Urania | Resurrection
Pár nappal ezelőtt vált elérhetővé az Urania legújabb EP-je, mely a „Resurrection” címet viseli.
Egy nap, minden előzetes híresztelést mellőzve egyszer csak a banda „Orcajegyzék” oldalán ott vigyorog az új anyag. Még a zenekar közvetlen környezetében lévőknek is hirtelen jött az újdonság. meg kell vallani, Aiwass jó taktikát választott, ugyanis ezzel a módszerrel eléri, hogy az Uraniat kedvelőket már a hirtelenség okozta „sokk” a földbe döngöli és nem ad nekik más lehetőséget: MEG KELL HALLGATNI AZ ANYAGOT!
„Egy könyvet ne a borítója alapján ítélj meg”, szól az igen bölcs mondás. De hát ha egyszer ezzel találkozunk először, könyörgöm?! A borítón a sötét színek dominálnak, bajlós fekete háttér, egy csillogó-villogó lila színű Dodge, előtérben pedig a minimalista, de mégis egyéniséget sugárzó betűtípussal az előadó neve és az EP címe. Kövezzetek meg, de nekem az egyészről az Alien Resurrection ugrott be... Vajon mi történhetett azzal a fekete Dodge-al amit Uránia első, a „Stonerose” c. dalához készült klippből ismerhetünk, hogy most új, pompázó lila köntösben újjá kellett hogy szülessen...?
Lényeg, mikor először megláttam a borítót kicsit féltem, az általam eddig ismert dalok alapján úgy gondolom, nem illik az Uránia zenéjéhez ez a borító. ha már jármű, inkább egy távoli bolygó holdján egy bányában dolgozó kőfejtőgép, vagy dömper.
De nem festménykiállítás ez, hogy fennakadjunk a borítón, lássuk az igazi tartalmat a lényeget, a ZENÉT!
Az EP az Open Air c. dallal kezd, mely hosszan lecsengő első akkordjával hívja fel a hallgatók figyelmét, gyülekezzen mindenki, mert kezdődik a műsor. Tökéletes nyitány, koncertkezdő dal, melynek végén az erőteljes dob leütések utasítanak mindenkit arra hogy rendezzék soraikat, az Uránia feltámadásának lehetünk fül- (és reméljük hamarosan szem is) tanúi!
Második dal a Summerdry nevet viseli. Az intro hallatán szinte érezzük a bőrünkön a nap égető sugarait, a torkunk szárazságát, egyedül vagyunk a semmi közepén, és a közelben sehol egy kút.
Majd irányt választunk és megkezdjük nehéz utunkat négykézláb, pár csepp víz reményében. A megszokott Urania tempó, széttárt karos-elszállós szóló, mely mind hangulatban mind bizonyos szekvenciákban engem emlékeztet az Urania egy korábbi dalára, a „Firedance”-re. Mintha hallucinációktól szenvednénk. Ez még nem a feltámdás. Majd dühös vágtába kezdünk, mintha a láthatáron meglátnánk az életmentő víz lehetséges forrását. A vágta a dal végéig tart...
... és még a következő dal első felében is tart, de itt már sprintelünk, nem látomás, valóban karnyújtásnyira vagyunk az áhított oázistól! Óvatosan, gyanakodva megközelítjük a vizet, majd kb. a dal felénél egy apró szünet az első korty erejéig. Zseniális hangulatváltás, dicséret érte, a lebegő hangok hallatán mi is a víz felszínén himbálózunk és kéjenc vigyorral az arcunkon nézünk farkasszemet a Nappal, ezúttal vesztettél, barátom! Ez az igazi felámadás, maga a Resurrection! Örömünkben még egy dobszólóra is futja erőnkből, mely egyre intenzívebb sejteti velünk semmi sem örök, éppúgy mint ez a mennyei állapot. Körbevesznek bennünket, a Föld legértékesebb kincsét illetéktelenül használtuk, ezt a forrást már kisajátította valaki, futnunk kell újra az életünkért.
Utunkat keresztezi egy sínpár, amin havi rendszerességgel a Suntrain Expressz szeli át Kies földjét. Szerencsénkre épp most robog errefelé, így felkéredzkedünk rá, és az eddigiekhez képest őrült sebességgel hatalmas távot teszünk meg! Furcsa arcok vannak a járaton, de hamar megbarátkozunk velük, örülünk egymásnak, elmeséljük mi törént velünk utunk során. A megszokottnál gyorsabb tempójú Urania dal, mely ének után kiált, hiszen adott a hely a szaggatott verzének, és a telibepengetett, bólogatós, felhúzós, pogózós refrénnek! Ezek után egy gitárszóló is helyet kap, amit újra a „refrén” követ. Bár szerintem nem ez a legjobb Uránia dal, de nagyon könnyen befogadható, mondhatnám rádióbarát. Koncerten biztos kedvenc lesz!
Végül a szerelvény befut Plutonia városába, ahol a peronon már sokan várják az Expresszel érkező szeretteiket, üdvrivalgásban is tör ki a nép, mikor megérkezünk a pályaudvarra. Micsoda élet van itt! Mindenki sürög forog, a város csak úgy nyüzsög. Emlékeztet az Urania új korszakának hajnalára, mely a Benediction II. –n található Wake c. dalban került megörökítésre. Letisztult hangzás, az Urania szintet lépett, a dal sokkal jobban kibontakozik véletlenül sincs olyan „loop” érzésünk, a város minden egyes kis zeg-zugába belátást nyerünk. Majd hirtelen megtorpanunk az egyik sikátor bejáratánál... Szeretnénk hosszan bámulva mély levegőt venni de erre nincs idő, hirtelen minden korábbi gondolatunk elszáll. Hogy mitől, az már a jövő zenéje...
Swallow Sparky
