Ismét egy vendégposzt, ezúttal Aiwass jóvoltából. Élvezzétek:
Egyre ritkábban fordul elő hogy első hallásra beleszeretek egy-egy előadóba,de az Uncle Acid-el ez szerelem volt első hallásra. Ebben a zenében megkaptam azt amire mindig vágytam,amit mindig szerettem volna kapni ettől a műfajtól.
Tehát ez a harmadik cucc a sorban,letisztultabb mint az elődjei,kiveszett némi kosz de szerencsére közel sem steril. Minden album egy idő és hangulati utazás vissza a 60-as évek sötét éjszakáiba,minden hang és riff tovább és továbbvisz sötét macskaköves,esőáztatta ódon mellékutcákon és sikátorokon. Ez a harmadik,logikus lépés,a harmadik szeánsz.
Rójuk a mocskos,rejtett utakat,ajkainkon gonosz mosoly,agyunkban és ereinkben dolgoznak a savak,lelkünkben véres vágyak,orgiák,fekete misék. Visszakapjuk a régi okkult horrorfilmek sötét erotikáját,az alagsori horror-mozik félhomályát,az ős Sabbath legsötétebb pillanatait,de úgy ahogy eddig még soha.
Szeretem a sötét zenéket,de nem a black metal hisztérikus erőlködését,sem a gótok giccseit. Az Uncle Acid And The Deadbeats egy árnyalata az igazi sötétségnek,áporodott riffjeik és hangzásuk balzsam az ember hallójáratainak,és még egy kriptában is széles vigyorra késztet,vagyis leginkább ott.
Ezen az albumon már kevesebb az üresjárat mint az elődjein,kevesebb az unalom, több a riff,összeszedettebb, érettebb lett a zene,de a hangulat megmaradt,tökéletes aláfestő zene egy olyan időutazáshoz amit talán ki lehet hagyni,de nem érdemes.
Aiwass