Default style- Alternative style

Kuplung Klán- Elnézést! Ez a kábel hova megy?

 

Vicces gyerekek ezek a Kuplungék, az már biztos. Sőt az is biztos, hogy a viccben nem ismernek tréfát (ez nagyon olcsó poén volt). Először is szerintem semmi közük a Stonerhez és más egyéb ilyesfajta skatulyához. Másodszor is egy olyan kiadónál vannak (wacuumairs), ami főleg Hip Hop brigádokkal foglalkozik. Harmadszor pedig olyan instrumentális HC zenével van itt dolgunk, amiben viszonylag sok a vokális rész.

Hogy miért kerülnek ki mégis erre a blogra? Erre is három a való igazság. Először is g... jók, másodszor is magyarok, harmadszorra szórakoztatóan kitöltenek egy hiányzó részt a honi rockzenében.

A zenéjűk inkább a HC gyökereiből eredhet, legalábbis nekem nagyon ez tűnik ki. Nagyon sokszor bevillanak az Entombed pankosabb, HC-sebb dalai. Intenziv és sodró zenét hallunk, amire nagyon jó pogózni bárkinek, aki elkapja a koncert ritmusát. Azért a koncertét, mert ez a fajta zene igazándiból a szinpadon érzi elemében magát. Ezt mi sem igazolja jobban, mint az ingyenesen letölthető anyaguk. A számok közötti szüneteket igyekeztek kitölteni koncert hőbörgésekkel és stúdiós hülyülésekkel.

 

A vokális dolgok elég furák. A számcimeket üvöltözgetik elsősorban, de amikor valami hosszabb szövegrész jön, akkor se nagyon lehet kivenni, hogy mi az. Lehetne akár mongolul is, a lényeg a hangulat. Az énekes (?) részek hangulatilag nagyot dobnak a dalokon. Mivel hangszerszerű zajkeltésnek használják, ezért Instrumentális HC-nek nevezném vokalizálva.

Mindenesetre amikor a vonaton utazom hazafelé és nagyon tele a bugyrom a mindenféle komolykodó zenekarokkal, na akkor elő a Kuplung Klán és nagyon jól elszórakozom. Erre való. A világot tán nem váltják meg, de nem is ez a céljuk. Mindenki örvendezzen, vagy ha nem tud, hallgasson Kuplungot.

Elszállás a Trafikban.

 

 

Most Szombaton(Okt.1.) menjetek el a Trafik Klubba és nézzétek meg a Temple Of The Smoke koncertjét! Amire biztosan számíthattok: hatalmas jammek, space-es utaztatások, , eszméletlen elszállások, stoneres jellegű riffek, helyenként doomosabb témákkal és olyan furcsaságokkal, mint pl. ambient, vagy psych-raggae. 

Cím: Budapest, Mikszáth Kálmán tér 2.

Az együttes 2011-es lemezéről, pedig itt olvashattok bővebben.


Hajrá!

 

 

Lonely Kamel - megjelenés hamarosan

 Lonely Kamel - Dust Devil

 

MEGJELENÉSEK:
Esp/Fin/Swe: 26.10.2011
G/A/S, Benelux & ITA: 28.10.2011
Europe: 31.10.2011
USA/Canada: 25.10.2011

Tracklisting:
01 Grim Reefer
02 Evil Man
03 Blues for the Dead
04 Rotten Seed
05 Seventh Son
06 The Prophet
07 Ragnarökr
08 Roadtrip with Lucifer
09 Hard to Please
10 Whorehouse Groove

Line-Up:
Thomas Brenna – Guitar, Vocals
Lukas Paulsen - Guitar
Espen Nesset - Drums
Stian Helle - Bass

Eggnogg

Nagyon rég nem posztoltam már, magánjellegű problémák végett, de most van egy kicsiny időm és van egy tartozásom is, amit most leróvok.

Az Eggnogg komoly eséllyel indulhatna a hülye nevű bandák versenyén. Talán meg is nyerné. A hülye botitók versenyén is befutó lehetne. Azonban aki nekigog és belehallgat a zenéjükbe, az nem érti, hogy mindez miért. A zene annyira profi, mint amennyire a körités gyermeteg.

Igazándibol az új albumot kivéve csak két anyagukról tudok, a III-ról és simén csak Nogg-nak keresztelt Ep-ről. Mindegyik egy kis gyöngyszem a Rockzene sötétebbik oldalán. A legújabb sem lett szar. 

Nagyon sokan úgy aposztrofálnák az Eggnogg zenéjét, hogy Doom. Ez nem igaz. A Doom zene is csak egy kis szelet, amit felhasználnak ahhoz, hogy szinesebbé tegyék a saját maguk által létrehozott zenei világot. 

A kezdő Magog példának okáért leszakajtja a fejedet a hatalmas Riffjével és bele is köpne, ha nemj árná át az a hippi feeling, ami az egész lemezre jellemző. A wheel Of The Year pedig nem más, mint egy újragondolt blues alapvetés, olyan kezdéssel, amit bármelyik cserkész tábortűz mellet eldúdolhatnának. A One Monster's Confession azt mutatja be, hogy nem ál távol a zenészektől a Noise zene sem, igaz itt már a Doomolás is nagy szerepet játszik, mint ahogy a Nebuchadnezzarban is. A Sydonia pedig a lemez szerelmesszáma fantasztikus gitárbetéttel, tiszta havimetál villanygityó. A cimadó Moments In Vauum a lemez leggyengébb darabja, ami nem azt jelenti, hogy szar is. Egyszerűen a többi jobb. A Rhytmic Past a Funeral/Doom Gothic/Dark zenéknek az esszenciája és ez méltóképpen zárja a lemezt.

A végére hagytam a Raking The Dough szerzeményt, ami legjobb tétel a lemezen (szerintem). A refrén nagyon fasza lett és aki ismeri és szereti a San Fransisco utcáin kezdőzenéjét, az itt örömködhet. Azt a vartyogó gitárt itt tökéletesen hozzák. Fincsi.

Ajánlom mindenkinek ezt a jónevű brigádot, mert aki végre nem egy átlag "jól sikerült" albumot szeretne meghallgatni, az nem fog csalódni. A Palaver Records, aki őket hajtja és itt bele is fülelhettek a dalokba, vagy szóljatok nekünk...

Diomede Fuzzdirt

 

 

süti beállítások módosítása