Meg tudjátok nekem mondani, miért nem hallottam eddig a holland Stonerfront Nijmegen együttesről? Most komolyan, ti is ismeritek azt az érzést, amikor hallgatsz egy új számot, és hirtelen beugrik egy előadó, vagy együttes, akit szeretsz. Nem a copy-paste érzésre gondolok, hanem annak a reciprokára. Amikor legbelül érzed, hogy amit hallgatsz, az.... Temporális orgazmus, na! Ezt a szót kerestem.
Az alábbi számról nekem a veterán helikopterpilóta bluesgitáros, Stevie Ray Vaughan jutott eszembe, aki szerintem Robert Johnson reinkarnációja, az ördögös sztori nélkül. Viccet félretéve, ő a XX. század egyik legjobb gitárosa. Meg kell még említenem a légiriadó hangot, melyből végre többet kapunk mint a War Pigs-ben anno.
Összefoglalva, aki egy kellemes fél órára vágyik, és szereti a nem mindennapi megoldásokat a zenében az szeretni fogja a lemezt.
May the fuzz be with you!
