Gondolom, már mindenki hallott a Blake nevű bandáról. Sokan ismerik a lemezeiket is. Akinek viszont újdonság, az kezdje az ismerkedést a legutolsó albummal, a Sa7urnus-szal. Szerintem ez a legbefogadhatóbb lemezük. Nekem a többi is nagyon bejön, de itt lehet hallani az összefogottságot, a dallamközpontúságot.
Már a nyitó Spirit Of Cain is olyan, mint egy stoneresebb The Cult. Az ének rendben, a riffek jól eltaláltak, igazi stoner-rock. A második tételnél jobbak a refrének. Azt veszed észre, hogy dúdolod a dallamot. Az Outsider már morcosabb darab. Itt lehet érezni a Mustasch párhuzamot. Blues-, Western-, Stoner-rock keverék a Live To Die, a szövege pedig hatalmas. A lemez nyugisabb részét képviseli a Ghost Of Tomorrow, ami nagyon erősen Lowrider. Akkusztikus gitár, lazulás, füst és más egyéb. Ki, mit gondol. Egészségetekre!
Az anyag jól van felépítve. Ezt mutatja az is, hogy a mélázós részből egy húzósabb, középtempós dal hozza ki a hallgatót. A Come Alive-ben lévő szinti elég fura; már csak azért is, mert nem lehet eldönteni, tényleg billentyűk vagy a gitár furcsa torzítása adja ki ezeket a hangokat. Az apámnak is bejött a Let Me Be Dead stonerbillyje. A My Machine az én személyes kedvencem, annak ellenére, hogy nem egy nagy durranás. Sőt... Mégis a refrénje nagyon megfogott. Lehet, hogy keveset ittam. (Vagy túl sokat?) Tökéletes lezárása a Sa7urnus-nak az Union-Freeride Sister. Lazább, doomosabb, pihenősebb, mint a többi szerzemény.
Egy szó mint száz; aki még nem ismeri, az megszereti. Aki ismeri, az meg amúgyis meghallgatja, ha jó kedvet akar rittyenteni az esti Sörunicumhoz.
Get Stoned!
