Az Astronaut jó! Tizenhárom nóta vár minket ezen kiadványban ,ami között található a tavalyi EP is egy az egyben. A hangzás baromi hullámzó. A nagyon jótól, a majdnem vállalhatatlanig. Ami viszont összefogja és élvezetessé teszi ezt a hosszú kiadványt, az pedig a Dalok.

 Én ugyan mostanában mindenkinek és mindenhol azt hangoztatom, hogy nincs sok értelme hosszú lemezt kiadni, mert kifullad az anyag a végére, ellentétben egy gondosan összerakott EP-vel. Egyszerűen olyan dömping van középkategóriás zenekarból és a valahogy összeeszkábált lemezeikből, hogy az embernek se ideje, se türelme nincs végig hallgatni tizenakárhány tételt. Pedig lehet, hogy ha kiválasztanának négy-öt-hat számot, akkor egy nagyon ütős és hallgatható EP-t tudnának kihozni.

A Giant Horizonttal más a helyzet. Nehezen szaladtam bele ebbe a tizenhárom (ATYAÚRISTEN!) dalocskába, de azt vettem észre, hogy minden erőlködés nélkül végig tudtam hallgatni. Lehet, hogy ügyesen válogatták össze a tracklistát, de azt hiszem , hogy bármilyen összeállitásban hallgattatja magát az Astronaut. Nagyon ott vannak a dallamok és a vokáltémák. AZ instrumentális dolgaik sem unalmasak. Az egész anyagból süt a lelkesedés és ez manapság nagy szó, főleg az, hogy te is átveszed és fülig érő szájjal tudod folytatni a napodat. 

 A hangzás meg olyan, amilyen. Nyilván, ha lett volna elég pénzük a srácoknak, nem lett volna ilyen. Ilyenkor jönnek az örök fikázók: "Akkor minek jönnek ki ilyennel, ha nincs rá elég pénzük."  Én csak azt mondom, nem kell rájuk figyelni, ha van egy produktuma valakinek és azt meg akarja mutatni másoknak, mert kiváncsi a reakciókra, akkor bátran. Valószinüleg előbb, vagy utóbb a legjobb dalokat át fogják keverni, de ha nem, az se nagy gond, mert ez még ilyen formában is nagyszerű hallgatnivaló. A zenekar ingyenesen hozzáférhetővé teszi az egészet itt.

Élőben nemsokára láthatóak lesznek a Yuk jubileumi koncertjén sok más zenekarral együtt. Face.

AMEN!