A nemrég újra kezembe akadt az Elvis Deluxe 2007-es Lazy albuma. Már régebben StonerWaszics felrakta a lemezhez készített videót, de még nem írtunk róla semmit. Volna mit...

 Meghallgattam egyszer, majd újra meghallgattam. Azután mégegyszer és azóta nem töröltem le az mp3 lejátszóról.

 Miközben hallgattam egyre jobban elszomorodtam. Miért van az, hogy körülöttünk bárki hozzányúl a stoner témához, mindíg valami korrekt dolog történik? Nem fikázni akarom a magyar csapatokat, mert nagyon ott vannak ők is, de valahogy ha szóba kerül a stonerrock és hasonló zenék, akkor nem tudjuk átvenni ezt a hangulatot. Ha meghallgatok egy orosz bandát, vagy esetünkben egy lengyel zenekart, akkor táncolhatnékom támad, de legalább is vigyorra húzódik az a hülye pofám. Ha viszont magyar brigád kerül a lejátszóba, akkor néha elfog valami furcsa érzés, mintha mi csak dühből tudnánk zenélni. Csak én gondolom így? Ha igen akkor bocsi. Nincs baj a hozzáállással, de nem vagyunk olyan felszabadultak mint akár az északi országokban élők.

   Az enyhén "Yellow Submarine"-ra emlékeztető borító teljesen mást takar. Nyoma sincs a Beatles féle dolgoknak. Kéremszépen itt STONERROCK van minden mennyiségben.  A szent háromság uralja a Lazy albumot.

   A Gyors. Itt olyan számok vannak, mint az utolsó Between Heaven And Hell, ahol a torzított énekhang nagyon eltalált. A kezdőtétel, ami tipikus lemezkezdő tétel lehetne bármelyik stoner lemezen. A Perfect Ride és a Ready To Rage pedig, a zongora betétekkel némi Hellacopterses utánérzéssel lopja be magát a hallójáratba. A For The Soul-ban a lebegős betétet mindenkinek hallania kell.

  A Közepes. Bármelyik középtempós számot említhetném, mindenhol lehet érezni, hogy a srácok nagy QOTSA és Fu Manchu hallgatók. A 27-ben azok a fuzzoló gitárok rendesen hozzák a Fu hangulatot, az Extraterrestrial Hideout Seeker pedig a már elöbb említett videó. Érdemes megnézni.

 A Lassú. A Sleep Brings No Relief bármelyik Queens Of... album B oldalára ráférne, Josh boldogan kapna érte két kézzel. A végére hagytam a nagy klasszikust. Money To Burn. Akkora STONER , hogy leszakad a fejed. Igaz, nem tartozik a lassab számok közé, de mindenképpen ide érdemes besorolni. Itt felvonul minden amitől a rock stonerré válik.

 Viszont van egy pontja a lemeznek, amin bukhat az egész. Szerintem a gitárszólók nincsenek rendesen kidolgozva(?) egy két dalban. Reméljük, hogy az idénre igért brand new anyag ezt kiküszöböli és akkor elmondható, hogy az Elvis Deluxe egy nemzetközi szinten is oda tudja tenni a kézjegyét.

 Bízunk benne, hogy az új lemezt megjáratják Magyarországon is egy-két buli erejéig!

  Hallgassátok, mert nem kaptok több sört és unicumot (pálinkát)!