Default style- Alternative style

2018 időtlenül

Csak mert szeretek zenét hallgatni az nagyon nem jelenti azt, hogy minden évben be is újítok mindent amit csak el lehet érni. Persze, jó néha inspirálódni, akár fejlődni is bizonyos tartalmakból, de most nem az az időszak van. Viszont meghallgatom mások véleményét (lásd podcast), és megnézem, hogy reagálok azokra a zenékre.

Ilyen lett a Masters Of Reality, ami miatt előfordult hogy nem alszom jól. Nem olyan rossz, csak folyamatosan ez jár a fejemben. Gyakorlatilag amikor felkelek olyan, mintha az álmomban elkezdett refrén első sora után már ébren menne tovább a második. És nincs még vége, infinite repeat.

Sokkal jobb megközelítés emiatt 2018-ra a mit hagytam ki lista, ami így egyelőre wishlist marad.

Brant Bjork - Mankind Woman

CLUTCH - Book of Bad Decisions

Fu Manchu - Clone Of The Universe

Demonauta - Temaukel, the Spirit Before Time

 

Visszatekintés 2018-ra

 

 Már 2018 legelején elkezdtem írni egy listát, azokról az albumokról, amik nem csak megjelentek, hanem valamiért úgy éreztem, hogy telitalálat. A lista nőt, dagadt, aztán egyszer csak elkezdett változni, mivel kerültek le is a listáról, meg kerültek fel is. Elkezdett élni a Lista!

Év vége felé szépen elgondoltam, a top 10-et. Azután újra gondoltam. Átterveztem. Megszabtam. Bevettem itt, bővítettem amott. Pihentettem, Pihentem. Rájöttem, nincs lista, csak lemezek, amiket gyakran hallgatok, mert nagyon tetszenek és vannak lemezek, amiket egyáltalán nem hallgatok, csak megvannak, mert meg kell lenniük.

Íme azok, amiket gyakran hallgatok mostanában:

A Highbernation egy fiatal zenészekből álló doomster zenekar az Electric Wizard vonalról. Nem egy nagy durranás, de engem nagyon megfogtak frissességükkel és profizmusukkal.

 

A Demonauta ismét hatalmasat alkotott lassú, hipnotikus blues alapokra építő zenéjükkel.

A Crobone egy igazi stoner metal zenekar hatalmas vokál témákkal és riffekkel. A bemutatkozó albumuk nagyon izgalmas és erős lett.

A Frayle egy szép EP-t hozott nekünk 2018 tavaszára. Gyönyörű női vokalizáció, mélázós málházás.

 

 A Rezn fúziós doom/psy zenéje igazi unicum. Utazás, amit nem szeretnél befejezni soha. Dimenzióugrás!

Thal. Igazi Devilrock! Groove és Riff. Erről szól az egész!

A Plainride előző lemezei nálam abszolút semmit nem mondanak, viszont ez a lemezük favorit. Félek, hogy csak egy lemezre szólt a zsenialitásuk.

 

Sógoriából érkezett Great Rift változatos stoner lemezt rakott le az asztalunkra.

 

A Loggerhead az experimentalitást tűzte ki a zászlóként és ezt profi módon teszik.

 

A Saint Karloff nagyon jól mutatja be, hogyan kell okkult rockzenét játszani modern hangzásvilággal.

 

 Az Allen's Wrench azt tolja, amit a Kyuss abbahagyott és a Fu Manchu a mai napig hozza. Mondjuk ezzel a névvel mást nem is szabad...

 A Fuel Eater most nagyon jó, húzós stoner metal zenével jelentkezett.

 Van még jó néhány zenekar, akik remek albumot hoztak össze és valószínűleg bánni is fogom, hogy most nem írtam róluk, de a zene az emóciókról szól. Most ezeket a lemezeket veszem elő szívesen és hallgatom meg újra és újra. A "nagy" befutókról most nem szerettem volna beszélni, hiszen azok hozták a formájukat (Orange Goblin, Monster Magnet, Brant Björk, COC, YOB, Sleep stb.). 

Szeretném látni a Ti listátokat is! AMEN!

 

stoner.blog.hu PODCAST - episode 2

https://yawningman.bandcamp.com/track/catamaran

https://www.amazon.com/Valley-Universe-Explicit-Full-Generator/dp/B07KHP2RVX

https://www.amazon.com/Deep-Hole-Masters-Reality/dp/B00005M1D0

https://satellitebeaver.bandcamp.com/

https://www.amazon.com/Dead-Meadow/dp/B000056MSI

https://clutch.lnk.to/BookofBadDecisions

A Blood Farmers - Deathmasters című számát hossza miatt nem a videóba vágtuk be, erre tessék:

https://www.youtube.com/watch?v=2oV0lWitI1s

The Royal Freak Out - A Step Beyond the Fading Line

Alapvetően a Stoner zene lett az igazi "szerelem". Mindenféle zenét meghallgatok szívesen, csak mondjon valamit számomra. A The Royal Freak Out nem Stoner, viszont minden más, és mond valamit.

Számomra azt mondja, Alternatív Rock'N'roll. Elég szerencsétlenül hangzik, mert itthon az "alternatív" jelzőt olyan zenekaroknál használják, mint a Kispál, PUF és a többi "entelektüel" csapat. Szerintem viszont az alternatív, a választhatóságot jelenti. Az a jó a The Royal Freak Out zenéjében, hogy választhatsz, melyik kedvenc stílusod miatt szereted meg.

Én akármikor hallgatom meg, mindig találok valamit, amiért szeretem hallgatni a zenéjüket. Van, mikor régi nagy kedvencem a Skid Row, Slave to the Grind albuma jön elő. Aztán van, amikor grunge, a jobbik fajtából, mondjuk a Stone Temple Pilot. Hallok néha 3 Doors Down-t, ami a harmóniákat illeti. 

Alternatívát jelent még olyan zenekarok mellett, mint a The Trousers, ami igazából profi ugyan, de én már rég nem hallom ki belőlük a lelkesedést és a sokszínűséget, mint a TRFO zenéjében. Ugyan stonert nem hallok ki egyik dalukból sem, de a kapcsolat valószínűleg a zenei szabadság, a művészi korlátlanság lehet.

A srácokon érződik, hogy örömből zenélnek, nem akarnak beskatulyázódni semmi féle stílusba. Ösztönből tolják a zenét és ezt érezni a dalokon. Hozzád és Neked szól! Nincs görcs, nincs sallang, csak ROCK, csupa nagybetűvel és én ezt bírom. Kíváncsi leszek rájuk élőben, December 14-én a Düreben a Buso és a Minimal Bogart társaságában.

Zenét és minden egyebet itt lehet rendelni: http://www.nowbooks.hu/termek/trfo-a-step-beyond-the-fading-line/

AMEN!

Buso Von Kobra - Chinese Tales From Outer Space Vol.1

 busovonkobra.jpg

Október elején kaptam e-mailen egy hivatkozást, amiben az új Buso anyag volt. Megmondom őszintén, kicsit csodálkoztam. Se egy borító, se egy fotó a zenekarról, szóval semmi, amit ilyenkor küldeni szoktak a menedzsmentek. Szinte vakon vágtam bele a lemez meghallgatásának tudván, hogy Busoék nem szoktak lerakni rossz anyagot az asztalra. 

 dsc_2750.jpg

Azóta megkaptam a teljes promóciós pakkot, amiben már a tényleges dalcímek, sorrend szerepel és egy kis infó, amit megosztanék a publikummal.

dsc_2982.jpg

Először is annyit mondanék annak, aki nem ismeri Busoékat (Van ilyen? Tegye fel a kezét!), hogy nem szarral gurigáztak eddig és most se akarnak tofuból pörköltet készíteni. Mindig magasra tették a mércét, minőségben és dallamokban, riffekben, dalszerzésben. Most sincs ez másképp. Ez alatt a pár év kihagyás alatt is születtek ötletek, amiket szép lassan dallá formáltak, csak nem voltak annyira szem előtt. Ennek az lett az eredménye, hogy nagyon sokrétű lett az új album. Köszönhető annak, hogy a felvételek több helyen készültek. Bánházi Gábornál, a Zengőkertben, Philipp Lacinál az Abnormal studióban.

dsc_3174.jpg

Aki a végső mixet elkövette az Jappan és Barnsz volt. Hozzáteszem olyan munkát végeztek, hogy le a kalappal. Számomra olyan érzés volt meghallgatni először az albumot, mint amikor anno kijött a Strong Deformity anyaga a agic Syrup. Éles, letisztult, de lüktető élő, nyoma sincs semmiféle kimértségnek vagy mesterkéltségnek. Spontán, de mégis összeszedet cucc lett. Azért működhet így, mert minden dalban vannak vendégek, (Kovács Gergő /Red Swamp/, Takács József "Jozzy"/ String Theory /, Mári Péter / Room of the Mad robots /, Vörös Attila / Strength of Will /)akik hozzák a saját kialakult stílusukat és ezzel fűszerezik a BVK zenéjét. 

 

A dalok nagyon változatosak. Van itt amolyan "pattogós", a Backbones, ami hangulatában engem a RATM dolgaira emlékeztet, de valószínű senki mást. Esetleg azokat az öregembereket, akik régen a Total Car tébolyda falai közt pattogtak. Kellemesen nosztalgikus állapotba hoztak annak ellenére, hogy abszolút mai a dal.

dsc_3277.jpg

Vagy itt van például a Ghost Train, ami egy nagyon jól eltalált modern stoner, az elején Pearl Jam - szerű riffel, a közepére pedig teljesen átmegy Strong Deformity - szerű metalkodásba. Említhetem még a My dear is a Whore System of a Down zúzását is, amivel egyébként indul az album. A videoklipes The Wait fülledt sivatagi cucc, amiben a női vokál (THX: Vincze-Fekete Vera!) olyan magasságokba emeli a zenekart, amit nagyon nehéz lesz újra megugrani. Mondanám, hogy mainstream, de hál' Isten, csak súrolja a popularitás határát. 

Dobálóztam itt mindenféle zenekar nevekkel, hogy melyekre hasonlítanak a számok, de az az igazság, hogy annyira egyedi a Buso, hogy ezek a zenekari hatások, nem vonnak le semmit a zenéjük értékéből, csak megízesítik a már amúgy is ízes dalokat. 

dsc_3148.jpg

Egy szó, mint száz, az albumra megérte várni azt a durván 4 évet. Beleköthetetlen minden szinten. Hangzás, dalok, kiállás mind nagyszerű. Végre egy követendő példa. Aki ezt a produkciót élőben is szeretné látni az menjen el ide: Dec. 14. Royal Freak Out és Minimal Bogart társaságában a Dürer kertben.

dsc_3203.jpg

Az album címéből kiindulva remélem lesz folytatása! AMEN!

 

Antal - Countess

Tisztelt Szülők!

Gyermekük, a kis Bandika magatartása közepes. A szorgalma kiváló. 

Szünetekben verekszik, kicsit még szilaj és nyers. Kiforratlan. A szorgalmával semmi gond és éppen ezért a magatartása is változni fog idővel. 

Tegyük szívünkre a kezünket. Ki az, aki ilyen csikókorában nem volt betöretlen? Ki az, aki nem verekedett még a nagyszünetben? Ki az, aki mindig szót fogadott? 

Egy gyerek igen is legyen egy kicsit csibész, egy kicsit pernahajder és legyen egy-két foltja is. Nem csak a mi hibáinkból kell tanulnia, hanem a sajátaiból is.  Bandika ugyan még makrancos, de ha tanul ezekből a hibáiból, akár még osztály első is lehet.

Addig is hagyjuk, hagy szárnyaljon a fantáziája, hagy óbégasson kedve szerint. Engedjük egy kicsit törni, zúzni, mint ahogy mi is tettük. Jobban szeretünk egy ilyen gyereket, mint aki mindig szót fogad és egész nap csendben ül a szobában. 

 Ui.: Nem sokára Halottak napja, készítsék fel gyermeküket, hogy megfelelő tisztelettel emlékezzen meg ő is halottainkra! 

Köszönettel, Erzsi néni (Ofő)

Baby Gorilla Records

 bgr.jpg

Nem szoktam kiadókról írni, mert az amolyan promóció szerű lenne és az olyannak tűnhet, mint ha egy kis zsetonért lemondanék az őszinteségről. Most azonban kivételt teszek, mert annyira értékteremtő és hiánypótló kezdeményezés ez, ami érdemes mindenféle támogatásra.

 A Baby Gorilla Records ötlete ez év elején pattant ki Debreczi Ákos agyából és hozzá csatlakozott Kókai Márton (Kutya). A cél az volt, hogy összeszedjék az underground bandákat és biztosítsák számukra a megfelelő platformot a zenéjük terjesztésére. Emellett sokfellépős label bulik leszervezését és Vinyl és/vagy kazetta kiadványok készítését vállalták.

Direkt nem írtam stílusokat, mert itt egy kicsit felakadtam. Ők állítják, hogy a kiadó stoner, psychedelikus, modern blues dolgokkal foglalkozik szívesen, bár mostanában szeretnének belekarmolni egyfajta zaj jazz cuccokba is. Meg úgy általában minden jó zenébe, ami földalatti.  Szóval először megálltam. Stoner?  Igazából én nem nagyon hallottam náluk vegytiszta stoner dolgot. Azután rájöttem, hogy ha így gondolkozok, pont a stoner szellemiség azon részét tagadnám meg, amitől ez a fajta zene állandóan meg tud újulni: a zenei szabadság. Igen, itt majd mindegyik banda tartalmaz több-kevesebb stonert. 

Igen, a Stoner mára már nem csak a Kyuss/C.O.C./Lowrider szentháromság, hanem egy kicsit több. Itt már keverednek a különböző stílusok, ráadásul úgy, hogy egy zenekaron belül is. Ettől lesz izgalmas a színtér. Emiatt mondom az új Orange Goblinra, hogy unalmas és ettől mondom azt egy King Gizzard and the Lizard Wizard-ra, hogy izgalmas. Ráadásul pont őket fogja a Baby Gorilla Records kiadni bakeliten, bocs vinylen. 

Szóval, ha nem nyitjuk ki a szemünket és fülünket az újdonság irányába, akkor olyanok leszünk, mint az a lázadó rocker, aki számára a Pokolgéppel kezdődik a Hevimetál és az Ossian-nal ér véget. Ezért tartom fontosnak a Baby Gorilla Records munkáját, mert végre valaki odaáll azok mellé a kis bandák mellé, akikre érdemes odafigyelni. Valószínű lesznek az istállóban olyan lovak is, akik csak egy kört fognak futni és lesznek olyanok is, akik nem tetszenek egyes embereknek, de ez így törvényszerű. 

Én csak ajánlani tudom, hogy nézzetek le egy ilyen buliba, összejövetelre, mert baromi jó. Mostanában lesz is egy ilyen. https://www.facebook.com/events/1894497770634595/

AMEN!  (Baby Gorilla Facebook)

Plainride - Life On Ares

 

A német zenék külön csoportot alkotnak az én zenei világomban stílustól függetlenül. Mindegy, mit játszanak, van valami megmagyarázhatatlan zamata a zenéjüknek. Nem áll messze tőlük a kísérletezés és ráadásul mindig minőséget raknak le az asztalra. Csak, hogy a legalapvetőbb példát említsem ott van a Krautrock. Még a neve is német, de nem hiszem,hogy lenne olyan nép, aki azt a fajta zenét magas minőségben és eredeti módon tudná megközelíteni.

 A Plainride igaz német, de egyáltalán nem káposztarokkot tol. Sőt még azt se lehet mondani rájuk, hogy eredetiek. Az ő zenéjük valahol a Clutch és az Orange Goblin szerelemgyereke. Na meg aztán minden más bele van kutyulódva. Az új Clutch albumból például azt a nyersességet és lendületet hiányolom, ami itt viszont jelen van. Az új Orange Goblin albumon pedig nincsenek olyan markáns dalok, mint itt. 

 

A Life On Ares egy nagyon változatos riff központú zenei anyag lett. Gyorsabb, lassabb számok jó ütemben váltják egymást. A dobos igazán kitesz magáért és a többieken is érezni, hogy nem egy hete tudják a nevét annak a valaminek, amiből hangokat csalnak elő. Az album megdörren, jól lett keverve. 

 Vannak ugyan dalok, amik szerintem túl hosszúak lettek és a végére belefáradunk (El Coyote, Back Bite), és a Blood On The Crown lírai dal se lett igazán jó, sőt ezt fel se raktam volna, de ennek ellenére egy nagyon szerethető lemez lett a Life On Ares. Én biztos, hogy többet hallgatom, mint az új Clutch, vagy Orange Goblin anyagokat. Arcképcsarnok!

AMEN!