami zsoldos. Hozta magát, de biztos fáradt volt, mert nem mozgott úgy, mint ahogy megszoktuk tőle. Ennek ellenére egy kő profi koncertet nyomtak. Méltó lezárása volt az estének. Köszönjük.
Az est fénypontja számomra egyértelműen a Let The Cigar Die volt. A többi már csak hab a tortán.
Urania, Let The Cigar Die, Burning Full Throttle , Morior Superum, Head For The Sun
AMEN!
