Stoner és doom bulikban igazán nem szenvedhetünk hiányt idén: volt már eddig Bp.-en Sleep, Kyuss Lives!, Ethereal Riffian/Stoned Jesus kombó, Riotgod, Saint Vitus. Hatalmas respekt a Phoenix szervezőgárdájának, h. kis hazánkba el tudták hozni az utóbbi évek legnagyobb stoner sikersztoriját elkönyvelő Red Fanget! A Clutch óta talán nem volt banda a stoner irányzaton belül, amelyik ennyi különböző embert össze tudott volna terelni rajongótáborába, a hácésektől a doomsterekig. Ráadásul igen baráti jegyár mellett tudták leszervezni, így borítékolható volt, h. nem lesz pangás a bulin. Bár az első előzenekart, a Nadirt még így is relatíve kevesen nézték, a nagy többség csak a Shapat Terror kezdésére özönlött be. Eredetileg lett volna még egy bemelegítő együttes a Redneck Zömbiez képében, ők azonban jó élőhalott módjára harmadszor is feloszlatták magukat, így a műsorrend kicsit borult, de nem baj. Vmint annyi változás még történt, h. átkerült a Dürer kisterméből a nagyterembe a konci, aminek örültem, mert így jobban elfértünk, nem kellett hering módjára vergődni.
Szóval kezdjük az elején. A Nadir nyitotta az estét. Tauszik Vityáékat a rutinosabb hallgatóknak aligha kell bemutatni, hosszú évek óta az itthoni underground metal szcéna állhatatos zászlóvivői, rengetegen példát vehetnének kitartásukról. Főleg az "Eco-Ethic" és "Exitus" albumaikról válogattak, a feldolgozáslemez hanyagolva volt, ahogy a még Dark Clouds néven kiadott korai anyagok is. A Nadirt külön kiemeli a szokvány extrém metal bandák közül, h. számos szövegükben igen fontos, társadalmunkat érintő kérdéseket feszegetnek - kár, h. mindez csak maroknyi embert érdekel, sokkal nagyobb publikumot érdemeltek volna Czetvicz Norbiék. Tény, h. nem igazán vágtak a főzenekar stílusába (meg eleve a stoner fejek java része nem tudja értékelni a hörgős zenét), azért szűk háromnegyed órás műsorukat Vitya a tőle megszokott lelkesedéssel vezényelte le. Szokás szerint a "Fauna Funeral" irgalmatlan doom/death témájával zárták szettjüket.
Az egri Shapat Terrort már sokkal többen nézték. Jelentősen felkúszott a népszerűségük, amihez nyilván hozzájárulhatott a Kettőnégyes szereplésük is (meg is nyerték érte a legrészegebb zenekarnak járó díjat). :D Vmint szerencséjük van azzal is, h. rendre bekerülnek a legtutibb külföldi bandák elé (Helmet, Kyuss Lives!, Karma To Burn). Őket az első sorban zúztam végig, nagyjából most is az immár 3 éves "Mentés másként" album dalai képezték a műsor gerincét, de elpotyogtattak azért pár friss témát is, mint az "Új király" Tanka Balázs (Turbo, Kaldera) vendégszereplésével. Sohi és Attis a megszokott hidegvérrel facsarták a bivalyerős riffeket (bár Sohi azért eleresztett egy-két grimaszt, miközben a záró "Egyikse" atomerős kiállását játszotta), Gergő is megkínozta a dobcájgot, ahogy kell, Mikiszabi pedig a tőle megszokott pókerarccal (de semmi Lady Gaga! :D) kezelte négyhúrosát, közben azért hevesen rázva rőzséjét. Mindennek tetejébe igen vaddisznó hangzást kaptak, levitte a fejemet konkrétan a sound! Ami még meglepő volt, az Pálkovács Attila fazonváltása: majdnem kopi lett a srác. :)
Cirka negyedórás várakozást követően végre jöhetett az, amiért a nép jött igazából. A sört ipari mennyiségben vedelő portlandi négyes hazánkban is óriási népszerűségre tett szert, amihez vicces klipjeik is nagyban hozzájárultak. Valljuk be, azért stoner rockban nem megszokott dolog, h. vki ennyire humorheroldra vegye a figurát. Sajnos a csapatból csak a basszer-énekes Aaron Beam-et tudtam elkapni, ő viszont közvetlen volt. Készült közös fotó+aláfirkantotta a home-made Red Fang pólómat. Rengeteg különböző ízlésű ember képviseltette magát a Vörös Agyar bemutatkozó magyar koncertjén, ahogy a Kyuss Lives!-en sem csak kizárólag olyanok jelentek meg, akik éjjel-nappal stonert hallgatnak. De ez nem baj, fedezzék csak fel minél többen, mekkora őserő lakozik ezekben a muzsikákban!
A "Reverse Thunder" kezdés villámcsapásként ért minket és fel sem ocsúdhattunk, máris újra kupán vágtak bennünket a Piszokvarázslóval, vagyis a "Dirt Wizard"-dal. Ezután már tkp. jöhetett bmi, a közönség a tenyerükből evett. Még egy fura, világító kalapácsformájú izé is a magasba lendült elől bal oldalt. :) Sorjáztak eddig megjelent két albumuk, a cím nélküli és az új "Murder The Mountains" lemez dalai, kell-e mondanom, h. mind 10 pontos? Ugyan a színpadképük a klipekhez képest nem volt túl látványos, mindössze egy Murder The Mountains" borítós háttérvászon volt mögöttük, vmint a sörvedelő imázst is inkább a fellépés utánra tartogatták, gondolom én, így is konkrétan megcsinálták az év legtökösebb stoner rock buliját, ami véleményem szerint mérföldekkel jobb volt, mint a Kyuss Lives! Barba Negrás alakítása (annak kicsit hakniszaga volt sztem, a tavalyihoz képest gyk. nulla változtatással a setlisten, de azért így is ott volt a feeling). Itt a zenén volt a lényeg, nem a látvánnyal akarták eladni az egészet, ez mindenképp dicséretes. Így aki a Red Fanget elkönyvelte csak a külsőségekkel törődő viccbandának és ezért maradt távol, az magára vethet. Ez a buli talán őt is meggyőzte volna az oregoni banda létjogosultságáról. A legismertebb slágereket - ahogy az várható volt - a végére tartogatták ("Prehistoric Dog", "Hank Is Dead"). A legvégén pedig egyik legnagyobb favoritom, a sötét, már-már AIC-sen menetelő "Throw Up" adta meg a kegyelemdöfést.
Ha az év doom koncertje a Sleep volt, akkor a Red Fang jelenését ezennel kinevezem az év stoner bulijának. Még egy Graveyard-ot meg Baby Woodrose-t leszervezhetne vki Bp.-re, köszönöm! :)
Kommentek