Véleményem szerint ( bár közvélemény kutatást nem végeztem ) a mai rohanó időben, amikor az embernek nagyon kevés ideje van zenét hallgatni, - pláne úgy, hogy csak úgy fossa ki magából a "zeneipar" a jobb-rosszabb bandákat -gyakran a boritó alapján döntjük el belehallgatunk-e vagy sem a zenébe. Aztán trekkelgetünk, átfutjuk és megállapitjuk, hogy hallgatható vagy sem. Ez azért elég felületes és nem korrekt igy véleményt mondani. Mostanában azt a nézetet vallom, hogy érdemesebb kiadni egy jó EP-t, mint egy közepes, "nem volt elég pénzünk a keverésre" nagylemezt, amin legalább egy, vagy két töltelékdal is szerepel minimum. Tisztelet a kivételnek.

A Párizsi Hell Of A Ride is ezt a nézetet vallhatja, hiszen annak ellenére, hogy nyolc tétel szerepel a lemezen, a Fast As Lightning mégis csak egy EP. Négy konkrét dal szerepel rajta, három amolyan átkötő - szerűség, az utolsó meg egy nagyon hangulatos levezető darab. 

Ez a négy dal hatalmas southern rock (vagy metal?), ami már-már a mainstream kategóriába eshetne. Erről főleg a dallamok tehetnének. Iszonyatos nagy refrének vannak, éppen ezért néha úgy érzem, mintha egy teltházas arénában lennék, miközben megőrül a tömeg. Stadionrock? Nem, nem az. Azért arra azért vigyáztak a srácok, ne legyenek nagyon geilek. Néha még a Pantera is be-be úszik a képbe, de inkább, mint hangulat. Az viszont biztos, hogy Amerikában már rég sztárok lehetnének. Olyanok, mint Luc Besson; minőségiek, mint egy hollywoodi egészestés, de Európai mivoltuk végett megtöltik tartalommal is az adott terméket, mint Besson. Valószinű ezért se nagyon tudnának odakint labdába rúgni. Nem feltétlenül gyorskaja ez, amit kérsz, kapsz, azt eszed.

Mindegy is. A lényeg, hogy ez a négy dal (plusz négy izé) egy baromira eltalált és feljátszott dal. Jó hangzás, remek dallamok, húzos riffek, na meg feszes ritmus. Olyan, mint a boritó. Telitalálat. Por, régi Amcsi verdák, bikinis csajok kóbojkalapban. Érzed azt a fajta száraz hőséget, amitől átalakulsz Charles Bronsonná és egyből előkerül a kezedbe egy herfli is. A borostádon végigfolyik a tequilla fele, de kit érdekel, mikor az egész üveg a tiéd. És hát persze, az elmaradhatatlan kaktuszok...

Erről szól a Hell Of A Ride zenéje. Aki nem hallgatja meg az hülye. Ja igen, és CSAJ a basszusgitáros !!!!

Itt Letöltheted:www.hellofaride.fr/

Itt Vizitelheted:www.facebook.com/pages/HEll-Of-a-Ride/154220357950999

Itt Űritheted:www.myspace.com/hellofarideband

AMEN!