Igazi családias bulinak nézhetett elébe mindenki, aki ezen a hétfő estén az A38 tetőterasza felé vette az irányt. Ráadásul igencsak baráti áron nézhettünk meg egy stoner körökben kultikusnak számító együttest, a Karma To Burnt. A Nyugat-Virginiából származó banda hosszú pályafutása során első ízben látogatott Magyarországra, erősítve ezzel az esemény kötelező jellegét. Mindennek tetejébe rekkenő hőség volt, amely miatt akár a sivatag kellős közepén is érezhette volna magát az ember, ha történetesen nem egy hajóra szervezik a bulit.
Eger büszkeségei, vagyis a Shapat Terror gondoskodtak a bemelegítésről. Az abszolút rock 'n' roller életmódot folytató társulat - akárcsak tavaly a Helmet elé - ide is maximálisan illett, már csak számos instrumentális szösszenete miatt, amelyeket elő is vezettek mind. Az egri négyes egy szám (Roza) kivételével a teljes Mentés másként album anyagát eltolta, plusz a lemezre fel nem került Látomás az egész világ és a Védősisak használata kötelező? c. darabok fértek bele a műsorba. Utóbbi tételnek különösen örültem, hiszen ritkán szedik elő. Közben fokozatosan gyülekezett a nép, készen állva a főzenekarra. A fene nagy kánikulának köszönhetően nonstop csorgott rólam a verejték, ám ez mit sem akadályozott abban, h. végigzúzzam a szettjüket. Mert a SHPT-t mindig mindenhol élmény látni-hallani! Lehet, h. túl elfogult vagyok velük szemben, de rossz koncertjükön még nem voltam és ez remélhetőleg így is marad.
Némi szünetet - ami részemről nagyrészt sörért sorba állással, majd vétellel telt - követően elfoglalta a terepet a várva várt főattrakció, akik hét évnyi leállás után úgy két éve kezdtek ismét mocorogni. Ekkorra már totális telt ház gyűlt össze a hajó tetején. Már ahogy belecsaptak Karmáék az első akkordokba (a Nineteen c. eresztéssel kezdtek a zseni Almost Heathen korongról), érezni lehetett, h. egy erősen év koncertje gyanús bulin veszünk részt éppen. Amit ezek a fickók összemuzsikáltak, annak minden egyes hangjában SÚLY volt. Így nagybetűvel. Trió felállásban, teljesen instrumentális programmal a tarsolyban jöttek. Két sörrel a kézben mondjuk nehéz zúzni, így jobbára csak bólogatni tudtam még az elején, de ahogy lecsúszott az utolsó korty is, s így kiürültek a kezeim, már maximálisan bele tudtam élni magam a zenébe. A közönség is vette a lapot már az elejétől fogva; komolyan én még ekkora beindulást, megőrülést nem tapasztaltam az A38 tetőteraszán, ez a konci hangulatban simán lealázta még a Russian Circles itteni néhány héttel ezelőtti buliját is! Jöhetett bármi: 20, Twenty Eight, 32 (nálam konkrétan ez jelentette a csúcspontot, a kedvenc KTB dalom), Forty One, a publikum meg volt véve (láttunk bodysurfölést, pogót, vmint egy-két vállalkozó kedvű még a színpadra is felmászott zúzni!). A hatalmas tömeg miatt nem láttam túl sokat a zenészekből, de lemérhető volt, h. iszonyat feelingesen és lelkesen küldik. A Motörhead pólós basszer, Rich Mullins apait-anyait beleadva valódi frontemberként pörgött a zsebkendőnyi színpadon, a majdhogynem ősember kinézetű dobos, Rob Oswald egyszerre ütött lazán és precízen, na és azok a riffek, amelyeket Will Mecum kifacsar hangszeréből...! Arra tényleg nincsenek szavak. Ez tényleg az a fajta muzsika, ami még ének nélkül sem fullad unalomba, sőt mi több: instrumentálisan is súlyosabb a KTB, mint csomó hörgő-börgő metal banda! Kb. háromnegyed 10-kor levonultak, de a közönség nem akarta elengedni őket. Természetesen óriási ováció közepette visszajöttek és egy 3 számból álló ráadással hálálták meg a szűnni nem akaró lelkesedést.
Százas skálán ez egy száz pontos koncertélmény volt! Aki kihagyta, az bizony verheti a fejét a falba.
Bocs, a Tracklista (köszönet Búlcsúnak a fotóért - Rico), amit többen nem hittek el a helyszínen :), a dobos osztotta ki közvetlen kezdés előtt)
