Az Astronaut jó! Tizenhárom nóta vár minket ezen kiadványban ,ami között található a tavalyi EP is egy az egyben. A hangzás baromi hullámzó. A nagyon jótól, a majdnem vállalhatatlanig. Ami viszont összefogja és élvezetessé teszi ezt a hosszú kiadványt, az pedig a Dalok.

 Én ugyan mostanában mindenkinek és mindenhol azt hangoztatom, hogy nincs sok értelme hosszú lemezt kiadni, mert kifullad az anyag a végére, ellentétben egy gondosan összerakott EP-vel. Egyszerűen olyan dömping van középkategóriás zenekarból és a valahogy összeeszkábált lemezeikből, hogy az embernek se ideje, se türelme nincs végig hallgatni tizenakárhány tételt. Pedig lehet, hogy ha kiválasztanának négy-öt-hat számot, akkor egy nagyon ütős és hallgatható EP-t tudnának kihozni.

A Giant Horizonttal más a helyzet. Nehezen szaladtam bele ebbe a tizenhárom (ATYAÚRISTEN!) dalocskába, de azt vettem észre, hogy minden erőlködés nélkül végig tudtam hallgatni. Lehet, hogy ügyesen válogatták össze a tracklistát, de azt hiszem , hogy bármilyen összeállitásban hallgattatja magát az Astronaut. Nagyon ott vannak a dallamok és a vokáltémák. AZ instrumentális dolgaik sem unalmasak. Az egész anyagból süt a lelkesedés és ez manapság nagy szó, főleg az, hogy te is átveszed és fülig érő szájjal tudod folytatni a napodat. 

 A hangzás meg olyan, amilyen. Nyilván, ha lett volna elég pénzük a srácoknak, nem lett volna ilyen. Ilyenkor jönnek az örök fikázók: "Akkor minek jönnek ki ilyennel, ha nincs rá elég pénzük."  Én csak azt mondom, nem kell rájuk figyelni, ha van egy produktuma valakinek és azt meg akarja mutatni másoknak, mert kiváncsi a reakciókra, akkor bátran. Valószinüleg előbb, vagy utóbb a legjobb dalokat át fogják keverni, de ha nem, az se nagy gond, mert ez még ilyen formában is nagyszerű hallgatnivaló. A zenekar ingyenesen hozzáférhetővé teszi az egészet itt.

Élőben nemsokára láthatóak lesznek a Yuk jubileumi koncertjén sok más zenekarral együtt. Face.

AMEN!

Kilian koncertek júliusban:

KILIAN és NOXIOUS FOODIE & THE RUN OVER DOGS AZ A38 TETŐTERASZON

APEY&THE PEA, ROOM OF THE MAD ROBOTS, KILIAN, BLACKHONEY

.

Az új Down EP megjelenéséig itt van egy 2000-ben készült, jóféle doom metal muzsika, Phil Anselmo-val és a Black Sabbath gitárosával:

.

.

 "Habár a The Talking Horse nem nevezhető kimondottan stoner bandának, a hatások között és talán a a hangzásban illetve a témákban is ott bújkál a déli életérzés. Ha definiálnunk kell amit játszunk, akkor a stonedcore megnevezést használjuk, nem nehéz kitalálni, valahol a stoner és a hardcore keveréke, ennél viszont azért sokkal több." 

Öten vannak és Pécs a hely ahol élnek. Ennyit tudunk róluk. Más nemigen kell, ahhoz, hogy a zene hasson ránk. Főleg, ha jó az a zene és a The Talking Horse nagyon jó kis muzsikával zsibbasztja le az embert. Valóban amolyan hardcore, stoner  keverék, de azért mégis egy kicsit több is, meg talán kevesebb is. Stoner elem ugyanannyi van, mint reggae, metal esetleg punk. Itt azonban a nóták gerincét egy szellősebb hardcore adja és az összes többi mozgatja ezt a vázat. Nagyon jól ballanszirozva, hogy ne legyen zavaróan sok semmiből, mégis változatosságot adjon a daloknak. 

 A déli életérzést én nem nagyon érzem, de a szabadság feelingje átszövi a Legal-t és ez már eleve több, mint az az erölködés, amit sok "Stoner" bandánál el kell viselnünk. (Nagyon sokan úgy gondolják, hogy a Stoner rock nem más, mint a Pantera parasztosan és most nem kifejezetten csak a magyar bandákról beszélek.Tisztelet a kivételnek.) Szóval nagyon kis szellős és laza az anyag, annak ellenére, hogy van itt üvöltözés, meg düh, meg villanygitár, meg szőr, meg szakáll...

A Legal EP ingyérbe lehúzható a csapatkempingen, vagy az arcoskodón. Szeretném őket élőben is látni, mert úgy gondolom, hogy nagyon süti, ráadásul amikor hallgattam állandóan a Wackor ugrott be. Mondjuk egy közös koncert? Hm? Finom.

AMEN!