Hobbizenekarból néhány éve az Ozzfeszt nagyszínpadára jutottak, testközelből nézték végig a zenipar átalakulását, és együtt játszhattak a legnagyobb kedvenceikkel. Ben Ward, az Orange Goblin frontembere ritkán ad interjút, ezúttal a júliusi Bear Stone Fesztiválos fellépés kapcsán mégis sikerült befűznünk.
Az internet előtti őskorszakban gondoltad volna, hogy 2023-ban itt beszélgetünk majd arról, hogyan lett az Our Haunted Kingdom-ból Orange Goblin? Össze lehet egyáltalán foglalni röviden közel 30 év sztoriját?
Ben Ward: Hát, ‘94-ben kezdtünk próbálni, és abszolút a klasszik haverokból-zenekar ügy, ugyanazt hallgattuk akkoriban, adta magát, hogy együtt kezdjünk zenélni. Az Our Haunted Kingdom death-doom vonalon indult, egy könyvről kapta a nevét, amiben az itteni [Egyesült Királyság - a szerk.] szellemjárta helyekről írtak. A The Eternal Dream demó után egyből el is kezdtünk koncertezni, először a környékünkön, aztán London központjában is, itt látott minket Lee Dorrian a Cathedral-ből, ő ajánlott lemezszerződést a saját kiadójánál, a Rise Above Records-nál. Ekkoriban még kerestük az a saját soundunkat, és tértünk át a death-doom vonalról a 70-es évek inspirálta stoner-doom irányba, ezért kerestünk valami ehhez jobban passzoló nevet. Az első lemezünk egy 7" volt az Electric Wizard-dal közösen, a név pedig tőlem jött, mert minden kedvenc bandánknak volt valami szín a nevében; Deep Purple, Black Sabbath, Blue Cheer, Pink Floyd, stb. Imádtuk a Gyűrűk Urát, innen jött az Orange Goblin. Chris [Chris Turner dobos - a szerk.] ekkoriban csatlakozott, az első lemezünket már vele vettük fel. A felvételi metodika más volt, mint ma, rengeteget dolgoztunk szalaggal, a koncertjeinkre is mi magunk szórólapozgattunk, de ez elég sokat segített abban, hogy személyes kapcsolatokat alakítsunk ki. Nem nagyon gondolkoztunk a jövőnkön, csak játszani akartunk minél többet, meg felvenni még egy albumot. Most, 28 évvel később még mindig játszunk, és ez elképesztő. Iszonyúan hálásak vagyunk a rajongóinknak, akik azóta is velünk vannak és támogattak minket, hogy ma is itt legyünk.
Kikkel prögtetek akkoriban, zenekari- és zenei szempontból, akikkel egyívásuaknak éreztétek magatokat? Milyenek voltak az első turnék?
A legnagyobb hatással olyanok voltak ránk, mint a Black Sabbath, a Trouble, Saint Vitus, The Obsessed, a Pentagram, a Cathedral, Danzig, Monster Magnet meg a Kyuss, de amúgy az akkori UK szcéna is nagyon erős volt. Sokat játszottunk az Electric Wizarddal, a Mournnal, a Solstice-szel, az Iron Monkey-val, az Acrimony-val, Sally-vel, Shallow-val, vagy a Hangnaillel. De ott volt még a Solstice, az Anathema, meg a Paradise Lost is.Elég szoros barátságok is lettek ebből. Nagyon jó idők voltak ezek. A színtéren talán a Cathedral volt, akik leginkább a szárnyaik alá vettek minket, vittek turnézni is, rengeteg jó tanácsot kaptunk tőlük. Meg ekkoriban született meg az ún. stoner rock, egyre több olyan banda jött Angliába játszani, mint a Fu Manchu, a Nebula, az Unida, a Goatsnake és a Monster Magnet. Az elsők között láttuk a Kyusst, a Sleepet, és életre szóló barátság lett belőle. Aztán egyik pillanatról a másikra együtt turnéztunk olyanokkal, mint Alice Cooper, a Queens of the Stone Age és a Danzig. Nagyon adtuk ezeket a turnékat!
Szóval simán félreraktad a professzionális foci karriert, hogy csak zenéljetek?
tovább »
Kommentek