Default style- Alternative style
Pár napja jelent meg a Throw The Goat második lemeze, Black Mountain címmel. 2011 végén Rico írt róluk pár sort, mondván majd elválik mi lesz a zenekarral, mivel akkoriban inkább a hardcore punk stílus köszönt vissza a californiai négyesről. Minőségi szempontból is egy sokkal hallgathatóbb, jobb anyag a mostani. Aki meg meg is hallgatja, az eldöntheti, hogy továbbra is hardcore a zenéjük, vagy mi. Jó szórakozást!
A lengyel zenei produkciók az utóbbi időben kifejezetten jól sikerülnek, legalábbis nekem ez a tapasztalatom. A májusban kiadott The Last Bow album a Satellite Beavertől tovább fokozza ezt az érzést, és nem is alaptalanul. A négy számot 2010 és 2011 között írták, és ez alapján kapunk képet, hogy hogyan jutottak el a rock and rollos (Way Before), majd klasszikus stonertől (Pershing) a lassabb, masszívabb zenékig (Urania, Roadtrip), amely jelenleg legjobban jellemzi az együttest.
fot. Paweł Wygoda
A hivatalos számsorrend azonban nem ezt a vonalat követi, sorrendben az első szám a Pershing. A klasszikus stoner megfogalmazás - melyet egyébként ők maguk írták a többi szám rövid jellemzésével együtt -, megállja a helyét, és nagyon színvonalas kezdése is az EP-nek. Igazi old school klasszikus, messze az átlagon felüli minőséggel együtt. Az Urania a korábban említett lassabb, masszívabb stílust képviseli, és valószínűleg - inkább a szám nevének köszönhetően képzelem ide, de - így szólna a Deutsch Norbert féle Urania zenekar is, ha nem instrumentális lenne.
A Way Before és a Roadtrip a két másik szám az albumon, és bár már inkább utóbbi a jellemző stílus a zenekarra, megférnek egymás mellett, mivel a hangzás, a felvétel minősége ugyanolyan jó. Profi munka. Meghallgatni szinte kötelező! (itt, vagy bandcamp-en)
Linkek:
A Butcher in the Fog londoni trió májusban adta ki ezt az EP-t. A felvételnél még kéttagú zenekart stílusilag egyáltalán nem könnyű besorolni, hangzásvilága pedig egészen ’egyedi’. A csapásvonallal nincs alapvetően szerintem gond, az egyetlen kiemelkedően negatív eleme ennek a zenének az ének. Az sajnos egyáltalán nem üti meg a zeneszeretők által elvárt szintet. Nincsenek a zenei témák túlbonyolítva, nekem tetszenek is az ötletek, de sajnos az énekes szereplése az egész produkciót magával húzza. Meghallgatni azoknak ajánlom, akiknek van sok szabadidejük, és nem ijednek meg egy ilyen kritikától. Szóval óvatosan!
Linkek:
A The Talking Horse szeptember 21-én a The Sorrow társaságában fog fellépni az A38 állóhajón. Aki tud menjen el rá, mer megdugják a kutyák. Legalábbis reméljük...
AMEN!
BenyoBoy ismét jelentkezett, ezúttal egy feltörekvő fiatal ámerikai bandát, a Billows-t hozta el nekünk:
"Az online videojátékozás néha egészen fura dolgokat képes kihozni magából... példának okáért összeismerkedhetsz egy amerikai doom metal zenekar dobosával. Teljesen véletlenül velem is ez történt, így pár online bunyó között kaptam is az ajánlót, hogy keressek rá JT barátom zenekarára, a Billows-ra. Ők korábban Old Crown néven futottak, és a helyi underground zenei körök egyik ismert zenekara lettek. A maryland-i banda körbeturnézta már szinte az egész USA-t és olyan bandák előtt volt alkalmuk játszani, mint a német The Ocean.
Stílusokat leginkább a sivatag közepén gyártott doom metalall tudnám jellemezni, hiszen egyaránt találhatunk stoneres gitárhangzást, pszichedelikus rockra jellemző szólókat és rendkívül súlyos, doomos basszustémákat. Az ének viszont leginkább hardcore-os mély hörgés/üvöltés, amit csak nagyritkán vált fel tiszta ének. Ez mondjuk nem is baj, hiszen ha valamibe/valakibe bele lehet kötni náluk, az talán a néha gyengén szereplő énekes.
Leginkább az első számban (annak is a második felében) vehetünk észre hamiskás tiszta éneket, de a többinél ez szerencsére nem érződik, így a hangulat sem romlik oly mértékben, hogy zavaró legyen. „We like playin' loud and heavy. Slow grooves and dirty riffs." írja magáról a baltimore-i zenekar és ebben minden benne is van. Az első, picit dallamosabb és pörgősebb nyitás után a több mint 21 perces, epikus és súlyos Appalachian Throne következik, ami egyértelműen a legjobb darab az anyagon. A záró szám számomra picit még dallamosabb volt, néha már-már Wolfmother témákat kezdtem vizionálni, de szerencsére játszanak annyira egyénien, hogy ez ne következzen be.
A három dalon kívül még egy 2011-es bootleg koncertfelvételt is találunk a Bandcamp oldalukon, ahol ugyanezt a három dalt hallhatjuk, természetesen még autentikusabb körítésben. Házilag felvett cucchoz képest egész tűrhető a minősége, a stúdiózott lemeznek pedig úgyszintén nincs kristálytiszta hangzása, egy hangyányit tompa, de nem zavaró ez sem.
A banda jelenleg koncertezéssel és folyamatos tagcserével múlatja az idejét, de ha minden jól alakul, hamarosan egy rendes kiadvánnyal is lesz alkalmuk jelentkezni.
Mind a két anyag (az EP és a bootleg) elérhető a Bandcamp oldalukon „name your price” áron, azaz egy e-mail címért cserébe akár ingyen is beszerezhetjük a dalokat."
FaceBook: http://www.facebook.com/BillowsDoom
Bandcamp: http://billowsdoom.bandcamp.com
AMEN!
Kommentek