Bunkó leszek! Nagyon. Mer' már nem vagyok fiatal és hiányzik belőlem a minden szarér való lelkesedés. Nem is igazi koncertbeszámoló ez, csak amolyan vélemény nyilvánitás, pillanatnyi hangulatjelentés. Lehet komolyan venni, de nem muszáj.
Minden ilyesfajta eseménynek nagyon örülök, mert mindig visszaad nekem némi bizonyosságot arról, hogy mégiscsak van élet a mainstream alatt. Azonban nem volt sok kedvem lemenni, mert a gyerekek épp jönnek ki a takonykórból és még azért gyakran felkelnek éjjelente. Azért csak elindultunk a párom unszolására. A tiszteletbeli stonerblog tag Zsenyával próbáltuk meg erősiteni a hangulatot, némi pálinka és bor/sör hozzáadásával.
A Vágóhid tökéletes terep koncerteknek, kluboknak, próbatermeknek. A Showbarlang pedig egészen fasza kis szórakozóhely. Normális budi ( ez nagyon fontos szerintem ), korrekt, rendes kiszolgálás, teljesen elfogadható árak. A terem akusztikája sokkal jobb, mint egy némelyik koncerteremnek. A dohányzórészt is faszán kialakitották. Egyszóval jó kis hely.
Sajnos a Burning Full Thrtottle nem zenélt már mire megérkeztünk. Hétkor kezdtek, mi meg nyócra jöttünk. A többiek azt mondák, hogy ismét jó kis muzsikát toltak az arcukba és én hiszek nekik, ha a BFT-ről van szó.
Hál' Isten a Head For The Sun még csak kezdett fölállni, ezért maradt még egy kis időnk venni egy sert, meg köszönni a rég látott arcoknak, mert sokan megjelentek közülük. Egyszer csak elkezdődött a Show! A Head letaglózó erejű volt, még ha ők ezt nem is ismernék el. Nagyon jó volt kifelé. Roppant élvezhető volt a műsor. Az énekest nem nagyon lehetett ugyan kihallani, de éreztük az erőt, mint parasztkolbászban a fokhagymát.
Márk elméletileg"csak" helyettesiti Rafkót, de nem hinném, hogy egyhamar hazajönne, ha mégis az nagyon rövid látogatás lesz csak. Szerintem. Beszélgettem vele egy-két dologról, többek közt arról is, milyennek hallom a produkciót most, hogy ő énekel a Rafi helyett. Ahogy hallottam, a többiek is burkoltan akartak fogalmazni. Igen, a Rafit pótolni nem lehet, és nem is kell. Márknak megvan a saját orgánuma, a saját stilusa, miért is énekelne pont úgy, ahogy a Rafi tette !? A dalok javarészt nem az ő énekstilusára, hangjára vannak megkomponálva. A műsor végefelé azonban volt egy nóta, ami számomra még vadi új volt és ezt már vele irták, ami nagyon is ütött. Ez az! Egyébként a srácban rengeteg potenciál van. A szinpadon nagyon órájt a mozgása és még egy kis légtechnika aztán ebben a stilusban ott lehet akár az első befutok közt. Ehhez azonban az kell, hogy rászabják a dalokat.
Magyarország egy kisebb underground csodája a Spacedust. Egyrészt ezt a fajta hol lebegős, hol intenziv, hol spacerockos dolgot itthon senki sem tudja igy produkálni. Tökéletesen ott érzed magad, ahol kopár sziklafalak határolják a sivatagot, ahol csak az a néhány keselyű köröz a karaván felett, akik elhullott tetemekben reménykednek. Hunyoritva nézel a fülledt naplementébe és érzed a a homlokodról legördülő csipős izzadságot. FlDutchman olyannyira eltalálja mind a gitársoundot, meg a témákat, mintha a vérében lenne. Valószinűleg igy is van. Iszonyatosan érzi ezt a fajta mocskos, poros sivatagi érzést, ami csak a buckalakók sajátossága lehet. Perfect. A kóbójsitykás pacsirta meg egyenesen ...egyszóval baszott fasza királyságos dallamokat rittyent ki magából. Ismét nem lehetett hallani az éneket az első két dal alatt. Miért is kell szólni mindig minden hangtechnikusnak, hogy a vokálra nyomjon egy kicsit?! Ez annyira nehéz? Mindenesetre a Spacedust ritmusszekciója olyannyira feszes , mint egy börtönlakó potenciálja egy bordélyházban. Igy kell ezt tolni 2013-ban kérem szépen. Épp azt beszéltük a BFT énekesével, hogy a Spacedustban megvan az a finom slágeresség, amitől a nagyon mainstream arcoknak is elfogathatóvá válik és a nagyon undorgrundok se érzik magukat szarul tőle. Kurvára ott lenne a helye a listák élén, ha nem ide rakja őket a sors, erre a macskaországra.
Gyors ser ismét, aztán egy laza átszerelés után a mindenki által ismert és várva várt első magyar Kyuss Tribute zenekar következett, a Green Machine. A rockélet internetes portálján ez a cikk jelent meg: RCKLT. Fel vagyok háborodva! Valószinűleg ezért tart itt a Magyar rockzene, mert ilyen előfordulhat. Megemliti a Kyuss Tribute zenekart, Sőt! Még az Ozone Mama-t is dicséri (őket lehet is, attól függetlenül, hogy nem az én zenémet nyomják, megérdemlik azt, hogy elértek eddig ). A többi zenekarról SEMMI! A végén odabiggyesztik, a fellépések időpontját, azt ennyi. Úgy gondolom, hogy oké, hogy az Ozone Mamával akarják ezt prolongálni, mert ők hozhatják be a közönség javát. Na igen meg a Kyuss Tribut zenekar is, mert ők nagyon ismert zenészek, de a többiek nem léteznek? Lehet, hogy a többi zenekar bármely tagjának a nagyanyja többet tett a műfajért, mint itthon nagyon sok stonerhuszárnak képzelő Valaki. Érdemes elolvasni.
Igen és most leszek nagyon bunkó! Attól függetlenül, hogy én nem ismerem a Green Machine-t, attól ők még lehetnek nagyon ismertek. Sőt a kicsiny stonerközösség magját is alkothatják. Szeretik a Kyusst. A dobos csóka meglepően ügyesen hozta a cuccot, sőt még a basszeros is megtette, amit elvárt a közönség. A gitáros meg egyszerűen csak jól szólt. Az énekesről meg nem nagyon lehet mit mondani, mert a technika "ördöge" nem engedte meg neki, hogy a közönségnek bemutassa brillirozását. Gyakorlatilag csak azért hallottuk őt, mert ismerjük a dalokat kivülről - belülről. Egyszerűen odaképzeltük az énektémát, mert nem lehetett hallani semmit. Volt a szinpadon egy kottaállvány, amibe Peru, az énekes gyakran bele-bele nézett. Lehet, hogy otthon elkezdett egy Agatha Christie regényt és nem akarta otthagyni pont a végkifejletnél és hozta magával, hogy két refrén közt megtudja, ki volt az öreg hölgy gyilkosa....vagy nem ismerte nagyon a szöveget. Hm? Nem tudom, csak gonoszkodok, mert egyébként meg feküdt minden. Remélem azért legközelebb a vokált lehet majd hallani, mert az úgy jó!
Lehet engem szidni, sőt lehet, hogy tényleg szar alak vagyok, de ne már!! Ezt miért? Tudom, hogy nehéz azt visszaadni, amit a Kyuss hozott anno és a zenészek mindent meg is tettek ennek érdekében. Le a kalappal. De a dalszöveget ha nem is éneklem, legalább eldúdolom. Tagadjatok ki a Stonerek közösségéből, de akkor is fenntartom a véleményem. Bameg! Utólag is elnézést Perutól, ha ez nem igy van. A közönség ebből nem sokat vett észre, már akivel beszéltem, sőt tetszett nekik a műsor. Végül is nekem is, csak fosarcoskodok. Viszont azért egy nagy ötös, hogy végre valaki legalább felvállalta, hogy ezt a legendát megpróbálja odaadni a magyar közönségnek. Respect.
Aztán még éjfél elött jött az Ozone Mama, viszont nekünk meg menni kellett, de azért az elejébe belehallgattam. Úgy gondolom, hogy lehet bármit is mondani Mamáékról, de azt el kell ismerni, hogy eljutottak oda, ahová nagyon sok zenekar csak szeretne. A popularitás benne lüktet a zenéjükben. Azt is lehetne mondani, hogy barátságos undergroundot nyomnak. Szépen felépitett dalok és a média elvárásoknak megfelelő profizmus jellemzi őket. Most nem a hangzásról beszélek, mert az a hely sajátossága. Én spec nem erre a zenére onanizálok, de az biztos hogy nagyon sok lendületet adnak a magyar rockzenének. Isten áldja az úttörőket.
Igen a Dusty Chopper már kimaradt nálam, azonban múltkor elcsiptem őket a Vörös Lyukban. Hát ha azt hozták itt is, amit ott, akkor a közönség fele biztos, hogy csak kapkodta a levegőt, a másik fele meg bejött a dohányzóból. Igazi déli Southern/Sludge muzsikával rángatják fel az embert a padlóról. Gyakorlatilag letépik a fejedet és belehúggyoznak a torkodba. Hosszú ú-val és két gy-vel. Itt bizony kemény varacskos paraszt rock megy! Ott nagyon élveztem őket. Igazi koncert banda.
Összegezve annyi, hogy maga a hely kiváló. Nyalni nem akarok, de végre egy jó árakkal, berendezéssel (Olyan, mint egy barlang a majmok Bolygójából.), rendes pultosokkal operáló hely, ahol a Rocker végre hazatérhet. Jól éreztük magunkat a párommal, mindennel együt, ezer köszönet a zenekaroknak, hogy végre segitettek kitépődni a hétköznapok monotonitásából.
AMEN!
