Az I-Decline dobosa, John Doyle megkért minket, mutassuk már be a régóta várt új albumukat.

Valóban nagyon rég nem jelentkeztek már a Chicago-i arcok lemezzel, hiszen a 2000-ben kiadott Soundtrackfotherestofyourlife és a 2003-as The Ides Of Riffdom után nyolc évet kellett várni a Time to Shine-ra. Nagyon elszaladt az idő, mert valahogy észre sem vettem, hogy eddig nem hallottam tőlük új dalokat. 

Mindegy, a lényeg, itt van, megjött és már lehet is teljes gőzzel hallgatni, bár nagyon úgy fest, a srácok nem dolgoztak ilyen vehemenciával. A srácok odakint egy bizonyos szinten ismertek, hiszen a Toxic Holocausttal szoktak fellépni. Én ugyan nem lennék erre olyan nagyon büszke, de valakit ez dob.

A nagyon várt új album amolyan keverék, mint a játszótéri kutyák úgy általában. Olyan rockzenében utaznak, amiben rengeteg a Stoner és a classzikus rock elem, némi punkos lendülettel és vastag mainstream mázzal. A dalok jók és semmi több, talán a nyitószámra lehetne azt mondani, hogy egész jó, de egy szám nehogy már elvigye az egészet a hátán! Tényleg nem rossz az album, de annyira átlagos zenét varázsoltak elő a cilinderből, hogy a második meghallgatás után sem tudtam, mennyi is az annyi, és harmadszorra már nem nagyon akaródzott újra hallgatni. Meghallgattam inkább egy Blake lemezt, mivel stílusilag ez áll a legközelebb az I-Declinehez.

Szóval nyolc év alatt nem nagyon változtak, ugyanolyan biztosan hozták magukat, mint az AC/DC, Motörhead, vagy a ZZ Top, de nekik ez kimondottan jól áll. A két régebbi albumuk fényében, azonban ezeknek a srácoknak valami nagyot kellet volna lerakni az asztalra, ez most nem sikerült.

Aki perverz és szüksége van arra, hogy abajgassa a lelkét egy jó, de átlagos anyaggal, az ugorjon fel az I-Decline honlapjára, kérjen jelszót és "húzza le" a Time to Shine-t legálisan. Sok sikert!