Formed in 2024, the Serbian-Italian band Litania is more than just a new doom act: their sound feels like a ritual rather than traditional rock. Heavy riffs and droning foundations are interwoven with traditional Indian instruments such as sitar, dilruba, and harmonium. Elisa De Munari’s vocals evoke ancient ragas, creating a ceremonial and transcendent atmosphere.
Their debut album, “Litania”, will be released on October 10, 2025 via Heavy Psych Sounds in collaboration with Subsound Records. The eight-track record takes listeners through cycles of light born from darkness, destruction, and rebirth. The first single, Manasi Devi, celebrates feminine divine power, merging the weight of doom with the spiritual depth of Indian music. Litania’s sound can be compared to New Zealand artist Craig Williamson, who in projects like Lamp of the Universe creates a similarly ritualistic, psychedelic world. While Williamson tends to work solo with acoustic instruments, Litania brings this transcendental atmosphere to life as a full band, combining heavy riffs with traditional Indian instrumentation.
Litania’s music is not just for listening—it’s an experience. A sonic journey that is at once raw, ritualistic, and uplifting. It is for those willing to step beyond familiar boundaries and surrender to a truly extraordinary atmosphere. The band is also preparing for a tour in early 2026, bringing their hypnotic, otherworldly sound to live audiences. AMEN!
Supernaughty's new album makes a striking first impression. Since Vol. 1, the band has grown significantly, and Apocalypso clearly shows that they can stand out in the Italian stoner metal/rock scene.
The tracks are more precise and cohesive, with thicker riffs, and the grooves and melodies blend seamlessly throughout the songs. The album combines stoner metal, sludge, and grunge elements while maintaining Supernaughty’s distinctive sound. Its strength lies in the energy and cohesion of each track, allowing the band to confidently set the pace within their unique style.
Apocalypso is Supernaughty’s most mature and complex work to date. With heavy riffs, dynamic rhythms, and emotional depth, the album leaves a lasting impression and proves that the band not only follows but also shapes the sound of stoner metal. AMEN!
Texas-based power trio Stone Machine Electric are set to return with Faces, their most immersive and mind-bending record to date, out September 26th via Argonauta Records. Heavy grooves, atmospheric depth and raw psychedelia collide on what promises to be the band’s defining statement.
Formed in 2009 by drummer/vocalist Mark Kitchens and guitarist William “Dub” Irvin, Stone Machine Electric has always thrived on the edge of fuzz, doom, and experimental soundscapes. From the raw, jam-heavy beginnings of their self-titled release to the sprawling sonic journey of The Inexplicable Vibrations of Frequencies Within the Cosmic Netherworld, the band has consistently pushed boundaries. With the arrival of bassist Erick Paxecko in 2023, their sound has grown even denser, deeper, and more hypnotic.
Faces captures that full evolution: six tracks of introspective heaviness, slow-burning grooves and expansive atmosphere. It’s a record that reflects over a decade of growth, while retaining the raw immediacy that made their underground following loyal in the first place. Outlets such as The Obelisk, Psychedelic Baby Magazine, Metal Temple, and Distorted Sound have long praised their ability to balance weight and atmosphere — and Faces takes that dynamic to its peak.
This is not just another stoner rock album. Faces is the sound of a band reaching into the void and bringing something real, raw and transcendent back with them. Mark your calendars: September 26, 2025 — the return of Stone Machine Electric. AMEN!
2025. szeptember 19-én pénteken ingyenes koncert a Textilgyárban, Óbudán. Fellépők: JaikoGian, Indeed, Obadu. Az esemény linkje: https://fb.me/e/2XoyrAEXs
Indeed. A név egyszerű, a zene korántsem az: feszes riffek, néha elszálló pszichedelia, máskor kemény, grunge-os földetérés, mindez dallamokkal átszőve. A magyar underground egyik frissen újraalakult formációjával beszélgettünk: Lőrinc, Kicsi, Ata és Marci meséltek a hangzásról, a közelgő lemezről, a próbákból előtörő történetekről és arról, hogyan élnek egyszerre „civil” életet és zenészekként.
Hogyan szól az Indeed? „Elszállás és súlyos földetérés” -így fogalmazza meg a csapat hangulatát Lőrinc. Ata hozzáteszi: Lőrinc szerzeményeiben érződik a Beatles-utóhatás, ugyanakkor minden dalban van „valami balkanyar”, egy-egy meglepő ritmikai megoldás. Rövidebben: „hallgass egy kis Led Zeppet és/vagy ELP-et” - vágja rá Kicsi, a dobos, egyszerű és beszédes ajánlásként.
A fiatal underground helyzete A válaszokból az derül ki, hogy nincs egységes vélemény, de közös optimizmus is átsüt: a terjedés módja megváltozott, nincs egyetlen domináns kultúra, cserébe sok mindenre van most igény. Ata inkább a koncertek jelentőségét hangsúlyozza: a rakparti esték, a live- helyszínek adják a felfedezés terepét. Marci viszont arra mutat rá, hogy a zenekarok gyakran izolált kollektívákként működnek, helyszínekhez kötődve. Lőrinc pedig hallgatnivalót is ajánl: Obadu Uccu című lemezét és a Psychedelic Source Records kiadványokat.
A lemez: Songs And Daughters A várva várt anyag 11 dalt tartalmaz és nem mindennapi korrajzot rejt: a felvételeket három részletben készítették, mert három dobos játszik a lemezen (Nikosz Tasos, Békési Dávid és a jelenlegi dobos, Kicsi). Elmondják, hogy benne van a „fain” és a „elvont” is: lesz slágeres rész, lesz kísérletezőbb oldal. A keverés komoly munka, így a megjelenés reális időpontja 2026. A zenészek maguk is óvatosak: a stúdiómunka és az utómunka hegyén még nem látnak túl.
Miért alakultatok újra? A történet folyamatos: az Indeed korábban is működött (2008–2020), legutóbb felvett anyaguk a Lazer c. album (a korábbi tagok: Vasi, Geri, Petya, Lőrinc), melynek keverése mostanra készült el. Az új felállás körülbelül egy–másfél éve van együtt; a motiváció egyszerű és őszinte: nem bírják ki zenélés nélkül, és jól kijönnek egymással. Marci és Ata mesélnek hosszabb utóéletről, rajongóból lett tagként csatlakozásról és régóta meglévő barátságokról. Kicsi röviden összefoglalja: „Lőrinc és én.” Az egész visszatérés inkább természetes folyamattá, semmint grandiózus akcióvá vált.
Hatások sokszínű, szabad lista A hatások felsorolása olyan, mint egy zenei bibliográfia: Jane’s Addiction, Beck, Captain Beefheart; Pearls Before Swine, Smiths, Beach Boys, Frank Zappa, Pink Floyd, Ligeti György, Meat Puppets, Stone Roses, Perry Leopold és még hosszasan sorolhatnák. Ata ezt úgy fogalmazza: „én mindenevő vagyok” minden előadó előkerül a gyakorlás közben, és ez adja a végső textúrát.
Fellépések és jövő A zenekar a szeptemberi koncerten már az új albumot mutatja be. A Textilgyárat említik fontos helyszínként, ami nem véletlen. A próbatermek közelsége és a hely hangulata „sorsszerű” találkozásokat hozott. Évekkel ezelőtt mindannyian ezen a gyártelepen, “Miki barlangjában” ismerték meg egymást. A cél: több fellépés, vendégzenekarok behívása a helyszínre, és természetesen a két album kiadása. Kicsi tréfásan hozzátette: „Remélem, várhatók koncertek. Nem lottózom, de ha ezen múlik, rászánok egy ezrest.”
Próbatermi anekdoták és pillanatok Az interjú tele van apró, emberi pillanatokkal: a Textilgyár tulajával, Vikivel való első találkozás története, aki beült „hallgatni” a kis terembe, és meg is állapodtak a koncertben; a dobos, Kicsi rövid, játékos megjegyzése („Lőrinc meg a korbácsa”); illetve egy szürreális, csoportos emlék, amit Marci így idéz fel: „Egyszer partyba vágtuk a Nagy Cthulhut. Azóta olykor csak csendben egymásra nézünk. Tudjuk... Mi megtettük.” Ezek a kis epizódok adják a zenekar közösségi és karakteres arcát.
Civil élet vs. zenélés lehet-e ebből megélni? A kérdés kényes és gyakran felmerül: Ata civilként színházi technikusként (Jurányi és Dante színház) dolgozik, Lőrinc kerteket említ, Marci pedig humorosan állítja: „Nem vagyok civil.” A közös konklúzió: Magyarország kicsi piac ahhoz, hogy kompromisszumok nélkül kizárólag underground zenéből megélj; nemzetközi szinten viszont ma már bármilyen stílus képes közönséget találni ha a zene és a marketing elég jó. „Aki akar zenélni, az zenél” tömör és végső ítéletként hangzik el: a választás személyes.
Most pedig jöjjenek a konkrét válaszok a zenekar tagjaitól:
1. Mivel most ismerkedem a pszichedelikus rock / stoner műfajjal, hogyan írnátok körül magatokat, illetve a stílust egy laikus számára? Ata (bass, vokál): Inkább klasszik grunge vibes, stoneres hangulattal fűszerezve. Lőrinc dalain érezni a Beatles utórengéseket de mindegyik dalban van valami trükkös megoldás, ritmusban valami balkanyar, egy-egy meglepő hang, úgyhogy észnél kell lenni nekem is, meg neked is majd a koncerten. Marci (gitár): Sosem voltam jó a zenék kategorizálásában. A stílust sem sikerül meghatározni magunknál. Eleve elég széles skálán mozog amit csinálunk. A régi felállás számai talán irányt mutathatnak. Hallgasd meg őket. Lőrinc (ének, gitár): Elszállás, súlyos földetérés, de mi inkább grunge, ami dallam és zúzás harmóniája kb. Érdemes böngészgetni a Psychedelic Source Records kiadványait, pl. When River Flows Reverse, The Homing Bird’s Trace, Lemurian Folk Songs. Kicsi (dob): Hallgass egy kis Led Zeppet és / vagy ELP-et.
2. Mit gondoltok a mostani fiatal underground zenei szcéna alakulásáról? Marci: Rengeteg jó és tehetséges zenész van, de kissé mintha izolált kollektívákat képeznének, amik egy-egy helyhez kötődnek… Amiből megint csak van rengeteg nagyon jó. Ata: Már nehezebben követem az új zenéket, egyrészt nem vagyok már huszonéves, másrészt sokat változott a zene terjedésének módja. Nincs már egy domináns kultúra, aminek a jó oldala, hogy mindenre IS lett igény. A legjobb módja az, hogy koncertekre járok. Sok szabad nyári estémet a rakparton töltöttem, (shout out to Dunyi) sok új fiatal magyar bandát megismertem. Nincs baj az utánpótlással. Kicsi: Nagyon keveset ismerek, azok sem magyarok, viszont azok jók. Lőrinc: Obadu Uccu albumát mindenki hallgassa meg!
3. Mit lehet tudni a szeptemberben megjelenő Songs And Daughters című albumotokról? Ata: Azt, hogy nem fog szeptemberben megjelenni. :D Ha csak rajtam múlik. Kicsi: Én dobolok. Marci: Igen hányattatott módon születik de jó és nagyon sok színű anyag. Lőrinc: 11 dal, három részre bontottuk a felvételeket, mivel három ülönböző dobos szerepel a lemezen (Nikosz Tasos, Békési Dávid és Kicsi). A koncerten ezeket játsszuk, de a keverés miatt csak 2026-ban jön majd ki szerintem. Van rajta minden, sok meló volt, fain lesz, elvont is meg slágeres is, várjuk a megjelenését.
4. Nemrég hallottam rólatok először az újjáalakulásotok révén. Mi volt ennek a motivációja? Ata: Lőrinccel és Marcival régóta ismerjük egymást, Marcival már zenéltem korábban ilyen-olyan formátumban, sőt most is van egy duónk (Terrakotta néven). Közös helyen próbáltunk mind, így hamar összebarátkoztunk. Annó sokat csápoltam Indeed koncerteken így lelkes rajongóból lettem lelkes tag, amikor Marcival épp basszusgitárost kerestek. Adódott minden. Egyik érv az volt mellettem, hogy tudok vokálozni is :D Marci: Igazából ez természetes volt. Mindenkit régóta ismerek abandából, illetve a korábbi felállás koncertjeire is jártam anno. Mind a zene, mind a társaság miatt. Kicsi: Lőrinc és én. Lőrinc: 2008 és 2020 között aktív zenekar voltunk. Egyébként a régiekkel (Petya, Vasi, Geri) 2020-ban felvett Lazer albumunk keverése végre kész, az is kijön. A jelenlégi felállás (Marci, Ata, Kicsi) kb egy-másfél éve van. A motiváció: nem bírjuk ki zene nélkül és ráadásul még jóban is vagyunk.
5. Melyik zenei előadó volt a legnagyobb hatással a bandára? Kicsi: Jane’s Addiction, Beck, Captain Beefheart. Marci: Ez mindenkinél eltérő. Magam részéről a teljesség igénye nélkül: Frank Zappa, Steve Vai, Led Zeppelin, Pink Floyd, Xenamorph, Prodigy, Buckethead, Ligeti György, Moonspell, Rammstein, Alice In Chains... Nemtom, reggelig sorolhatnám. Ata: Közhely, de én tényleg mindenevő vagyok, úgyhogy minden előjön zenélés közben. Nem lenne fair bármit kiragadni. Mondjuk... A basszeros egyik legnagyobb fegyvere a csend. Így mondhatnám akár John Cage nevét. Lőrinc: Mindenkire más. Nekem mostanában Pearls Before Swine, Perry Leopold, Donny Benét, Smiths, Aphrodite’s Child, Beck, Meat Puppets, Beach Boys, Stone Roses, Police, Balaton, Killing Joke és Holy Serpent. És nagyon örülök, hogy Obaduval együtt léphetünk fel, nagyon bírom amit létrehozott.
6. A szeptemberi koncert után várhatóak további fellépések, és mennyire terveztek aktívak lenni a megjelenések terén? Marci: Minden bizonnyal... Ata: Jó lett volna valami megjelenéssel kötni ezt a koncertet nem? Hát folyik az utómunka a lemezen, hatalmas feladat 11 számot megkeverni, ezen a hegyen még nem látok túl. Lőrinc: Koncertek tervben, remélem a Textilgyárba még több fain zenészt, bandát el tudunk hívni. Ja meg a két album. Kicsi: Remélem várhatók. Nem lottózom, de ha ezen múlik, én rászánok egy ezrest.
7. Van-e valami különleges történet vagy élmény a próbák, stúdiózás vagy koncertek során, amit szívesen megosztanátok a közönséggel? Ata: Az, hogy most a Textilgyárban koncertezünk, ami konkrétan két próbaterem közt van (egymástól 20 méterre, egyik a Rock Out, ahol most is próbálunk, másik a legendás Miki művek, ami sajnos már bezárt) ahol először találkoztam Lőrinccel... Ez elég sorsszerű. Mondjuk nem véletlen, mert a Textilgyár egyik tulajával, Vikivel úgy ismerkedtünk meg, hogy egy szünetben átnéztünk, és Lőrinc második mondata az volt, hogy megyünk koncertezni hozzátok. Erre ő azt mondta,hogy jó de milyen zenét játszotok? Erre Lőrinc, hogy gyere hallgasd meg. És beűlt hozzánk a kis terembe ahol azelőtt négy férfi pácolódott 110 decibelben. Respekt. Kicsi: Lőrinc meg a korbácsa. Lőrinc: Sehol Senki Semmi. Marci: ...Egyszer partyba vágtuk a Nagy Cthulhut. Ne tudd meg mire képes azokkal a csápokkal. Azóta olykor csak csendben egymásra nézünk és hallgatunk. Tudjuk... Mi megtettük...
8. Hogyan néz ki a mindennapjaitok civilként és zenészként? Mennyire nehéz összeegyeztetni a kettőt? Szerintetek Magyarországon lehet-e csak az underground zenéből megélni? Kicsi: Ez senkit nem érdekel. Ki mekkora áldozatot vállal. Nem. Ata: Én civilként Jurányi és Dante színházában vagyok technikus, így egyaránt van tapasztalatom az eszközök és a művészlelkek kezelésében. Minden nap tanulok, színházban vagy próbán. Egyéb előnyei, hogy ha meg vagyok szorulva, kérhetek kölcsön ezt-azt koncertre, de ezt ne terjesszétek. :) Csak Magyarországon biztosan nem. Túl kicsi ez az ország, de nemzetközi téren manapság bármilyen zenével meg tudsz tölteni egy klubot, ha elég jó vagy - és a marketingben is. A Jazzbois pörög ezen, és jól haladnak. Ha nem akarsz kompromisszumot kötni zeneileg, akkor esélyes, hogy egy réteg- zenekarban játszol. Marci: Nem vagyok civil... Lőrinc: Az utóbbi években kertépítő voltam. Aki akar zenélni, az zenél. Nem nagyon izgat.
Az Indeed nem akar könnyen beilleszthető skatulyát: egyszerre nosztalgikus és modern, slágeres és elvont, barátságra és gyakorlásra épülő. A Songs And Daughters album mögött emberi történetek, sok munka és humor ül. A keverés hegyén túljutva remélhetőleg hamar kezünkbe vehetjük az albumot, addig pedig a Textilgyárban és más klubokban élesben is megnézhetjük őket. Addig is hallgassátok az Indeed-et és gyertek el a szeptember 19-i koncertjükre.
In the previous parts, we followed Fu Manchu from their beginnings all the way to Clone of the Universe, where the band showed that even after thirty years, they can still surprise. Now it’s time to see what happened next – because the story didn’t stop there.
Around 2019–2020, Fu Manchu took their fans on a real time-travel journey: anniversary tours featured full-album performances from start to finish. Classics like King of the Road and In Search Of… resurfaced. These shows weren’t just about nostalgia; they were a live demonstration of how timeless the fuzz they had laid down in the ’90s truly is. In the audience, both longtime fans and new generations were present – Fu Manchu’s music became both a memory and a fresh experience.
During the pandemic (2020–2021), of course, they couldn’t entirely escape the forced hiatus, but they didn’t stop completely. Behind the scenes, they worked on new songs while keeping in touch with fans through reissues and special vinyl releases.
By the 2020s, it was clear: Fu Manchu were already legends, but they had never become a nostalgia act. In 2024, they returned with The Return of Tomorrow, a real surprise. This double album showcased two sides of the band. The first disc delivered everything fans love: thick fuzz, heavy riffs, up-tempo songs, and the classic Fu Manchu vibe. The second disc revealed a different side: more experimental, atmospheric tracks enriched with effects and floating textures. It’s not that they suddenly went electronic – rather, they played with moods and layers, bringing a new color into their musical world. This duality perfectly demonstrates that Fu Manchu isn’t just repeating past glories, but boldly exploring new directions.
The Return of Tomorrow also serves as a summary of the band’s career so far: simultaneously reaching back to their stoner rock roots and stepping forward into a fresher, bolder approach. Many fans feel it proves that even after more than thirty years, their creativity hasn’t diminished – in fact, they might be more exciting than ever.
And one thing is certain: Fu Manchu has always maintained its authenticity. They haven’t chased mainstream success, nor allowed trends to dictate them. Instead, they helped shape stoner rock – their influence can be heard in bands like Nebula, Dozer, Truckfighters, and many contemporary desert rock acts. The title “kings of fuzz” is certainly well-earned.
So, for now, the story is complete: in 2024, Fu Manchu managed to create an album that is both nostalgic and fresh, familiar and surprising. And while the future may bring new twists, one thing is sure: the fuzz never stops. Fu Manchu’s legacy is already etched into rock history – and it still roars on. AMEN!
Szavak és hangok a sivatag merengve lüktető torkából, dűnék felett cikázó akkordok, tétován gomolygó füst, vagy izzó száguldás. "Let the truth be known, Get stoned!"
(Ha zenét töltesz le a blogról, kérünk, hogy 24 órán belül töröld, és ha tetszik, vásárold meg legálisan, mert az úgy jó. Köszönjük.)
Kommentek