El Paramo - El Paramo (A puszta <sivatag?>)

A madridi, instrumentális csapat debütalbuma kifejezetten jól sikerült bemutatkozás.

A borító pop-art-os, de ez ne téveszen meg senkit, vérbeli pszichedelikus stoner muzsikáról van itt szó. Mint írtam a lemez instrumentális, a Monkey3 és a Mono vonalon mozog. A Monkey3 letisztultabb, a Mono egyszerűbb. Az El Paramo sokat használ egyszerre két szólógitárt, ettől néha azt érzem, hogy amit játszanak azt épp most találják ki, tehát impróznak. Ez néha bejön, néha jobb lenne ha kidolgoznák a megfelelő dallamot, mert olyan mintha "mindenki azt játszik, amit akar" lenne a vezérelv. Persze nem kell félreérteni nincs bénázás, meg szétesés, a srácok mesterei a hangszereiknek, amikor egyfélét játszanak nagyon ül a cucc, lehet rá öklöt rázni. Hamár itt tartunk, hagy emeljem ki a botost (Santi - ezúton is pusziltatjuk!)! Az a fajta jazz-rock dobolás ez, amit marokra fogott dobverővel játszanak, nem tollszár, és amit a Down-nál szoktunk meg. Nattyon király! Ha játszhatnék vele együtt, tömném a pipályát, SŐT' még a sörömből is adnék Neki. Természetesen a basszgitáros (Santi Ventreri) együtt mozog a lüktetéssel, a ritmusszekció nagyon ok. A gitárok (Jorge, Macon) riffközben horzsolnak, ahogy szeretjük, szóló közben pedig búgnak, mint Te, amikor hajnalban a pultra borulva fűzöd a csöcsös pultoslányt.

Összefoglalva cool a cucc, ajánlom beboruláshoz, másnaposan a gyógysörözés utáni méla 'gondolkodás'-hoz.

RRR <(-_°)> RRR

Felállás: Jorge-guitarra-grasa (gitár-háj)
            Santi-batería-rompoplatoscomopuños (dob-vmi erőstálcafogás, tollszár mégis?)
            Santi Ventreri-Bajo-frontman (basszus-frontember)
            Macon-guitarra-ánimas (gitár-esti harangszó)

Innen töltöttem le és egy nap után töröltem: klikk a borítóra!

¡Get Stoñed! ¡Stay Tuñed!

stoner, stonerrock, stoner rock, stoner blog, stonerblog, stonerrock blog, stoner rock blog, stonerrockblog, stoner metal, stonermetal, space rock, spacerock, sludge, sludgerock, sludge rock, southern, southernrock, southern rock, magyar bandák, doom

    Most pedig következzék az a banda és az a lemez, amely anno megismertette és megszerettette velem a sztóner muzsikát. Örök kedvenceim ők a mai napig is.

   Totális érdektelenség és méltatlan közöny, elutasítás kíséri végig a Red Aim négy lemezét és három EP-jét. Pedig szerepeltek ők nemzetközi rock/metal magazinokban, léptek fel nagyobb fesztiválokon is, mindhiába. Talán túlságosan rámentek a külsőségekre, a látványra, talán túl furának és bizarrnak tűnt az átlag fogyasztó számára Dr. Don Rogers (több mint eredeti) előadásmódja, nem tudom.

  Pedig a dokiék egy kitűnő dallamérzékkel és dalszerzői vénával megáldott zenekar voltak már az első demójuktól fogva. És még a hangszereikkel is tudtak bánni.

  A 2002-es Flesh For Fantasy viszont a legbetegebb lemezük mind közül. Komolyan venni igazán nem lehet, de nem is kell. A nyitó tétel a The Golden Nonstop, dorombbal (!) indít, majd egy lendületes, hammond orgonás témával zakatol tovább. Ám nem sokkal később következik a sorban a My Lovely Mr. Singingclub, ami hát... hmmm.... fogjuk fel a 70-es évek diszkóparódiájának, rendkívül idióta énekkel. Hallani kell, mert elképzelni nem lehet.

Az Aroma talán az a nóta, ami minden éppen (bulizni vágyó) sztónernek bejöhet. Akármilyen a hangulatod, ez a dal jó értelemben megduplázza, együtténeklős sláger a javából.

A Goodbye Sam, Hello Samanthát viszont ugratni szoktam, ha hallgatom a lemezt... itt szerintem Roger doki szívott valami enyhítő körülményt és (roppant idegesítő hangú) kakasnak képzeli magát, legalábbis úgy „énekel”. Megrázó élmény.

  A lemez ezt követő része viszont úgymond normálisabb, sőt néha meglepően normális. Még egy Scorpions feldolgozással is megörvendeztetnek minket a produkció vége felé.

  2003-ban kiadtak még egy albumot, a Niagarát, ami egy viszonylag komorabb, sötétebb, érettebb lemez. Szintén zseniális darab. Csak ajánlani tudom a zenekar régebbi dolgait is, mint az 1999-es Call Me Tigert, vagy a 2001-es Saartanic Cluttydogs-ot.

Red Aim myspace

Get Stoned!

stoner, stonerrock, stoner rock, stoner blog, stonerblog, stonerrock blog, stoner rock blog, stonerrockblog, stoner metal, stonermetal, space rock, spacerock, sludge, sludgerock, sludge rock, southern, southernrock, southern rock, magyar bandák, doom

 Most nem egy aktuális lemezről szeretnék írni,bár szerintem ezek a zenék mindig aktuálisak.                          A Brain Police egy izlandi banda,ami nem nagyon hallható a zenéjükben. Állítólag instrumentális zenekarnak indultak,ez talán hallható is a zenéjükön,főleg ezen album utolsó, közel 17 perces masszájában. Egyébként itt még Vagn Levi énekelt /gitározott, majd őt váltotta le Jens Ólafsson vokalista és ez a késöbbiekben jót tett a csapatnak. Nem akarják újragondolni a stoner muzsikát, de megbízhatóan hozzák azt a bizonyos desert-soundot. Cseppet sem érződik a jégmezők hidege, a fél év sötétség-fél év szürkület, mint ahogy a legtöbb északi zenekar mizantróp zenéjében. Viszont annál több Fu Manchu, Nebula, Dozer és egy kicsi Kyuss. Egyszóval erre a zenére még a koca vega is előkapja a pipát és serényen tömködi, hogy a zene szétmossa a hétköznap sivárságát és átadja a helyét a sivatag pompás sivárságának. Erre a zenére előkapod a kamionos baseball satyót, lengeted az öklöd. Megpróbálsz csajozni, ha még tudsz a sok sörtől.

 Az album egy pörgős nótával indul, a második egy középtempós darab a végefelé némi lebegéssel. Ez a váltakozás végigmegy a lemezen, egészen az utolsó számig, ami -mint említettem-17 perc közeli instrumentális elszállás. Egy számot emelnék ki csak a 7.Higway Special-t. Teljesen más az énekstílus és sound, ráadásul belassul a közepefelé és megszűnik az ének is. Igazi rokk.

 Úgy gondolom érdemes barátkozni ezzel az albummal. Nem biztos,hogy mindennap ezt fogod hallgatni, de ha egy kis lazulásra van szükséged vagy egy kis desszertre homokból akkor itt van egyétek!

Ja és:Get Stoned!

 stoner, stonerrock, stoner rock, stoner blog, stonerblog, stonerrock blog, stoner rock blog, stonerrockblog, stoner metal, stonermetal, space rock, spacerock, sludge, sludgerock, sludge rock, southern, southernrock, southern rock, magyar bandák, doom

Véletlenül leltem e remek kis stoner bandára. Szerencsés véletlen volt. Egy német zenekarról van szó (megnyugtatásul közlöm: ez nem hallatszik egy árva pillanatig sem) csont ismeretlenk, de weblapjuk azért van, ahol a régebbi cuccaikat is letölthetjük, ingyér', bérmentve, bár azok néhány esetben inkább a "csak gyűjtőknek" kategóriába sorolhatóak.
De nézzük ezt az albumot: A nyitó Smell On Earth lendületes riffjével és kellően nagyívű énekdallamával máris megadja az alaphangulatot. Jól eltalált kedélyes, gázbeletaposós nóta, igazi albumkezdő.  A nagy kedvencem azonban, a blues/rock'n roll  témával indító Bikini című szerzemény. Óóhóóhózós, yeahyeahjezős refrénje feledhetetlen. A füledbe mászik és ott is marad, ahogy kell. Mindösszesen tizenegy nótát találunk a korongon, nem mondom, vannak kevésbé erősre sikeredettek is, de töltelékdalnak azokat sem nevezném.
A hangzás végig tiszta, kellemes és viszonylag arányos is, csalódást ezen a téren sem okoz a Bijola.
Lehet azt is mondani, hogy nem egy világmegváltás ez a lemez, meghogy, "húúúdenemerdeti". (Lehet. Majd megunod és hazamész...) Mindenesetre egy próbát hithű sztónerarcoknak tuti megér. Letöltéshez katt a borítóra.

Get Stoned!

stoner, stonerrock, stoner rock, stoner blog, stonerblog, stonerrock blog, stoner rock blog, stonerrockblog, stoner metal, stonermetal, space rock, spacerock, sludge, sludgerock, sludge rock, southern, southernrock, southern rock, magyar bandák, doom

 

Jónapot!

Lassan elindul ez a blog is. Még nagyon az elején vagyunk, de maj'csak belejövünk.

Elsőként álljon itt egy mini koncertbeszámoló. Monster Magnet, Nebula, Pilgrim Fathers.

A közönség már átlagosnak mondható, itt voltak a fiatalok, az apák a gyerekeikkel (nézd fiam ez a zene), a pávák (undorground celebek:nagyonrockstarr vagyok), a bazijó csajok stb...Olyan teltház volt,hogy még valaki rá is gyújtott, mert volt hely.

Pilgrim Fathers. Hát....nem is tudom. Lehet,hogy eltévesztették a helyet és az időt. Nekem nem tetszett, de lehet,hogy csak én nem értem meg ezt a spindoctoros frontemberrel rendelkező, "szanaszéttorzított" vinnyogású, lassú és dühítően idegtépő, művészies zajt.

A Nebulával vegyes érzelmeim vannak. Néha úgy érzem, hogy jók voltak, néha nem. Az utolsó munkájuk a Heavy Psych lassúságával nem tudok mit kezdeni. Érzem,hogy jó,de még nem állt össze a kép. A koncerten szerintem maximumot nyújtottak, annak ellenére, hogy egy gitárral voltak, ezt lehetett is hallani a vékony hangzáson. Azt a nagyon zsíros hangzást viszont, amit albumról - albumra produkálnak, nem tudták hozni. A dobos viszont egy polip volt.

A Szörnymágnes jó volt. Játszottak egy greatest hits-et három gitárral. A hangzás is rendben volt, bár a basszus kicsit háttérben maradt, de ez betudható a sok gitárnak. Dave bácsi kicsit puffadt arccal énekelt, a megunhatatlan baromira kinyúlt fekete kapucnis pulcsijában, amitől enyhén homless beütést kapott, de pontosan,szépen és lúdbőrözősen énekelt. A ráadásnál nagyon nagyot jammeltek,és véget ért a koncert.

Összeségében ez egy fantasztikus buli volt, de aki csak lejött egy koncertre, annak nem érte meg a 6000 Ft-ot. Az ital nagyon drága egy rockkocsmához képest, a ruhatár korrekt és a kidobólegények se buziznak. Hát ennyi.

Get Stoned!

stoner, stonerrock, stoner rock, stoner blog, stonerblog, stonerrock blog, stoner rock blog, stonerrockblog, stoner metal, stonermetal, space rock, spacerock, sludge, sludgerock, sludge rock, southern, southernrock, southern rock, magyar bandák, doom