Én már sajnos nem tudom rajta tartani az ujjam a hazai underground ütőerén, ezért elég sokszor meglepődök, ha egy újabb zenekar bukkan elő, számomra a semmiből. Mióta elköltöztem Budapestről, nem igen tudok eljutni annyi koncertre, mint szeretnék. Mióta megszülettek az ikrek, azóta meg pláne, sőt irogatni se nagyon van időm. Ennek ellenére felkapom a fejem, ha valami izgalmassal, vagy minőségivel találkozok.

A Band In The Pit ilyen. Tudom jól, hogy mindenki utálja, ha skatulyákba akarjuk beletuszkolni, de egyrészt, nem is olyan megalázó, ha ebben a skatulyában igazi nagyágyúk szerepelnek, illetve, ha ezt a skatulyát ő hozza létre. Nem mellékesen próbálta már úgy elmagyarázni valaki egy "ismeretlen" zenekar zenéjét, hogy nem használ hasonlatokat, skatulyákat. Csak próbáljátok meg, nem könnyű. 

A Band In The Pit...hát nem is tudom. Leginkább Brant Björk ugrik be róluk, az instrumentális zenéjükről, de ez nem is feltétlenül igaz. Inkább arról van szó, hogy előteremtenek egy olyan hangulatot, amit csak az öreg tud létrehozni a Rancho de la Lunán. Nem minden esetben jön be. Alkalom kell hozzá, hangulat és akkor Bumm! beüt. Nagyon. Azt se lehet mondani, hogy sivatagi, meg hogy igazi kaktuszzabáló, hiszen az utolsó tétel a Sightly Modified, igazi doom,amolyan funeral féle. A Loaded Powder pedig egy stonerrock odabaszkodás. Azonban a Kidnapkin Blues-ra még a Sabbia folytatását is el tudnám képzelni, annyira Brant Björk.

A Band In The Pit létrehozott valamit, ami abszolút hiánypotló, nem csak itthon, hanem széles e világon. Ráadásul a felvétel minősége is a nemzetközi átlag felett áll, legyen szó desert rockról, vagy stonerről. Bandcamp.

AMEN!