A Buenos Airesi formáció előző és eddig egyetlen kislemezét anno – ha ugyan rongyosra nem is – meghallgattam jó párszor. Most meg mit hallok? – hát egy-két jó ismerős ütem köszön vissza a demó EP-ről. Persze nincs ezzel semmi gond, van rá bőven példa, hogy az első lemezen a demó dalai felkerülnek a számok közé, vagy ahogy volt, vagy újragondolva itt-ott.
Nem okoztak csalódást most sem, kísérletező, instrumentális témáikban ötvözik a psychedelikus/desert/space rock stílusjegyeit, kiváló hangzással, lényegre törő, jól átgondolt szerkezetekkel. Dinamikus játék jellemző mindvégig: a csillagködök között lebegve vagy épp a Szaturnusz gyűrűjét lesve éjjel a sivatagban – szóval olyan a zenéjük, ami szinte minden ízében szabad térre született. Ez a lemez nagyon jól sikerült, minden hangszeres rendesen odateszi magát, a betonbiztos alapok mellett a dob/basszus kombó is kiéli magát rendesen, ahogyan a gitárnak is jut elég hely. Letisztult, ütős, húzós játék, amit valahogy nem lehet megunni. Érdekes, hogy a hangzás nem is száraz, hogy úgy mondjam, valahol sikerült megfogniuk a jó beállításokat, hangszíneket ehhez a fajta zenéhez. Odabasz rendesen, ahogy hallgatom és mindig egy csomó minden ugrik be, mert a hangulataitól függően hol az úton gördülnék egy pusztában, hol a csillagokat lesném éjjel, hol egy sörrel a kezemben dőlnék otthon hátra kényelmesen, és még sorolni lehetne napestig. A tiszta, elszállós, naplemente nézegetős témák ugyanúgy uralják a terepet, mint a súlyosabb, tempósabb dalok. Néhol kicsit jazzes az érzésvilág, és ez teljesen jól adja magát, az amúgy is mindenféle hangulatot önmagába tömörítő lemezen, ami emiatt pont hogy nyitottá vált. Jól tolják a srácok, érdemes csekkolni őket.
sly
Facebook: https://www.facebook.com/losasteroidebanda
Bandcamp: http://losasteroide.bandcamp.com/
Youtube: https://www.youtube.com/watch?v=vKE2--SACR4