Az Age Of Woe debut albumának boritója kissé emlékeztet egy neoprimitiv alkotásra, a logo pedig nagyon erősen hajaz a nyolcvanas évekbeli Thrash bandák "na ezt silabizáljátok ki" őrületére. Azonban megdöbbentő a hasonlóság Magyarország egyik nemzetközileg is elismert grafikusának alkotásaihoz. Kondor Béla szinte egy az egyben ilyen stilusban készitette el rézkarcait, amin a fő motivum a repülés volt. Érdemes megnézni a műveit.

Ezek után felkészültem rá, valamiféle retró Thrash szutykot fogok meghallgatni. Helyette kaptam egy kis Neurosis utánérzést. Ez nem teljesen igaz. Az első szám tényleg olyan, de amit a másodikba odaraknák, az már teljesen más tészta. Nekem egyből az Entombed ugrott be, de azért annál valamivel több is. Elkezdett tetszeni a dolog. Valóban néha nagyon Petrovos a hangja a srácnak, a gitárok is szólnak úgy egyszer-kétszer és igen van némi HC is benne, de azért ennél sokkal változatosabb az album. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy újra maghallgatom és határozottan jól esett, mint amikor egy hosszú piázásnál éjfél után előkerül a gintonic és élvezettel kortyolgatod, miközben kiélvezed a lerészegedésed minden másodpercét. Hatalmas érzés.

Szóval az Age Of Woe nagyot nyitott ezzel a debut albummal, kiváncsi vagyok, a következő anyag vajon megüti-e ezt a mércét, mert ha nem, akkor ez a banda is süllyesztőbe kerül. Facebook.

AMEN!