Bruáááááááááááááááááá! Itt vannak és megölnek mindenkit! Egyelőre ez nagyon fajentos kis anyag lett, de még nem nagyon tértem magamhoz. Könnybe lábadt a szemem. Aki akar irjon róla nyugodtan, kitesszük, én is fogok, azt is kitesszük...Lemez

AMEN!

  Szeretném azt hinni, hogy mindenkivel előfordult már, hogy beszippantotta a youtube. Úgy értem, hogy megnézel egy konkrét videót, aztán használatba veszed a jobb oldali ajánlás ablakot. Valahogy így kezdődik mindig. Aztán csak telik az idő, néha már nem is vagy tudatában a múlásának. Újabb és újabb együttesek, ismeretlen rigmusok, melyek ott várnak a szteroidokon hizlalt mainstream pop-tenyészet árnyékában. Aztán valami még mélyebbre ránt, egy hangsor, amit úgy dekódolsz, hogy elegendő elektromos reakciót váltson ki az idegrendszeredben ahhoz, hogy beinduljon a "zenei elválasztásod". Sok jó bandára találtam rá így, (sz)arra is, amiről most írok nektek. 

  Az Egyesült Államok beli Bedroom Rehab Corporation nevű formáció összesen két tagból áll. Csak ez a két arc, Adam Wujtewicz és Meghan Killimade hallható a debütáló albumukon (bandcamp). Had idézzek: "THERE ARE NO GUITARS OR KEYBOARDS ON THIS ALBUM". Ezzel el is üldözték a Malmsteen és Slowhand rajongókat, de ez engem egyáltalán nem érdekel, mert amit a "srácok" nyomnak az grammra pontosan egy iszonyatosan jó stoner anyag. Itt nincs lehúzás.

  A Splice The Main Brace című dallal találkoztam először, ami mint később kiderült, az albumon az utolsó előtti helyet foglalja el. Ez számomra meglepő volt, mert slágeres hangzása miatt, a mai trendeket figyelembe véve kitüntetett pozíciót jósoltam neki a tracklist-en. Nem azt mondom, hogy kiemelkedik a többi szám közül, de laza ritmusa, protest jellegű dalszövege miatt az album könnyebben befogadható szerzeményei közé tartozik. Hallgassatok bele. A továbbra kattintva betekintést nyerhettek az album hálószobatitkaiba. Spoilerveszély! 

  A hódmezővásárhelyi trió 2003-ban indította hadjáratát. Azóta úgy látszik szert tettek néhány titkos "state of the art" CIA fegyverre, mert töretlenül nyomulnak előre. 2013 februárjában jelent meg legújabb anyaguk, mely a Crowns and Chains címet kapta. Nekem kifejezetten tetszik a névadás. Az EP-n három track kapott helyet, melyeket az együttes groove-os heavy rock-ént fémjelez. Nem füllentenek, valóban azt kapjuk, bár én, nagy örömömre, néhány southern rock-os elemet is észrevettem a zenéjükben. Mindhárom számot a sebesség szeretete jellemzi, amikor kicsit a fékre lépnek a srácok a gáz továbbra is lenyomva marad, ahogy azt kell. Nekem bejön ez a stílus, mert nem hagy unatkozni. Azért szívesen hallanék egy olyan igazi lassú zúzást is, az album végére jó lett volna valami elszállós téma. Egyébként az utolsó nóta, a Slave to the Sytem az album úgymond "slágere", egyszerűen nem megy ki a fejemből a refrén. 

Az EP ingyen lehúzható a bandcampről. A kép alatt itt is belehallgathattok.

Line up:

Imi - vocals, guitar
Geri - bass
Robi - drums

 VA klasszikus rock, szombat után belefér alapon

  Vasárnap reggel van. Nem szokatlan, hogy ilyenkor az ember szarul érzi magát az átmulatott éjszaka után. Gyors fejszámolás, és kiderítem, hogy megint sikerült annyit inni, amibe egy normális ember belehalna. Hiába minden, Torrente óta tudjuk, hogy „ha meg kell baszódni, akkor meg kell baszódni”. Nekem ilyen esetekben van egy rituálém, ami segít abban, hogy valami hasznossal töltsem a napot. Például eltávolítani a facebook-ról a szombati troll megjegyzéseimet, kutyát sétáltatni, elmenni a benzinkútra rollpapírért. Nos, ez a rituálé a következőkből áll: régi kotyogósban lefőzött kávé feketén, normális cigaretta (értsd.: nem a töltött csoda, amit a hozzám hasonló csórók szívnak), és klasszikus rock. Ez utóbbi, ami okán tulajdonképpen írok, ugyanis arra gondoltam megosztom veletek, hogy kik, mivel segítettek keringésem újraindításában ezen a reggelen.

 Jess and the Ancient Ones

  Thomas Corpse és Thomas Fiend alapította 2010-ben ezt bandát Finnországban, ahol a 150 cm magas, szőke hajú magyar nyelvrokon nép, a lapp is él. Erős okkult atmoszféra jellemzi, ami nem csoda, mert heten vannak, mint a gonoszok. Aki megismerkedik velük közelebbről nem fog csalódni. Amit külön kiemelnék az együttessel kapcsolatban, az Jess hangja. Nagyon tehetséges, nem tudom mit keres még az underground zenei piacon, de örülök neki. A három fős gitárszekció is kitesz magáért, engem meg tudtak lepni néha. Az Astral Sabbath című dalt hoztam nektek tőlük, ami egy Pulp Fiction-be oltott korai Black Sabbath Uriah Heep utánérzés.

 Uncle Acid & the Deadbeats

  Aszongya, "dark melodic realm and fuzzorama enhanced tales of terror and horror". Így jellemzi magát a Cambridge-i (UK) banda. Fuzzorama, ez jó. Egy percig se hittem, hogy nem mondanak igazat, és valami new wave-es gumirockot fogok hallani, de engem azonnal elvarázsoltak. Szakadt, mégis tökéletes hangzás, szinte várod mikor hallatszik a vinyl jellegzetes sistergése. Többet most nem írok, majd később egy hosszabb posztban. Addig is egy kis emlékeztető, miért jobb a kukacos alma.

 Stubb

  A londoni trió 2006 óta égeti a képzeletbeli muscle car gumijait. Esetükben ez egy legalább 8 literes big block-al szerelt Chargert jelent. Ha a hangfrekvenciájukat szeretnéd mérni, ne lepődj meg, ha a műszer az „A” hangnál 440 Hz helyett 440 HP-t mutat. Alább a Superhot Records által rendezett „próbatermi reality” klipjét találjátok. Ne felejtsétek el 720P-re állítani a minőséget. Valami kibaszott jó ez a gitárhangzás. 1970's Thor Valve head, USA Big muff, Fender Stratocaster, én ezeket ismertem fel elsőre, de van itt még hardware bőven. Én ezt küldeném idegen civilizációknak, nem Beatlest.

.

Először is bocs a kollégáktól, hogy 2 hónapja nem írtam, de tavaly úgy elhanyagoltam a külön bejáratú blogomat, hogy gondoltam idén egy kicsit többet koncentrálok rá, másrészt meg mostanában kevés olyan zenét találok, ami megérdemelné, hogy kiposztoljam itt.

.

Sepoq : Stand Up Tragedy (EP) 2012

.

.

A 2006-ban alakult budapesti együttes már viszonylag népes rajongótáborral büszkélkedhet underground körökben, én viszont úgy gondoltam, hogy a blog látogatóival is szeretném megismertetni őket zenéjük ideillő stílusa miatt. Az elektro kütyükkel és szintetizátor betétekkel színesített, 2011-ben megjelent EP-ik sem voltak rosszak, én viszont most kifejezetten a 2012-es keltezésű, Stand Up Tagedy kislemezt mutatnám be pár szóban.

A lemezen található zene különböző (bár egymáshoz közel álló) stíluselemekből épül fel. Először is van egy nyers, fémes basszushangzás (jóféle harapós riffekkel), ami mellé aztán érdekes párosításnak tűnnek a jammes, laza gitárszólók. Végül pedig az sem egy átlagos dolog, hogy ezekhez durva, karistoló ének hallható, ami ad is egy fajta sludge-os ízt a zenének, bár az együttes egyszerűen csak a doom&roll kifejezéssel határozza meg saját zenéjét.

Az ajánló végére szúrt lejátszó segítségével mindenki döntse el, hogy érdekli-e a végeredmény, vagy sem. Megmondom őszintén, hogy nekem kifejezetten tetszik. Akinek meg kell az egész hangzóanyag, az Bandcampről akár le is töltheti az összes számot, mindössze egy jelképes összeget kell a megfelelő mezőbe írnia, meg egy létező email címet. Hajrá!

.
Tracklist:
1. Dogfight with candlelight 03:45
2. Richie 03:45
3. Eldorado 03:59
4. Goodnight drive 03:34
5. Impostor 04:54
.

Myspace: http://www.myspace.com/sepoq

Facebook: https://www.facebook.com/sepoqband

.

Tagok:
Kecskés Ádám : Gitár
Sziráki Zsolt : Basszus
László Gergely :Dob
Zollner Marcell : Ének

.

"Dogfight With Candlelight" a Stand Up Tragedy című lemezről:

.

.

"From Hell..." a csapat Sepoqube című, 2011-es EP-jéről:

.

.

.