.

Ezúttal a manchesteri Ten Foot Wizard-tól kapta blogunk a felkérést, hogy mutassuk be pár szóban debütáló kiadványukat. Az együttes 2009-ben alakult a Bisonhammer nevű csapat tagjaiból, Return To The Infinite címet viselő bemutatkozó munkájuk pedig 2013. Május 2-án jelent meg a Beard of Zeus Records gondozásában.

.

.

1. A lemez első száma egy rendkívül markáns ízű, döggel teli rockzene, southernes beütéssel, erőt sugárzó basszushangzással és szikár, férfias énekkel. Aki szereti a korai Clutch albumokat, annak nagyon be fog jönni.

2. A következő szám lépkedős ritmizálásáról a QOTSA - No One Knows című száma jut eszembe, persze maga a zene már egészen más tészta. Az album első számához hasonlóan egyébként a basszusgitár itt is irdatlanul jól szól.

3. Címével ellentétben a "Real Love" nem kifejezetten mondható szerelmes dalnak, sőt rögtön egy jóféle stoner groovval nyit, aztán rá is lépnek a gázpedálra tisztességesen. Énekesük itt a tisztább hangszínét veszi elő, ami ugyanolyan jól működik ehhez a muzsikához, mint a marconább féle.

4. A "Medicine" című trekk a Down albumait idézte fel bennem. A higgadtnak tűnő légkör mögött végig érződik valamiféle sejtelem, hogy nemsokára érkezik a kitörés. Rendszerint meg is érkezik néhány másodperc erejéig, aztán sétálunk is tovább, viszont a vége felé van egy jó kis kitombolós szakasz.

5. "Six Feet Rising" : Elég összetett szerkezetű darab, találhatunk benne Sabbathos gitárokat, Red Fangra emlékeztető húzást és rengeteg belassulós részt.

6. A "Saturnalia" című számnál valami olyasféle zenét kell magunk elé képzelni, amit kis hazánkban pl. a Magma Rise is játszik. Aki ez utóbbit kedveli, annak szerintem ez a szám is nagyon el fogja nyerni a tetszését.

7. A beszédes című "Fuck!" olyan érzést kelt mintha a Karma To Burn együtt játszana a Metallicával. Mellesleg instrumentális szerzemény.

8. A "The Storm" egy jó kis bólogatós darabnak indul (Black Label Society jellegű öblös szaggatott riffel), aztán nagyjából a második perctől beborul az égbolt és ránk telepednek a sötét fellegek. Innentől doomos, vészterhes hangulat jellemzi a több, mint 6 perces számot.

9. Az utolsó előtti, "End of the Line" egy ráérős, laza bevezető után a lemez legütemesebb tételévé bontakozik ki (főleg az előző szám után), bár belassítós szakaszokat itt is találhatunk. Erről a zenéről nekem valamiért a Devil To Pay nevű együttes jutott eszembe.

10. A lemezt a címadó szám lassú, instrumentális hömpölygése zárja, Black Sabbath-ot idéző basszustémával és bluesosan pszichedelizáló gitár jammelgetéssel.


Az albumot 4 angol fontért töltheted le Bandcamp-ről, illetve 5 fontért rendelheted meg cd formájában. Mindenkinek ajánlom figyelmébe!

-

Myspace / Facebook / Bandcamp

.

.

Tagok:

Gary - ének, gitár

Dan - gitár

Glen - basszus

Toby - drum

.

.

Tracklist:

01. Rise From Your Grave

02. Vulture Bitches

03. Real Love

04. Medicine

05. Six Feet Rising

06. Saturnalia

07. Fuck!

08. The Storm

09. End of the Line

10. Return to the Infinite

.

.

ARC OF ASCENT - THE HIGHER KEY. 2012.

***

Craig Williamson - Vocals, Bass Guitar, Keyboards, Sitar, Percussion
Sandy Schaare - Guitar
Digga Hole - Drums

***

Először is szeretném megköszönni a Stoner Blognak a lehetőséget és bizalmat. Miután legkisebb legényként, büszkén kiálltam a mesebeli három próbát, meghívást kaptam a blog szerkesztőségébe. Ezer köszönet a megtiszteltetésért. Mindenkinek Jó Egészséget és 1000 tonnás csikorgó riffeket kívánva, azonnal le is hívok valami jó kis cuccot az Akasha Krónika Psychedelikus Termináljából. Kérlek Benneteket fogadjátok szeretettel!

***

Van itt valaki, aki hallotta az Arc of Ascent első albumát, a Circle of the Sunt ? A Föld legelszigeteltebb államában, Új-Zélandon, 2008-ban alakult trióra, psychedelikus fixációmnak köszönhetően bukkantam rá. Egészen konkrétan a Lamp of the Universe iránti szimpátiám vezetett az Arc of Ascentig, a Craig Williamson énekes/basszusgitáros vezette doom/stoner bandáig, aki egyszemélyes psychedelikus projektként jegyzi a Lamp of the Universe-t is. A multi-instrumentalista Craig a Datura nevű, szintén remek, de rövid életű stoner csapatban is énekelt egykoron.

***

A The Higher Key című 2012-ben megjelent album egyértelmű folytatja a 2010-es debütáláson megkezdett utat. Fenyegető búgással nyomul előre anyahajóján az Arc of Ascent legénysége a kozmikus térben. A sötétség mélye végig jelen van a nagylemezen, ennek ellenére Craig kapitány jellegzetes, néha kántálásra emlékeztető, de szerethető orgánuma sokszor sikerrel oldja a mélybehúzóan doomos, masszív gitárriffeket. Mantraszerű, monoton énektémái azt az érzetet keltik, mintha a végtelen tudás birtokában, eonokon és hatalmas tereken ívelnénk át a hömpölygő dalok hátán. A leginkább lassú tempójú, néha középtempóig merészkedő nótákat óriási élvezet hallgatni. Hihetetlenül állat a megszólalás. Még az első albumra is fényéveket vernek ebből a szempontból, pedig az is bajnok volt! Arányos és dögös. Földközeli és mégis szállós. Ebből a szempontból mestermű, ritkán hallani ilyen atom, de természetes soundot. Nekem néha a Nebula kozmikusan stoner hangképe jutott eszembe.

***

A nagylemez annyira egységes egészként funkcionál minden szempontból, hogy egy hatalmas mélybarna monolitként hat (utalva itt a borítókép uralkodó színére). Egymás után következnek a tökéletes astro tripként működő, baljós hangulatot árasztó szerzemények. A spacerock közeli lebegtetés és a kozmikus/spirituális tartalom ellenére a fájdalmat és szenvedést végig magán hordja az album. A Search for Liberation című dalban (ami a lemez leginkább Lamp of the Universe-rokon tétele), csak egyetlen pillanatra tűnik úgy, hogy űrhajónknak sikerül végrehajtani a hipertérugrást. Azonban abban a pillanatban, amikor a vastag gitárriff letépi a fejünket, szertefoszlanak reményeink és egy kegyetlen mélységű fekete lyukban találjuk magunkat. Galaxisok örvénylő energiája kavarog Sandy Schaare gitártémáiban. Kedvenc tételemben, a több mint 9 perces Through the Rays of Infinityben kozmikus viharként szippant be minket a banda. Egyetlen apró kritikám van csak. Legközelebb szívesen hallanék egy-két emlékezetesebb dallamot. Egy állat refrént vagy bármit, ami még álmomban is tovább motoszkálna a fejemben. Szerintem ez nagyon sokat dobna a végeredményen. Talán még a prémium kategóriába is feljuthatna az Arc of Ascent. Ennek ellenére ez így is egy remek album, saját hangulattal és önálló világgal, ami messze kiemelkedik a mai dömpingből. Minden doomster, stoner és spacerocker vitaminként használhatja az Arc of Ascent Magasabb Kulcsát.

***

BANDCAMP / FACEBOOK 

Bien János (Yell)

Nálunk senki nem leszarják, hogy ki nyert trafik koncessziót. Arra a hírre, hogy a falu politikai bulvártéma nélkül marad, elképzeltem az életem dohánybolt nélkül. Több pénzem maradna, az biztos (Egyáltalán nem biztos az, barátom. -Józan Ész), amit félretéve végre összespórolhatnék valami amerikai szörnyre, mondjuk egy Chevrolet Blazer, 1984, vagy hasonló kaliber jó lenne. Persze csak hobbicélra, nagyobb távokat elvből nem tennék vele, mert az emissziós értékeire egy Roland Emmerich film forgatókönyve épülhetne. Ehhez 12 évig kell félreraknom azt a pénzt, amit amúgy a trafikban költenék el. Addig is, itt van a 

Fucking DEUS EX MACHINA

Ugyanis a nagy Youtube isten fogta magát, és bitektől lángoló phalloszával 01110011 01111010 01100101 01110000 01100101 01101110 00100000 01110011 01100101 01100111 01100111 01100010 01100101 01101011 01110101 01110010 01110100 01100001 00100000 01100001 00100000 01101011 01100101 01100100 01110110 01100101 01101110 01100011 00100000 01100011 01110011 01100001 01110100 01101111 01110010 01101110 01100001 01101101 01100001 01110100 kitörölte a kedvenc csatornámat, ezzel nem csak, hogy kinyírta ezt a készülő gonzót, hanem okot adott arra, hogy most néhány ámokfutó idiótáról írjak. Komolyan azt gondolom, hogy eufemizmus azt mondanom: szopjon lovat az ilyen. Az ok, hogy van ez a pár díszfasz, akik szerzői jogokra hivatkozva töröltették Mr. Stonebeliever összes feltöltését. A srácról (ugye.. Mr) annyit kell tudni, hogy rengeteg stoner zenét töltött fel, és ebben nem korlátozta a jóizlés. De voltak nagyon kellemes anyagok is, és a six pack válogatás, amit összeállítottam nektek, speciel mind ettől az arctól voltak. Parental advisory explicit content youtube and, ez ide pont jó lesz.

   Bocs a hosszú bevezetőért. Hogy ne maradjak azért állítmány nélkül, itt van néhány videó, ami eddig elkerülte az eliminálást. Kopp kopp kopp. 

  Mindenképp figyelmet érdemel az angol Krank nevű formáció. Emlyn Foley (ének) és Tony Toller (gitár) erőfeszítései arra irányulnak, hogy a 80-as évek party-hangulatát varázsolják bármelyik stoner buli atmoszférájába. És ezt képesek jó ízléssel megoldani. De nem ez a lényeg. Kerestem őket facebook-on, de nem találtam. Vannak viszont "krank" néven, sorolom: egy 17 éves DJ srác, néhány heavy metal cover band, drogos hippik, anti-drogos (aszongya No meth, és igaza van) stonerek. Ők a Krank család, very atom and liberal. 

   Többeknek közületek ismerős lehet a stoner metálban utazó :TWiNGiANT:. Rövid BIO:

:TWiNGiANT: formed in the spring of 2010 to fulfill the band members' desire to play loud, low-end music. They are from the lost desert planet of Phoenix, Arizona.

Sokat elárul róluk, hogy a zenekar leírása, és érdeklődési köre egyaránt a "loud". Azonban nem kerülhetett volna bele ebbe az írásba, ha csak agyatlan desertfuzz lenne. Bandcampen elérhető az egész diszkográfia, meglepően bőtermő a sivatag ott, Phoneix-ben. Látogasd meg őket, vagy ha csak egy jó desert rock számra vágysz, hallgasd meg ezt:

C U T...

   Hogy ebben mi volt kognitív, és hová volt a trip, döntse el mindenki maga. Természetesen nem az a legnagyobb baj, hogy néhány videót letöröltek valahonnan. Nem számít. Csak egy kicsit mindig furcsa a saját bőrünkön tapasztalni a határtalan emberi hülyeséget. És ez így marad, ha mindenki kussol, ezt ne felejtsétek el.

Peace,

Molyember

U.i.: ne haragudj Emese, hogy elfelejtettem a diplomádat!

Az O.D.R.A. odabasz! Gyerekek ! Oly módon zsirosan röfög a lengyel O.D.R.A. új albuma, hogy bármilyen sertésperkelt alá be lehetne szeletelni szalonna ágynak. Lengyelül énekel(?) benne a hentes, ám az angélus dalokhoz szokott fül számára nem zavaró, sőt némi pikantériája is van a dolognak. Paprikás krumpli tejföllel. Mert olyan is van.

 Szóval az O.D.R.A. odabasz! Sludge. Talán Punk, esetleg Blues. Ezek, mint fűszerek egy jó pacalpörkölthöz. Velős pacal. Nyami. Utána leöbliteni egy pohár frissen habzó sörrel. Kint a lugasban. Na pont ilyen. Feltéve, hogy mindez a pokol közepén lévő mocsárban van.

Igen, az O.D.R.A. tényleg odabasz. Mocsárblues. Nincs menekvés, csak gyilkosság van. Decemberi disznóvágás. Hajnali kelés, gumicsimma, pálinka, kés. A friss, éppen megalvadt vérből reggeli. Visszatömködjük a disznót a saját beleibe. Falatozunk részegen. Hányunk.

Egészségetekre. (A dobos egyébként a nálunk is járt Palm Desert sorait is erősiti.) FB

AMEN!

Az Agonia Records küldött néhány értesitést lemezmegjelenésekről. Sajnos nem nagyon tudtam őket meghallgatni, de itt a Bandcamp oldalukon mindenki szabadon csemegézhet. Érdemes odafigyelni a Tombstone Highway márciusban kijött lemezére a Ruralizer-re.

AMEN!