A The Quill nevű Svéd brigád nagyszerű zenészeket rejt (rejtett?). Ez tény.
A kilencvenes évek elején formálódott zenekar először még öt taggal adta ki a The Quill albumot 1995-ben. A rá következő Silver Haze korongon azonban már nem hallható Anders Haglund billentyűjátéka. Ettől függetlenül ez az album is olyan jól sikerült, mint az előző. A zenekar nemzetközi szinten is már eléggé ismert lett ekkor.
Aztán jött a Nevermore EP és három év múlva berobbant a világba a nagyon szép kiállású lemezboritóval és kiváló dalokkal telepakolt Voodoo Caravan. Ezt követő évben már itt is volt nekünk az ugyancsak fasza boritással rendelkező, Hooray! It's A Deathtrip, ami egyenes folytatása a Voodoonak. Hatalmas dalok sorakoznak itt is, iszonyatos mélységek bontakoznak ki mindkét album hallgatása során. Az énekes, Magnus Ekwall egy istenáldotta tehetség, és a többi zenész is a profizmus csúcsát mutatja be. A Voodoo Caravan egyik érdekessége lehet, hogy Roger Nilsson bőgőzött rajta, aki megfordult már többek közt a Spiritual Beggarsban is. Az ő játéka is sokat hozzátesz az album feszességéhez és változatosságához. Általában a Soundgardent, a Led Zeppet és a Black Sabbathot szokták emlegetni velük kapcsolatban, mint hatást, és ez igaz is.
2006-ban az In Triumph egy kicsit nyugodtabb arcát mutatta a bandának. Akkor. Most igy visszahallgatva, már azt mondanám, hogy rutinmeló. Nem merem azt mondani, hogy szar, mert távolról sem, sőt!, de nincs benne annyi élet, mint az előző lemezekben. Az In Triumph egy kőprofi, hidegfejjel megirt anyagot rejt. Megjegyezném, hogy a boritó sem lett Mona Lisa szintű.
2008-ban Mags Arnar került a mikrofon mögé Magnus helyére. 2011-re pedig megérkezett a vadiúj Full Circle anyag. Mindenki döntse el milyen lett. Én special két hét alatt a hetedik trackig jutottam, annyira unalmas és ötletszegény. Ráadásul az új énekes is középszint alatt teljesit; legalábbis nem méltó sem az elődjéhez, sem a zenekar korábbi munkásságához. Nekem nem tetszik annyira a várva-várt új korong.
Aki viszont szeretne továbbra is hasonló szintű és stilusú zenét hallgatni, mint a régebbi The Quill, az hallgassa meg az Electric Mary, Down To The Bone albumát, vagy a most kijött Long Time Coming EP-jét.
AMEN
Rico RokkaRolla (megbeszéltük Nico-val, hogy ellenpontozok): ennyire azért nem kiábrándító a helyzet, tény, hogy nem Magnus énekel az albumon, de nem szarabb lett az eredmény, csak más. Más orgánum, de jó énekes, ha nem úgy rakod be, hogy na, it az új the quill, akkor még tetszeni is fog mertr egyébként jó, de nem az, ami volt.
