OneInchPunch ismét jelentkezett nálunk egy nagyszerű görög zenekar új lemezének ismertetésével:
"Feta-rock saláta Planet of Zeus módra
Hozzávalók:
-1 adag zsíros gitár riff
-½ adag grunge-os énektéma
-½ adag tökös déli varacskolás
Fűszerezzük igazán húzós groovokkal és egy csipetnyi pszichedéliával. Ezt az egészet csapassuk le egy pincehideg jófajta görög borral.
Nagyvonalakban így lehetne jellemezni gasztronómiai oldalról ezt a zenekart. 2008 környéken négy fazon heverészet az Olimposz tövében, gondolták elég volt a hülyéskedésből, berongyoltak egy stúdióba és rögzítették első lemezüket, Eleven The Hard Way címmel. Azóta eltelt 3 év és a srácok a jelek szerint nem bírtak lenyugodni, és idén előhozakodtak egy újabb anyaggal. Már első hallgatásra kiderül, hogy idejük nagy részét nem borvedeléssel és kecskehajkurászással töltötték. Ez az anyag sokkal kifinomultabb, precízebb, mint hangzásban, mint zeneileg.
A gitárriffek úgy húznak, mint egy igásló, fel lehetne velük szántani több hektárt is. Nagyon bírom, ahogy a grunge-os énektémák váltják azt a déli köpködős károgást. Tuti, hogy ezek a fickók nem mentek el legyintve a Maylene és az Orange Goblin mellet, de az is biztos, hogy ott vannak a lejátszójukban a Down és a Clutch lemezek is.
Nem szajkózom végig a lemezlistát, talán a Leftovers című nótát emelném ki, miből a sivatagos autós üldözős, össze-vissza lövöldözős klip is készült. Itt a refrén olyanra síkeredet, hogy még a Black Stone Cherry a legjobb korszakában is megirigyelhetné. Azt hiszem, kezdek rájönni, miért is szeretem ezt a műfajt. Imádom, ahogy a tamozos dobtémák gurítják előre azokat a vastag középtempós riffeket. Na, ebből akad itt jócskán. A kamionos sapkában és kockás ingben kivillázok a jobb egyből életérzés uralkodik az egész lemezen.
Végre valahára sikerül átlépniük a görög határokat és promotálhatják magukat a júliusban megrendezésre kerülő németországi „Stoned from the Underground” fesztiválon, olyan zenekarok társaságában, mint a Monster Magnet és a Gates a Slumber.
Bírom a kajájukat és a piájukat, na meg azt a Zorba- féle fékezhetetlen mentalításukat, de most már bírom a zenéjüket is.
Koszos album, koszos zenéje, koszos embereknek.
Van élet a szirtaki után is!
Nem ajánlom, kötelező!"
