Default style- Alternative style

Corona Mortis

Igaz, nem sztóner, de metál. Még csak nem is heavy, hanem Gyevi Metal, ahogy az algyői banda definiálja a zenéjét. Nem ma kezdték a srácok, és ez érződik is. Rövid bemutatkozásuk:

"A Corona Mortis zenekar két "öregrocker" otthoni zenélgetéséből formálódott zenekarrá 2013.12.29-én. 2015-ben látott napvilágot bemutatkozó anyaguk "Porba tiporva" címmel. Majd a 2016-os esztendőben tagcserék következtek. 2017 nyarán alakult ki a mai felállás.

 coronamortis.jpg


Petrik Róbert - Ének, gitár
Tösmagi Attila - Szólógitár
Sándor István - Basszusgitár
Tóth Sándor - Dob


Az új formáció, gőzerővel vetette bele magát az új dalok írásába, és ennek köszönhetően 2018-ban, két hanganyaguk is elkészült. Az év elején "A Filmnek vége", és az év végén pedig a "Falak". Utóbbi hanganyagra pedig elkészült a zenekar első videó klipje, "A Fal" című dalra":

 

 

Április 20-án, Szegeden, a Rock Klubban láthatjátok őket a Katara társaságában.

 

Band In The Pit - Mecoptera

A Band In The Pit épp annyira hiánypótló a magyar zenei undergroundban, mint amennyire nem értem az egészet. Ez az én hibám. Félre ne értsetek, amit a Band In The Pit csinál, az felülmúlja a legtöbb Magyarországi zenekar dolgait.

 Kezdjük talán ott, hogy amint ti is látjátok 1 darab, több, mint 50 perces dalból áll a lemez, ráadásul instrumentális az egész. Ez testvérek közt is hosszú és egy kicsit riasztó. Én is megriadtam tőle, hiszen én alapból a hagyományos dalszerkezetekhez vagyok ráállva és az is nehezemre esett, hogy megszokjam a doom zenekarokra jellemző hosszú dalokat. 

Ez volt a gond, hogy eleve úgy álltam neki meghallgatni a lemezt, mint egy zene számot. Nem úgy kell! Amint erre rájöttem és más füllel kezdtem el újra belemerülni az anyagba, kinyílt előttem és befogadott. A BITP utazásra invitál oda, ahová már csak a belső érzékeiddel tudsz eljutni. Egy kozmikus trip az egész. 

 

Sajnos (?)  nem lehet úgy közelíteni hozzá, hogy délután a sörözés közben, esetleg sütés, vagy házimunka alatt. Nem, a Mecoptera teljes embert kíván. Rá kell készülni Így, vagy úgy, ahogy tetszik, és végig kell utazni ezt az 55 perces sétát. Meghálálja. Ezt a cuccot még koncerten sem tudom elképzelni, nem oda való. Inkább amolyan baráti társaságban eljammelgetve, meditálva, babzsákokon mélázva. Úgy viszont nagyon tud vinni.

Hallgassátok meg bátran, de szánjatok rá időt, mert ezt az időt magatokra is szánjátok! Az anyagot a Baby Gorilla Records istápolja. AMEN!

 

Bongtower - Altered States

Tavaly október óta várom az orosz Bongtower teljes anyagát. Az akkor kinyomott single a Mirage, ami az albumra is felkerült, egyszerűen lehengerelt! Mind minőségben, mind hangulatban.

 Mindig voltak és lesznek is olyan zenekarok, akik beállnak egy bizonyos stílusú sorba, hogy ott ugyan azt játszák, mint a többiek. Ez nem is baj, sőt. Nem lehet mindenki Black Sabbath, vagy Electric Wizard, de inkább ott kezdődnek a bajok, hogy sokan csak a trend kedvéért teszik mindezt. Na ők azok, akik gyatra, szar minőségben és idegenül zenélnek. Vannak azonban olyanok is, akik magukénak érzik azt a szellemiséget, ami az égész mögött áll. A hátteret, amiért érdemes ezt csinálni. Windhand, Ordos, Dead Witches, hogy csak néhányat említsek. És igen, a Bongtower is ilyen.

A két tagú zenekar mély és hangulatos zenét csinál. Leginkább valamiféle keveréket. Az énekről egyből a Dopethrone ugrik be, viszont annál sokkal nyugisabb. Zeneileg a Bongripperhez, esetleg a Sleep elvarázsolt témáihoz állnak közelebb. Mindezt megspékelve elektronikával, ipari monotonitással.  Dübörög, lüktet az egész. Pont olyan, mint  ahogy a nevéből sejtjük. Füstös, homályos, nem megfogható utazás olyan helyre, ami megnyugtat, ami befogad.

AMEN! 

 

Ordos - The End

 Nem is mertem gondolni arra, hogy már az év elején ennyi jó album jelenik meg. Csak a Candlemass újdonság is egy ünnep a doomstereknek, a többit meg most nem sorolnám. Elég az, hogy megjelent az Ordos nagylemeze, a The End.

 Először 2016-ban találkoztam velük a House Of The Dead Single kapcsán. nem tudtam őket hova tenni. Egyediek voltak. Doom, occult, progresszív, és sok más egyéb stílus és hangulat keveredett a zenéjükben, mégis egységes volt. Mély, komor és sötét. 

 Egy zenekar ugrott be róluk állandóan, a S:T Erik. Az énekesnek nem csak az orgánuma, de a fizimiskája is ugyanaz volt, a zenéjük hangzása, felépítése, minden egybevágott. Mintha az egyenes folytatása lenne, minden tekintetben, aminek én nagyon örülök, mert a Erik S:T nagyon egyedi és varázslatos zenét játszott. Azonban akárhogy is keresem, nem találom a kapcsolatot a két zenekar között. Illetve eddig nem találtam. Nagy meglepetésemre az új anyagon kiadtak egy dalt: Upsala (S:T Erik cover)! Ez a dal egy olyan EP-n jött ki, ami nem nagyon elérhető, kis darabszámban készült, azonban ez szerintem gyökeresen megváltoztatta volna bárki hozzáállását a doom zenéhez. Már ha meghallották volna. Az Ordos méltó emléket állított ennek a nagyszerű zenekarnak és igaz módon folytatja azt az irányt, amit ők kijelöltek!

 

Az előző albumkon kézzelfogható volt a progresszivitás, amit most a The End-en csak közvetve érzékelhetünk. Direktebb, egyszerűbb, letisztultabb lett. A hangzásról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Nagyon hangulatos és változatos album született, amit minden Doom fanatikusnak hallania kell, sőt egyáltalán mindenkinek, aki szereti azt, ha a minőség mellé kap némi hangulatot is.

AMEN!

 

Black Lung - Ancients

A Ripple Music kiadó és undreground atyaúristen rengeteg nagyon jó zenekarral foglalkozik, de a felsorolásukat most kihagynám, mert van egy weboldaluk és mert szinte a összes zenekaruk odaba..ós. Szóval náluk fog megjelenni márciusban az új Black Lung album, az Ancients. 

 

A Maryland-i trió a The Flying Eyes tagok oldalhajtása. Amit ott nem tudnak kiélni, azt itt tökélyre fejlesztették. A vélemények többsége szerint a Black Lung egyfajta Experimentális Doom zenét játszik. Szerintem ez csak részben fedi a valóságot. Nyilván felfedezhető benne a Doom, mint műfaji behatás és az Experimentalizmus is csak gondolati szinten merül fel. A Black Lung nem más, mint egy Power Trió (bár én ezt a megnevezést nem igazán kedvelem). 

A most nem sokára a nagyközönség elé kerülő album remek iparos meló. A hangzás jó, a zenészek teszik a dolgukat. Egy átlagosnál ugyan jobb, de nem kiemelkedően jó album ez, amit jól esik hallgatni. Valószínűsítem, hogy ha nem jegyezzük fel a noteszbe, akkor az év végén elfelejtődik.

AMEN!

 

Nebula - Demos & Outtakes 98-02

 

Ahogy a lemez címéből kiderül,a Heavy Psych Sounds Records kiadott egy olyan Nebula anyagot, ami demo és kiadatlan felvételeket tartalmaz. Meg egy két miegymást. Aki mélyebben bele szeretne mászni a Nebula történetébe, az könnyedén megteheti, hisz a Wikipedia és a Google a barátunk. (Vagy nem.) Elég most annyit tudnunk, hogy az az eddie Glass alaította, aki megfordult a Fu Manchu tánczenekarban is és olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Chriss Goss, Jack Endino, vagy Daniel Ray. Érdemes rájuk keresni, hisz mindannyian ott voltak valamilyen korszakalkotó lemez születésénél. (Kyuss, QOTSA, L7, TAD, Ramones, Circus Of Power és még sorolhatnánk napestig.)

 

A Nebula jócskán hagyott nyomot a stoner undergroundon is, bár megítélésem szerint zenéjük csak nyomokban tartalmazott stoner elemeket. Mindig jelen volt náluk egyfajta Punk attitűd a napfényes fajtából, mindazon által érezni rajtuk rengeteg grunge behatást, a Sonic Yoth féle zaj rockot, Psychedéliát. Keverék az egész, ami egyrészt segítette azt, hogy megmaradjon a zenekar az underground egyik legendájának maradni, egyrészt emiatt nem is tudott soha annyira ismert lenni, mint mondjuk a már előbb emlegetett Fu Manchu.

A most kiadott felvételeken nem nagyon cicomáztak, hiszen már eleve jól szóltak, de azért lehet érezni a nyersességet, ami szerintem pont passzol ezekhez a dalokhoz, előtérbe emelve a Punkot és ez jól áll azoknak a daloknak is amiket lemezen már hallhattunk (Synthetic Dream, Humbucker, Smokin' Woman, Sun Creature).

 Feldobtak még három feldolgozást is, köztük a Black Flag, Nervous Breakdown koncert felvételét. Az Atomic Ritual albumra fel nem rakott You Got It dalt. 

Az album egyfajta tisztelgés, egyfajta hiánypótlás a Heavy Psych Sounds Records jóvoltából. Köszönjük. 

TRACK LISTING :
1. Stagnant Pool ('00/01 demo, Leaf Hound cover)
2. Whalefinger ('02 demo)
3. Humbucker ('99 demo)
4. Smokin' Woman ('98 demo)
5. Sun Creature ('98 demo)
6. You Got It ('02 demo)
7. To The Center ('99 demo)
8. Synthetic Dream ('99 demo)
9. How Does It Feel To Feel? ('99 demo, The Creation cover)
10. Nervous Breakdown (Live '02, Black Flag cover)

AMEN!

Dead Witches - The Final Exorcism

 

A Dead Witches első lemeze az Ouija a maga Electric Wizard másolatával és középszerűségével egyáltalán nem fogott meg. Most azonban, hogy volt szerencsém a kiadó révén hozzájutni a február 22-én megjelenő The Final Exorcism albumhoz, még gondolati síkon sem foglalkozok azzal, miért lett az olyan szar.

Sajnos az új lemezen már egy új gitárost hallani, mivel Greg Elk öngyilkos lett (R.I.P), viszont az énekesnő is más lett, ami nagyon jót tett a zenekarnak. Soozi Chameleone nem egy pacsirta, de ide pont nem is az kell. A zene erősödött és nagyjából úgy lehetne leírni, hogy mintha a Monolord és a With the Dead szerelemgyereke lenne. Mondjuk úgy nem csoda, ha a dobosnak olyan a háttere, mint a Ramesses, vagy az abszolút etalon Electric Wizard.

Nem azt mondom, hogy minden dal jó a lemezen, mert mondjuk én a Church By The Sea-t simán lehagytam volna, de igen jó kis dalcsokrot állítottak elő a srácok. Van egy kis intermezzo is a lemez közepén, ami lényegében egy kis levegőhöz juttatja a hallgatót, a When Do The Dead See The Sun személyében. Olyan ez a dal, mint egy gonosz Beatles líra. 

Várjátok hát a februárt 22-t, mert akkor dobja piacra ezt a mesterművet a Heavy Psych Sounds Records és minden hithű doomsternek kötelező lesz!

AMEN!

 

2018 időtlenül

Csak mert szeretek zenét hallgatni az nagyon nem jelenti azt, hogy minden évben be is újítok mindent amit csak el lehet érni. Persze, jó néha inspirálódni, akár fejlődni is bizonyos tartalmakból, de most nem az az időszak van. Viszont meghallgatom mások véleményét (lásd podcast), és megnézem, hogy reagálok azokra a zenékre.

Ilyen lett a Masters Of Reality, ami miatt előfordult hogy nem alszom jól. Nem olyan rossz, csak folyamatosan ez jár a fejemben. Gyakorlatilag amikor felkelek olyan, mintha az álmomban elkezdett refrén első sora után már ébren menne tovább a második. És nincs még vége, infinite repeat.

Sokkal jobb megközelítés emiatt 2018-ra a mit hagytam ki lista, ami így egyelőre wishlist marad.

Brant Bjork - Mankind Woman

CLUTCH - Book of Bad Decisions

Fu Manchu - Clone Of The Universe

Demonauta - Temaukel, the Spirit Before Time