Uppsala. Jó messze van. Ha Svédországba kerülnék, biztosan odaköltöznék, mert nagyon erős ottan a zenei élet. Bár alig van ott nap, plusz fél évig homályos van, de biztosan van valami a levegőben. Remélem unicum gőz.

 A 454 egy szar nevű együttes, viszont legalább a zenéjük jó. Ez amit most kaptok a '99-es demójuk a Free Ticket To The Rumble és ehhez képest eléggé erősre sikeredett.

 Egy olyan nótával kezdenek, ami bármelyik válogatáson megállná a helyét, ennek ellenére is a többi dalhoz képest is csak egy nagyon erős Stoner szerzemény. Semmi allűr, semmi " majd mi megmutatjuk". Rendesen hozzák amit az ember elvár.

 Na a Swampthing már kezdi felpörgetni az agyat. Kellemes csörgődobos megoldások, a refrén meg már majdnem Britpop. He-He! És igen a Radio Murder pedig meglep és megaláz mindenkit. Reggae/Stoner! Na ehhez mit szóltok? Elég erősen a Clash jut az eszembe róla. Kurva jó! A csavar mégsem ez. Ez a szám a végére teljesen átmegy Doomba. Olyan dúúm katarzissal végződik, amit egy jónak mondható fájdalombrigád a magáévá tenne. A Hollywood 10-nél pedig amelyik csaj nem rázza a fenekét, az süket. Az Over And Nowhere-ben némi rag-dollt hallok ki, némi David Lee Roth felhanggal, bár lehet hogy ez az én perverzióm. Azonban a zene közel sem Glamrock.

 A Lángoló Éden egy Stoner musicalban is elférne. A negatív hős áriája vagy mi. Elmondja mi bántja, közki a tényeket, persze elferdítve és megtervezi a bosszút. Majd elénekli, milyen jó lesz neki, ha majd a főhős kelepcébe kerül. Ámbátor egy musical és egy Stoner musical Főhőse és Negatív hőse felcserélődik. Vagy nem?

 Az utolsó két szerzemény nagyon magabiztosan hozza az egész album színvonalát és ez így van jól. Ha jók lesztek, fedobom a csapat nagylemezét is és a vynilt is.

 Get Stoned!