EL DIABLO : SECRETS OF THE PLANET SOUL (2010)

Bassza meg a teremtő meg a többiek is!Ez az első alkalom,hogy valamit ide is meg a saját bejáratú gatyarottyos blogomra is kirakok.Az ember az gondolná,hogy ezek már feldobták a pacskert,erre kiadnak egy lemezt 2010-ben.

Az első track a legelső munkájukhoz hasonló,szürrealisztikus,furcsa hangulatot hozza és ezt főleg a neoprogos billentyűzéssel teremtik meg,bár ugyanez a hangszer szpészes,űrbéli tájakon kalandozó dolgokat is alkot itt sokszor.A lemezen többet nem is találkozunk vele,de sebaj,a többi szám nem kívánja meg ezt a hangszert.Ennek a "Secrets Of The Planet Soul"-nak egyébként sok helyen a gitárszólói is nagyon feelingesek.Ja,és több mint 37 perc!Első hallgatásra engem egy kicsit szétkapott és kb.a huszadik percnél továbbléptettem,de persze nem feltétlenül másnapos buksival kellene próbálkoznom vele,hanem mondjuk estefelé és bódultan.A második szerzemény a Paradise Mescalino albumon szereplő "See Man Falls" című szám élő verziója,eléggé szétbarmolt és széttorzított formában.Ez szerintem alapból is kurvajó.A hármas track ugyancsak a P.M. albumról származik.Aki ismeri az vágja róla,hogy egy igazi stoner rock muzsika és ennyi.Torzított,búgó és zajos,az ének meg eléggé Kosnik(Bitchwax) hangjára emlékeztet,illetve,ahogy régebben már írtam: a Rollerball énekesének hanghordozása is benne van.4."High On The Smoke":Hát ez meg ki fia borja?Milyen albumon,vagy kislemezen szerepel?Fogalmam sincs,de simán elférne az első The Atomic Bitchwax lemezen.Jam jellegű,de azért nem egy túlbonyolított valami,a basszus témái pedig rohadtjók.Zeppesek,garázsosak és néhol morcoskodóak is.Igazi rockmuzsika.Faszaság. Ötödik szám : "Edgar Broughton" : Kurvajó,koszos,mocsadék basszustémával kezd,amit aztán a szám közepére már teljesen el is felejtünk,mivel addigra elmászik az egész egy fuvolával megbolondított transzcendentális,diszharmóniába tekergő kábulatba.Szitár,fuvola,halkan mormogó basszus,agymászás,07:43-nál pedig egy kurvajó kiállás,amit az élvezetes dobtéma és a fuvola alkot,villanyborotvára emlékeztető bezavarásokkal.Annyira trippes az egész,hogy valami kurvajó,de persze még mindig nem tartunk space rocknál,inkább valamiféle experimentális-garázs-desert-stoner-pszihedelik szerűség.Az uccsó,"Grand Finale" című számnál pedig a Zeppelines/Pörpülös basszus birtokolja a főszerepet.Valahogy megint a Bitchwaxot juttatja az ember eszébe,de persze az El diablo esetében semmi esetre sem beszélhetünk másolásról,vagy ilyesmiről,mert kb. egy időben kezdtek zenélni Bitchwaxékkal.

Fogalmam sincs miért kellett a három koncert szám a lemezre,de szerintem ez is mutatja,hogy mennyire kibaszottul öntörvényűek ezek a srácok,meg,hogy mennyire szarnak az elvárásokra és persze egy fannak egyébként is öröm,ha alternatív verziót,vagy koncert felvételt hallhat valamiből,amit szeret.Nem ugatok tovább,szedjétek le villámgyorsan,de nagy elvárásaitok ne legyenek a lemezzel szemben,mivel én is csak azért írtam ennyit az albumról,mert elfogult vagyok.Ez egy direktbe nyomott,betépve összeválogatott, sivatagban/garázsban összemuzsikált lemez.Egyébként pont ezért kurvajó.

Előző kettő itt.

Tracklist:
1. Secrets Of The Planet Soul (37 perc bazzeg!)
2. See Men Fall (Live)
3. Mastertrip (Live)
4. High On The Smoke (Live)
5. (Hats Off To) Edgar Broughton
6. Grand Finale