A Saturnalia Temple egy magukat Doomnak mondó svéd csapat. Közelebb áll a valósághoz az okkult rock cimke. Éppen úgy, ahogy az Electric Wizard, vagy a Windhand esetében.
Ha jobban meg akarom magyarázni a zenéjük lényegét, akkor teljesen új szavakat kellene kitalálnom hozzá. Getyvadék, takonygeci, brutyó, meg csupa ilyesmi. Ugyanis elég groteszk a zene, amit itt leművelnek, ráadásul eléggé egyszerű is,a szó nem rossz értelmezésében. Leginkább egy ősi kultusznak a miséjéhez, vagy áldozati ünnepségére hasonlit. A primitivsége révületbe kergeti az elmét és felszabaditja a lélek legeldugottabb, fekete bugyrait. Lecsupaszitja a gondolatokat és kaput nyit a belső pokolra. Repetitiv és monoton riffekkel operálnak, amit a megefektezett vokalizálás tesz teljes egész körré.
Az UR volt az első demójuk még 2007-ben, azóta kiadtak egy splitet és egy EP-t. Most pedig 2011-ben az Aion Of Drakon lemezzel jelentkeztek. Lehetne azt mondani, hogy sokat fejlődtek, de jelen esetben nem fejlődésről beszélhetünk, hanem kiteljesedésről. Ennek az ősrégi neoprimitivségnek a magvát itt fogták meg igazán.
Hangszerkezelésben van mit tanulniuk, de igazándiból itt nem is ez a lényeg, hanem a hangulatteremtés, ami nagyon jól megy nekik. Olyan atmoszférát varázsolnak elő, hogy megfelelő tudatmódositokkal .... háát az Ördög se merné megkockáztatni. Undormányságában is csodálatos. Széditően ocsmány és mégis meginditóan érzékeny. (mondjuk ez egy kicsit sok.)
A gitárszólókat el kellene felejteniük, mertaz még a egnagyobb jóindulattal is fos. Amolyan higabb fajta egy Unicumgőzös éjjel után. Aki viszont ennek ellenére kiváncsi rá, az szóljon, mert...
AMEN!
