Ez a három jómadár még ki sem kelt jóformán a tojásból, máris megmutatják, milyen is az Istenek haragja. Szemtelenül fiatalok és szemtelenül jók. Zenéjükben megtalálható nagyon sokféle minden, ami önmagukban is megállják a helyüket.

  Úgy tudom, hogy a Roots Of The Mountain az egyetlen kiadványuk, ami kimondottan előremutató, jól megkomponált doom anyag

  Az első tétel, a March Of The Wizard egy instrumentális darab, amolyan bevezető féle. Fasza, belepasziroz a sárba, a mocsárba. A Dragon King gyorsabban kezd, olyan énektémával és hanggal, amit még a jó, öreg Matt Pike bácsi is megnézne magának a Kalasból. (Apropó, jól jönne egy új Kalas lemez.) Thrash témák mennek át Hardcoreba és vissza.

  A személyes kedvencem a Sundering Of The Giant Frost. Lassú, hömpölygős, mint ez bazi nagy kamion. Aki látCarpenter-féle Köd cimű filmet, az elképzelheti könnyen, milyen is az amikor menekülnél, de nincs hova, mert a köd mindent ellep. Ilyen ez is, csak zeneileg. Nincs menekvés, mindenhol utolér és elgázol. A dal közepén, pedig egy akkora funeral doom riff van, hogy cölöpöt lehetne leverni vele. A végén a Brewmaster Pt. 1. már csak egy ujjgyakorlat, egy összegzés az egész albumról. 

 Alapvetően doom zene, amit  itt hallani lehet, rengeteg diszitéssel. Valósznűleg Dante, H. Bosch, ha nem irtak és festettek volna, manapság ilyen zenét komponálnának. 

...Ja igen, Liszt és Beethoven is erre simogatta volna a bohócot. Get Stoned!