Default style- Alternative style
A Brazil zenekar nem egy tipikus Stoner zenekar. A hölgy hipnotikus éneke egy kicsit lelágyítja a megdörrenő riffeket. A kemény, már majdnem Heavy zene keveredik náluk az alternatív rockkal és a lebegős psy dallamokkal. Ez már a negyedik album, de szerintem ez a legkimunkáltabb. Hétvégi nyugihoz a legkíválobb.
Face! AMEN!
Ezúttal Kutya a Baby Gorilla Records mindenese hozott nekünk egy kis lemezbemutatót.
1997-ben Eddie Glass (gitár) és Ruben Romano (dobok) kiváltak a Fu-manchu-ból, hozzájuk csatlakozott Mark Abshire (basszusgitár), így született meg a Nebula, a stílus egyik legjelentősebb formációja. 2010-es feloszlásukig öt nagylemezt adtak ki. Két éve alakultak újra és kezdtek el turnézni. A jelenlegi felállás Eddie Glass (gitár), Tom Davies (basszusgitár) és Mike Amster (dobok). Az új albumot Matt Lyncs (Snail) produceri közreműködésével,a Mysterious Mammal Studios-ban vették fel.
Szent Szar! Tíz év után új album a Nebula-tól? Ha mást nem a nevet eltalálták, gondoltam magamban, mielőtt megnyomtam a play gombot. Bevallom szkeptikus voltam. Annak idején Los Agelesben nekik sikerült elérniük a legnyomottabb, legbaljóslatúbb hangzást, amit a műfaj csak el tudott képzelni. Azt gondolná az ember, hogy ennyi idő elteltével nem lehet újra megidézni ezt a hangulatot, de nekik sikerült, ha nem is makulátlanul. Az album negyven három perces és kilenc nóta van rajta, a Heavy Psych Sounds gondozásában hagyta el a csillagködöt. Igaz a dalok külön-külön, nem annyira erősek, mint annak idején, de mint egész, hozza a tőle elvárt életérzést. Tavaly nyáron volt szerencsém meghallgatni, két gyöngyszemet, az akkor még készülő Holy Shit-ről, élőben lényegesen hitelesebbek voltak, mint a felvételekről, nagyon élték a dolgot, nem mondanám, hogy meglepődtem, amikor Eddie Glass torka szakadtából elkezdett üvöltözni: „Hol a faszomba vagyok gyerekek? Szétszed az MDMAaaaa!” Elképesztő energiák szakadtak ki ezekből a tagbaszakadt sivatagi veteránokból, a produkció egyszerre volt elszállós és félelmetes, nem biztos, hogy oda mernél menni autogramot kérni tőlük a buli után.
Szerencsére erről lesz alkalmad megbizonyosodni, ugyanis az ősszel szerény hazánk két városát is meglátogatják. Október 8-án, Budapesten az Analóg Music Hall-ban, 10-én pedig a Szegedi Jate Klub-ban láthatjátok őket, az Indeed és a Lemurian Folk Songs társaságában.
Kutya
https://www.facebook.com/NebulaBand/?ref=br_rs
https://www.facebook.com/indeedthemusic/?ref=br_rs
https://www.facebook.com/lemurianfolksongs/?ref=br_rs
https://www.facebook.com/HEAVYPSYCHSOUNDS/?ref=br_rs
Jó estét! Videó premier következik! Figyelem!
Az év elején jött a hír, hogy a félmeztelen szerelőlányok kedvenc zenekara a Burning Full Throttle abbahagyta a működését. Szerencsénkre azonban nem kellett sokat várakoznunk egy újabb adag ős rock/stoner anyagra, ugyanis a BFT 3/4-e ismét zenél. Muddy Roots néven folytatják tovább többé-kevésbé ugyan azt az irányt követve, mint eddig.
Zenéjük nyers, zsigeri maradt. A blues hangulata jobban érvényesül, mint eddig. Jóval direktebb és egyszerűbb lett. Mondom én ezt úgy, hogy csak ezt az egy dalt hallottam még tőlük. Én kicsit hátrább tenném a cineket és erőteljesebbé a gitárt, de a hangzás így is nagyon rendben van, főleg ehhez a zenéhez. Csabi most basszusgitárt ragadott, de még ő maradt az énekes is. Csak zárójelben jegyezném meg, hogy érdemes lenne elmennie énektanárhoz, hogy legalább a légzéstechnikáját javítsa, hiszen minden adottsága megvan, hogy egy jó énekes váljon belőle. Tudom, ehhez idő kell és abból van a legkevesebb. Feri maradt a gitárnál és megbízhatóan ontja a Riffeket, Attis pedig lazábban üti a cájgot, mint valaha.
A most következő videó miatt nagy reményekkel nézünk az iszapszagú jövőbe, mert ha ilyen dalokat hallunk még tőlük, akkor már csak sör kell, meg félmeztelen szerelőlányok!
Their Methlab: The Last Second - első lemezével június 7-én érkezik a görög instrumentális stoner banda
Június 7-én a Három hollóban játszik az instrumentál/post-stoner athéni Their Methlab. A görög szcénában eddig nem igazán csalódtunk még, ráadásul három hazai banda társaságában lépnek majd fel; a The Royal Freak Out hangos rock egy csipetnyi stonerrel, progresszíven, első nagylemezükről itt írtunk.(https://stoner.blog.hu/2018/11/17/the_royal_freak_out_a_step_beyond_the_fading_line)
A Vanta kísérleti metal duo, éles stílus váltásokkal, csapongó hangulatvilággal, a Dr Sludgelove pedig modern európai doom, annak minden bájával.
https://www.facebook.com/events/1260148977476659/
A Their Methlab amúgy hazájukban is csak közepesen ismert banda az észak-nyugat görög Ioannina városából. 2013-ban adták ki első, cím nélküli kislemezüket, ami már mutatta azt az irányt, ami elvezetett a nemrég megjelent The Last Second c. nagylemezükig. Az EP anyagát sok-sok végtelenbe nyúló kemény, grúvos, elszállós jammelgetésből hámozták ki, aztán az évek alatt ezt a stílt érlelgették tovább. Ez alatt az idő alatt játszottak többek között a Naxatras-szal, a Planet of Zeus-szal, a Puta Volcanoval, a 1000 Mods-zal és a Supersoullal, de olyan nemzetközi bandákkal is, mint a Toundra, az Elder és a Samsara Blues Experiment.
A The Last Second-öt hallgatva, az EP-jükhöz képest sokkal inkább összeállt a kép, hogy mi is az ő irányukl. Az instrumetnális, ötszámos lemezen keveredik a post-rockos, slepmakeswaveses lágyság némi naxatrasos pszichedeliával, de azért ott van az a nyers, apokaliptikusan viharos karcosság is, és a kettőt valahogy pont addig tolják, hogy a két vége között még erős maradjon az atmoszféra, hogy vagy simogatni, vagy nyesni lehessen ezt a teret, amit összemuzsikáltak. Többször hallgatós az anyag.
A lemez a BlackBox Studio-ban lett rögzítve, a mix és master pedig az Unreal Studioban készült, ahol pl. a Puta Vulcano és a Planet of Zeus is dolgozott már.
Szofi
A Baby Gorilla Records hívta fel a figyelmemet az angol Famyne 2018-as albumára. Megmondom férfiasan, hogy tavaly ugyan találkoztam vele, de a borítót látva nem nagyon hozott tűzbe az anyag. Tudom, hogy nem a külső alapján kellene ítélkeznem, sőt ez már közhely, de valljuk be, hogy egy szép emberhez hamarabb odamegyünk. Hiába is tagadjuk, ez így van. Az asszony se egyből mert odajönni hozzám...
Szóval a Kutya ajánlotta ezt az albumot és milyen jól tette. A Baby Gorilla Records igazi rétegzenékkel foglalkozó kiadó, akiknek azért elég széles a zenei spektrumuk. Nem csak, hogy üde színfolt a magyar undergroundban, hanem egyedüliek is, mivel senki nem foglalkozik ilyesmi zenével itthon. Vannak bandák náluk, amik nagyon tetszenek és vannak, amik nem az én stílusom, de ez így van rendjén.
A Famyne alapvetően egy Doom zenekar. Hiába írják, hogy Stoner, meg hogy grunge hatások vannak jelen. Hard Rock, meg Heavy Metal. Én ezt abszolút nem vettem észre. Azonban jócskán tele van hipnotikus részekkel. Sőt az egész egy hömpölygő Doom folyam. A srác meg az a fajta monoton kántálás szerű vokállal dolgozik, amit én legutoljára a Solitude Aeturnus albumain hallottam.
Zeneileg először a Rezn ugrott be, viszont a Famyne jóval direktebb, nem annyira eklektikus. Hangulatában is inkább a tradicionális Doom bandákat idézi. Merem állítani, hogy az új generációs Doom zenekarok között ők az egyik zászlóshajó! Aki egy remek Doom albumot szeretne hallgatni ebben a tavaszi borongós félnyárban, az jól teszi, ha meghallgatja ezt az albumot!
https://www.facebook.com/babygorillarecords/
https://www.facebook.com/famyneuk
AMEN!
Kommentek