A fantasztikus hangulatú hétfői Karma To Burn koncert után keddre is jutott egy kihagyhatatlan buli. Nevezetesen a Savannah-ból származó, a sludge-ot tajtékzó punk/HC témákkal, pszichedeliával és törzsi ritmusokkal vegyítő Kylesa tért vissza alig kevesebb, mint egy éve azóta, h. a Converge előtt nyomtak egy rövidke szettet. A jegyár itt is ugyanolyan baráti volt, mint a KTB esetében, így nem lehetett apelláta; viszonylag olcsón két nagyszerű bandát nézhettek meg a fanatikusok a hét elején, amelyek egyébként többe kerülnének. Plusz hazai részről kiváló zenekarokra bízták a bemelegítést. Na de nem szaporítom tovább a szót, jöjjön a beszámoló!
A bulira a Dürer kistermében került sor. A Twin Cobra vége felé értem oda, s egyből feltűnt, h. az együttes duóról kvartetté bővült ki (mikor utoljára láttam őket, még ketten nyomták: a gityós Imi és a dobos István). Most már van énekesük is, akinek csatlakozásával nyilván új időszámítás kezdődik a TC életében. István szokásához híven rendesen megkínozta a cájgot most is; csodálom, h. nem szakad be ütései alatt a bőr. Pár számot csíptem el belőlük, de az nagyon adta. Miután levonultak, mentem sörért. S milyen jól tettem! Ugyanis pont a Dürer sörkertjében egyszercsak megpillantottam a Kylesa kivarrt női tagját, a Church Of Misery pólóban feszítő gitáros-vokalista Laurát. Képzelhetitek, h. egyből kaptam az alkalmon: készültek közös fotók, vmint aláírattam vele a home-made Kylesa pólómat (tetszett neki) és egy frissen szerzett plakátot. Laura aranyos, közvetlen csajszi, mindamellett még vonzó is, annak ellenére, h. korábban meglehetősen csúnyának tűnt. Alig vártam, h. megcsodálhassam őt a deszkákon is, amint épp megkínozza a szerszámát és torkaszakadtából üvölt. :)
De előtte még hátravolt a Haw fellépése. Makó Dávidék jó ideig most hanyagolják a színpadokat, úgyh. aki el akarta őket csípni a nyáron, annak kötelező volt a megjelenés. Nem sokat teketóriáztak, roppant intenzív szettet toltak az egyre növekvő létszámú publikumnak és mocsárszagú sludge muzsikájukkal felforrósították a hangulatot az amúgy is fülledt nyári estében. Nagyjából a szokott műsorukkal álltak ki, elhangzott a két nagy sláger: egyik a Free Ride Of The Workhorse (amit Dávid azoknak küldött, akik melóztak aznap), meg a bendzsós All Good All Fine, de nagy örömömre előkerült a Between Two Wars c. opus, amit az utóbbi időben már hanyagoltak, pedig kitűnő koncertszám.
Kb. 9 óra magasságában elérkezett a nagy pillanat: felsétált a színpadra a Kylesa tagsága, csináltak egy kis hangolást, majd a lovak közé csaptak az Unknown Awareness c. zöngeménnyel. Nem mindennapi felállással és hangszerparkkal büszkélkedhet a banda: amellett, h. a szexi gityós nőt soraikban tudhatják, van egy multiinstrumentalista énekesük Phillip személyében, aki egyszerre énekel (vagy inkább üvölt), gitározik, időnként egyet-kettőt rásóz egy állótamra, vmint thereminnel gerjeszt zörejeket, még töményebbé, pszichedelikusabbá téve a hangzást. A basszusgitáros srác, Corey (aki mellesleg a szintis témákért felel) megveszett punk rocker módjára szántotta fel a színpadot, majd amikor nem hallotta rendesen vissza a szintit a kontrollban, fogta és egy röpke mozdulattal betoszta a sarokba. Laura érdekes módon ritkábban került mikrofonközelbe, inkább átszellemülten pengette hathúrosát. Viszont amikor énekelt és ordibált, az nagyon ott volt! Üvöltős témái kicsit a Burning Witch-re emlékeztetnek engem. A konci egyik csúcspontja számomra az volt, mikor Laura pont elém állt és zúzott tiszta erőből. S akkor még nem szóltam a két dobosról, Carlról és Tylerről, akik betonbiztos alapjaikkal járultak hozzá a Kylesa örvénylő világához. Különös módon a műsor első felét inkább a kimértebb szerzemények jellemezték (ám nem lenne Kájliza a Kylesa, ha nem szorult volna ezekbe is bitang őserő), aztán ahogy egyre jobban belemelegedett mind a zenekar, mind a közönség, úgy kerültek elő gyorsabb, punkosabb számok is, amelyek közül a Bottom Line-nál volt nálam filmszakadás. A vége felé képünkbe kaptuk még a gyors, Sabbathos Hollow Severert is, s egy újabb felejthetetlen élménnyel lehetett gazdagabb mindenki, aki ezen a kedd estén nem más programot választott. Sikerült a fellépés után a rendkívül kedélyes Corey-t is elcsípni közös fotóra, kis dumára, plusz aláírásra, emellett Laurával is váltottam még néhány szót (még puszit is kapott tőlem), mielőtt elindultam volna haza.
Egy szó, mint száz, nagyon atom koncert volt! Kizárt, h. bárki is elégedetlenül távozott volna a Dürerből aznap.
