Elő a Zetor kulcsot! Itt a tavasz, minden valamirevaló mezőgazdasági szakmunkás gumilajbit húz, meg kezeslábast, vállára csapja a vasvellát és kicsattog a pajtába a jó öreg trakeszhoz. Bekapcsolja az ablakban lógó laposelemes Sokol rádiót és miközben 10 km/órás sebességgel száguld ki a landra, üvöltve énekli együtt a "szerelemtől orditani tudnék" slágert Kadlott Karesszal.

Ugyanez a szitu odakint Amerikában is hasonlóképp játszódna le, azzal a kis különbséggel, hogy ott a gazda valószinű, egy John Deere gépbe pattan bele és mp3-ról hallgatja a Weed Priest mostanában el(be)készült albumát.

Hát igen. Kemény lett, nagyon kemény. Lassú és kegyetlen. Nem hiszem, hogy a doom cimkét rá lehetne húzni, hiszen igaz, hogy vánszorog, mint egy frissen prosztata műtött a slozi felé, ámde ennyi az össz hasonlóság. Ritk madár náluk a dallamos ének téma, meg a nagyivű gitárszóló. Szerintem ezek az ismérvei a klasszikus doom muzsikának. Az összes többi, mint például az általam nagyrabecsült Electric Wizard, vagy a Windhand nem doom muzsikát játszik, hanem valamiféle atmoszférikus, okkult rock zenét. Na ide tartozik a Weed Priest is. 

 Gonoszak, őrültek, veszedelmesek. Hallga csak! Már itt is vannak! 

AMEN!