A Doom zene Isten egyik legjobb adománya az Ördögnek! Az Ördög, meg odaadta nekünk, hogy élvezzük és mi élvezzük is, minden fajtáját.
A Monolord egyike azoknak a zenekaroknak, akik úgy zenélnek, hogy jól is esik. Mikor meghallottam az első (Empress Rising) albumukat, elállt a szavam a gyönyörtől. Náluk megvolt az a plusz, ami egy átlagos doom zenekart kiemel a tömegből. Borongós, nyugodt atmoszféra, jól eltalált dallamok és riffek és a jó hangzás tették egyedivé. És még valami, amit nem tudsz nagyon szavakba önteni, de érzed, hogy ott van benne a hangok közt.
A Vaenir albumuknál azonban valahogy nem állt össze a kép. Jó album, szép album, de az a bizonyos hiányzott belőle és ezáltal szürke és unalmas lett. Vannak benne nagyon jó pillanatok, de összességében nem ért el hozzám.
Most itt dohog a lejátszómban már napok óta az új anyag, a Rust. Ki se akar kerülni onnan. Végre ismét nagyot alkottak. Ráadásul tovább léptek önmagukon. Nem nagyon, de éppen annyira, hogy érdekesebbé tegyék a muzsikájukat. Kihallani belőle olyan hatásokat, mint a Sleep (Forgotten Lands), vagy a My DYing Bride féle hegedülős doom-ot (Wormland). A Rust végén hallható gitárszóló se volt még a repertoárban.
A Monolord ismét lecsapott és készített aegy nagyon jó és "dinamikus" Doom albumot. Azt hiszem, most minden zenekar számára fel van adva a lecke.
AMEN!
