Default style- Alternative style

The Royal Freak Out - A Step Beyond the Fading Line

Alapvetően a Stoner zene lett az igazi "szerelem". Mindenféle zenét meghallgatok szívesen, csak mondjon valamit számomra. A The Royal Freak Out nem Stoner, viszont minden más, és mond valamit.

Számomra azt mondja, Alternatív Rock'N'roll. Elég szerencsétlenül hangzik, mert itthon az "alternatív" jelzőt olyan zenekaroknál használják, mint a Kispál, PUF és a többi "entelektüel" csapat. Szerintem viszont az alternatív, a választhatóságot jelenti. Az a jó a The Royal Freak Out zenéjében, hogy választhatsz, melyik kedvenc stílusod miatt szereted meg.

Én akármikor hallgatom meg, mindig találok valamit, amiért szeretem hallgatni a zenéjüket. Van, mikor régi nagy kedvencem a Skid Row, Slave to the Grind albuma jön elő. Aztán van, amikor grunge, a jobbik fajtából, mondjuk a Stone Temple Pilot. Hallok néha 3 Doors Down-t, ami a harmóniákat illeti. 

Alternatívát jelent még olyan zenekarok mellett, mint a The Trousers, ami igazából profi ugyan, de én már rég nem hallom ki belőlük a lelkesedést és a sokszínűséget, mint a TRFO zenéjében. Ugyan stonert nem hallok ki egyik dalukból sem, de a kapcsolat valószínűleg a zenei szabadság, a művészi korlátlanság lehet.

A srácokon érződik, hogy örömből zenélnek, nem akarnak beskatulyázódni semmi féle stílusba. Ösztönből tolják a zenét és ezt érezni a dalokon. Hozzád és Neked szól! Nincs görcs, nincs sallang, csak ROCK, csupa nagybetűvel és én ezt bírom. Kíváncsi leszek rájuk élőben, December 14-én a Düreben a Buso és a Minimal Bogart társaságában.

Zenét és minden egyebet itt lehet rendelni: http://www.nowbooks.hu/termek/trfo-a-step-beyond-the-fading-line/

AMEN!

Buso Von Kobra - Chinese Tales From Outer Space Vol.1

 busovonkobra.jpg

Október elején kaptam e-mailen egy hivatkozást, amiben az új Buso anyag volt. Megmondom őszintén, kicsit csodálkoztam. Se egy borító, se egy fotó a zenekarról, szóval semmi, amit ilyenkor küldeni szoktak a menedzsmentek. Szinte vakon vágtam bele a lemez meghallgatásának tudván, hogy Busoék nem szoktak lerakni rossz anyagot az asztalra. 

 dsc_2750.jpg

Azóta megkaptam a teljes promóciós pakkot, amiben már a tényleges dalcímek, sorrend szerepel és egy kis infó, amit megosztanék a publikummal.

dsc_2982.jpg

Először is annyit mondanék annak, aki nem ismeri Busoékat (Van ilyen? Tegye fel a kezét!), hogy nem szarral gurigáztak eddig és most se akarnak tofuból pörköltet készíteni. Mindig magasra tették a mércét, minőségben és dallamokban, riffekben, dalszerzésben. Most sincs ez másképp. Ez alatt a pár év kihagyás alatt is születtek ötletek, amiket szép lassan dallá formáltak, csak nem voltak annyira szem előtt. Ennek az lett az eredménye, hogy nagyon sokrétű lett az új album. Köszönhető annak, hogy a felvételek több helyen készültek. Bánházi Gábornál, a Zengőkertben, Philipp Lacinál az Abnormal studióban.

dsc_3174.jpg

Aki a végső mixet elkövette az Jappan és Barnsz volt. Hozzáteszem olyan munkát végeztek, hogy le a kalappal. Számomra olyan érzés volt meghallgatni először az albumot, mint amikor anno kijött a Strong Deformity anyaga a agic Syrup. Éles, letisztult, de lüktető élő, nyoma sincs semmiféle kimértségnek vagy mesterkéltségnek. Spontán, de mégis összeszedet cucc lett. Azért működhet így, mert minden dalban vannak vendégek, (Kovács Gergő /Red Swamp/, Takács József "Jozzy"/ String Theory /, Mári Péter / Room of the Mad robots /, Vörös Attila / Strength of Will /)akik hozzák a saját kialakult stílusukat és ezzel fűszerezik a BVK zenéjét. 

 

A dalok nagyon változatosak. Van itt amolyan "pattogós", a Backbones, ami hangulatában engem a RATM dolgaira emlékeztet, de valószínű senki mást. Esetleg azokat az öregembereket, akik régen a Total Car tébolyda falai közt pattogtak. Kellemesen nosztalgikus állapotba hoztak annak ellenére, hogy abszolút mai a dal.

dsc_3277.jpg

Vagy itt van például a Ghost Train, ami egy nagyon jól eltalált modern stoner, az elején Pearl Jam - szerű riffel, a közepére pedig teljesen átmegy Strong Deformity - szerű metalkodásba. Említhetem még a My dear is a Whore System of a Down zúzását is, amivel egyébként indul az album. A videoklipes The Wait fülledt sivatagi cucc, amiben a női vokál (THX: Vincze-Fekete Vera!) olyan magasságokba emeli a zenekart, amit nagyon nehéz lesz újra megugrani. Mondanám, hogy mainstream, de hál' Isten, csak súrolja a popularitás határát. 

Dobálóztam itt mindenféle zenekar nevekkel, hogy melyekre hasonlítanak a számok, de az az igazság, hogy annyira egyedi a Buso, hogy ezek a zenekari hatások, nem vonnak le semmit a zenéjük értékéből, csak megízesítik a már amúgy is ízes dalokat. 

dsc_3148.jpg

Egy szó, mint száz, az albumra megérte várni azt a durván 4 évet. Beleköthetetlen minden szinten. Hangzás, dalok, kiállás mind nagyszerű. Végre egy követendő példa. Aki ezt a produkciót élőben is szeretné látni az menjen el ide: Dec. 14. Royal Freak Out és Minimal Bogart társaságában a Dürer kertben.

dsc_3203.jpg

Az album címéből kiindulva remélem lesz folytatása! AMEN!

 

Antal - Countess

Tisztelt Szülők!

Gyermekük, a kis Bandika magatartása közepes. A szorgalma kiváló. 

Szünetekben verekszik, kicsit még szilaj és nyers. Kiforratlan. A szorgalmával semmi gond és éppen ezért a magatartása is változni fog idővel. 

Tegyük szívünkre a kezünket. Ki az, aki ilyen csikókorában nem volt betöretlen? Ki az, aki nem verekedett még a nagyszünetben? Ki az, aki mindig szót fogadott? 

Egy gyerek igen is legyen egy kicsit csibész, egy kicsit pernahajder és legyen egy-két foltja is. Nem csak a mi hibáinkból kell tanulnia, hanem a sajátaiból is.  Bandika ugyan még makrancos, de ha tanul ezekből a hibáiból, akár még osztály első is lehet.

Addig is hagyjuk, hagy szárnyaljon a fantáziája, hagy óbégasson kedve szerint. Engedjük egy kicsit törni, zúzni, mint ahogy mi is tettük. Jobban szeretünk egy ilyen gyereket, mint aki mindig szót fogad és egész nap csendben ül a szobában. 

 Ui.: Nem sokára Halottak napja, készítsék fel gyermeküket, hogy megfelelő tisztelettel emlékezzen meg ő is halottainkra! 

Köszönettel, Erzsi néni (Ofő)

Baby Gorilla Records

 bgr.jpg

Nem szoktam kiadókról írni, mert az amolyan promóció szerű lenne és az olyannak tűnhet, mint ha egy kis zsetonért lemondanék az őszinteségről. Most azonban kivételt teszek, mert annyira értékteremtő és hiánypótló kezdeményezés ez, ami érdemes mindenféle támogatásra.

 A Baby Gorilla Records ötlete ez év elején pattant ki Debreczi Ákos agyából és hozzá csatlakozott Kókai Márton (Kutya). A cél az volt, hogy összeszedjék az underground bandákat és biztosítsák számukra a megfelelő platformot a zenéjük terjesztésére. Emellett sokfellépős label bulik leszervezését és Vinyl és/vagy kazetta kiadványok készítését vállalták.

Direkt nem írtam stílusokat, mert itt egy kicsit felakadtam. Ők állítják, hogy a kiadó stoner, psychedelikus, modern blues dolgokkal foglalkozik szívesen, bár mostanában szeretnének belekarmolni egyfajta zaj jazz cuccokba is. Meg úgy általában minden jó zenébe, ami földalatti.  Szóval először megálltam. Stoner?  Igazából én nem nagyon hallottam náluk vegytiszta stoner dolgot. Azután rájöttem, hogy ha így gondolkozok, pont a stoner szellemiség azon részét tagadnám meg, amitől ez a fajta zene állandóan meg tud újulni: a zenei szabadság. Igen, itt majd mindegyik banda tartalmaz több-kevesebb stonert. 

Igen, a Stoner mára már nem csak a Kyuss/C.O.C./Lowrider szentháromság, hanem egy kicsit több. Itt már keverednek a különböző stílusok, ráadásul úgy, hogy egy zenekaron belül is. Ettől lesz izgalmas a színtér. Emiatt mondom az új Orange Goblinra, hogy unalmas és ettől mondom azt egy King Gizzard and the Lizard Wizard-ra, hogy izgalmas. Ráadásul pont őket fogja a Baby Gorilla Records kiadni bakeliten, bocs vinylen. 

Szóval, ha nem nyitjuk ki a szemünket és fülünket az újdonság irányába, akkor olyanok leszünk, mint az a lázadó rocker, aki számára a Pokolgéppel kezdődik a Hevimetál és az Ossian-nal ér véget. Ezért tartom fontosnak a Baby Gorilla Records munkáját, mert végre valaki odaáll azok mellé a kis bandák mellé, akikre érdemes odafigyelni. Valószínű lesznek az istállóban olyan lovak is, akik csak egy kört fognak futni és lesznek olyanok is, akik nem tetszenek egyes embereknek, de ez így törvényszerű. 

Én csak ajánlani tudom, hogy nézzetek le egy ilyen buliba, összejövetelre, mert baromi jó. Mostanában lesz is egy ilyen. https://www.facebook.com/events/1894497770634595/

AMEN!  (Baby Gorilla Facebook)

Plainride - Life On Ares

 

A német zenék külön csoportot alkotnak az én zenei világomban stílustól függetlenül. Mindegy, mit játszanak, van valami megmagyarázhatatlan zamata a zenéjüknek. Nem áll messze tőlük a kísérletezés és ráadásul mindig minőséget raknak le az asztalra. Csak, hogy a legalapvetőbb példát említsem ott van a Krautrock. Még a neve is német, de nem hiszem,hogy lenne olyan nép, aki azt a fajta zenét magas minőségben és eredeti módon tudná megközelíteni.

 A Plainride igaz német, de egyáltalán nem káposztarokkot tol. Sőt még azt se lehet mondani rájuk, hogy eredetiek. Az ő zenéjük valahol a Clutch és az Orange Goblin szerelemgyereke. Na meg aztán minden más bele van kutyulódva. Az új Clutch albumból például azt a nyersességet és lendületet hiányolom, ami itt viszont jelen van. Az új Orange Goblin albumon pedig nincsenek olyan markáns dalok, mint itt. 

 

A Life On Ares egy nagyon változatos riff központú zenei anyag lett. Gyorsabb, lassabb számok jó ütemben váltják egymást. A dobos igazán kitesz magáért és a többieken is érezni, hogy nem egy hete tudják a nevét annak a valaminek, amiből hangokat csalnak elő. Az album megdörren, jól lett keverve. 

 Vannak ugyan dalok, amik szerintem túl hosszúak lettek és a végére belefáradunk (El Coyote, Back Bite), és a Blood On The Crown lírai dal se lett igazán jó, sőt ezt fel se raktam volna, de ennek ellenére egy nagyon szerethető lemez lett a Life On Ares. Én biztos, hogy többet hallgatom, mint az új Clutch, vagy Orange Goblin anyagokat. Arcképcsarnok!

AMEN!

Brant Björk - Mankind Woman

 hps083_brantbjork-mankindwoman_300dpi_1440px.jpg

Brant Björk hivatalosan szeptember 14-én fogja megjelentetni az új albumát. Én már követni sem tudom, hogy ez most csak sima Brant Björk, vagy Low Desert Punk, vagy Operators, esetleg ...and the bros produkció (nyilván lehet ezt tudni, mert egyrészt ott a wiki, másrészt, meg illik tudni), de a lényegét tekintve fasz mindegy. Ez egy épp olyan BB album, mint a többi. Illetve nem is...

 Ezen az albumon is sokan szerepelnek, hiszen mindig összefújja a szemetet a szél. Régi bajtársak, mint Nick Oliveri, Bubba Dupre és Sean Wheeler. Szerény véleményem szerint Sean egy kicsit rossz irányba csavarja a mester fejét. Legutóbbi koncertjére is magával hozta és ott egy nem mindennapi performance gyakorlatot mutatott be a csávó. Szerintem nem igazán illik bele Brant zenei világába ez így. Az, hogy valaki betépve eljátsza az iszonyat nagy művészt és valamiféle Tom Waits klónt próbál lehozni ugra-bugrálva, az még nem eredményezi azt, hogy jó. Önnmagában soha nem nézném meg ezt a fajta szart de a koncerten kénytelen voltam. 

 Az zavar leginkább, hogy Brant elég nagy teret enged ennek az új lemezén. A lemez csúcspontja a Somebody lenne, de Sean bele-bele nyekereg, virtyog, mint egy rossz buzi. A lemez ennek ellenére nagyon ott van ismét.

Azt szokták mondani bizonyos zenekarokról, hogy ha hallottál tőlük egy lemezt, akkor az összeset hallottad. Vannak olyan zenekarok, akik ettől függetlenül lemezről lemezre megalkotják a csodát(AC/DC, ZZ Top,stb.), mert jók a dalok. Lehet, hogy egy stílusban fogannak, de ez a stílus csak rájuk jellemző. Ráadásul tényleg nagyon ülnek a dalok. Ilyen Brant Björk is. Nagyszerű dalokat tesz le az asztalra, amik nem  csak lemezen szólnak jól, de a koncertek is letaglózóak.

Felesleges kiemelnem bármelyik dalt is, mert már hallottad mindet, mégis új mindegyik. BB egyedi arc, nem kellene neki egy bohóc, aki a koncerteken eljátsza a hülyeségeit és főleg nem kell lemezre rakni, mert ezzel egy kicsit mint ha kimozdulna a komfort zónájából, na meg a miénkből is.

Bandcamp promo kódok: Dr Sludgelove - My space odyssey

 drsludgelove.jpg

Sziasztok!

Ingyenes promo kódokat kínál a december 31-én megjelent My Space Odyssey című abumához a Dr Sludgelove. Használjátok egészséggel!

egy soros albumkritikák:

  • "damnn... blows my mind to another space. trippy as.."
  • "This is the best thing I've heard in weeks. Funny, heavy, and eerie all at once."
  • "sweet roy malloy, what grand slab of mind expanding jam to butter my bread, let the smoke roll....."
  • "Next time I'm cruising through space I wanna have this one on board!"

 

Letöltés itt:
https://bandcamp.com/yum

kódok:
g4kl-kzts
djx6-y6mj
p3s2-xk6f
uz89-b4bj
qktv-htw8
3c3j-6zul
s94t-b6ky
kkme-ys8l
xtzn-wmsk
93z6-vbl2

 

BelzebonG koncertbeszámoló

img_20180622_204920_burst2.jpg

Valamikor kb 4 éve kattintottam rá a youtube-n az első stoner rock mixre. Amit akkor hallottam, az jó pár évre meghatározta a zenei ízlésemet, érdeklődésemet. Valami újra, különcebbre, igazabbra, letisztultabb és sallangmentesebb zenére vágytam. Az első dal a mixben a Bongthrower nevezetű BelzebonG nóta volt, ami azonnal elvitt arra a bizonyos helyre ("Follow the smoke toward the riff filled land"), ahogy azt a Sleep is megénekelte Dopesmoker című ópuszában.


Ezen élmény után alig vártam, hogy élőben is láthassam a zenekart, ami a 2018-as Fishing on Orfű fesztiválon meg is történhetett, csupán 4 évet kellett rá várnom :)
Viszonylag hideg és csapadékos nap volt, de legalább péntek. Budapestről utaztam Pécsre, ahonnan aztán még el kellett jutni Orfűre. A fesztiválon most voltam először és igaznak bizonyultak a köznyelven forgó vélemények. Rendkívül családias, hangulatos rendezvény köszöhetően a gyönyörű zöldövezetnek, az orfűi tó közelségének, illetve annak, hogy létszám limit van. Nincs túl sok ember, szinte nem kell sorban állni sehol és ez nagyban hozzájárul pozitívan az élvezhetőségi faktorhoz.

Az adott napon a BelzebonG előtt fellépett a HAW is, amit sajnos ismételten nem volt alkalmam meghallgatni teljes egészében (hasonlóképpen jártam, mint a Dopelord előtti fellépésükkor), illetve az Apey and the Pea, akik szintén nagy kedvenceim és már a nagyszínpadon kaptak lehetőséget az idei budapesti Akvárium által rendezett tehetségkurató verseny győzteseként.

 

A BelzebonG előtt sikerült elfogyasztani már pár korsó sört, úgyhogy az alaphangulat abszolút meg volt. A színpadhoz lépve találkoztam az Antal zenekar frontemberével és dobosával, a srácok is nagy Belze fanok :) Együtt csöpögtettük a nyálunkat a roadok által felpakolt gitárcuccokra, hangszerekre. Majd lassacskán megjelentek a tagok is és elkezdődött a beállás. Érdekes volt hallani, hogy ők beszélni is tudnak, hisz az élő felvételeken ezt a képességüket általában nem mutatják be már-már védjegy szerűen. Semmi konferálás, vagy egyéb... csak a zseniálisabbnál zseniálisabb riffek hömpölyögnek lassacskán a hangszóróikból.
Nem volt ez másképp azon a napon sem. Kisvártatva belecsaptak a lecsóba, elkezdődött az őrület, a riffhegyek ömlöttek az arcba, a fuzz megrezegtette a belső szerveket. A tempó még lustább és vontatottabb volt, de ez nem volt baj, sőt épp ellenkezőleg. A dalok így jóval húzósabbak lettek. Hátratekintve nyugodtan konstatáltam, volt nézősereg rendesen, pedig a zenéjük abszolút nem a populáris, könnyen befogadható kategória még sok, az adott stílusban otthonosan mozgó embernek sem, ugyanis instrumentálisak a dalok, nincs vokál. Ez sokakat elijeszthet.
A zenekari tagok névjegyszerűen végig headbangelték a koncertet a rájuk szintén jellemző zöld színben úszó színpadon. Sheepy dude-nek ott lógott a basszusgitár nyúlványán a basebal sityesz, Cheesy dude-nek még megvolt a police line-os gitárheveder és a Bigsby tremolos Les Paul gyönyörűség, Alky dude pedig próbált egy helyre nézni, néha összejött... :)

 img_20180622_212511.jpg

sztárfotó Alky dude társaságában :D

A setlistre sajnos nem emlékszem teljesen, de szinte az összes "slágert" eljátszották, egy valamit azonban sajnos kihagytak, a személyes kedvencem, az Acid funeral kimaradt. Gyanítom azért, mert nem maradt rá idejük. Sajnos fesztivál révén csak egy órát játszhattak, ez náluk kb 5-6 dalt jelent, a kimaradt dal pedig 12 perc hosszúságú.

 

Setlist kb:

  1. Diabolical dopenosis
  2. Bong thrower
  3. Witch rider
  4. Inhale in Hell
  5. Names of the devil
  6. Goat smokin' blues

 

Tomitól az Antal gitárosától aztán jött az info, hogy novemberben ismét nálunk fognak játszani, ugyanis Budapesten a Dürerben kezdik meg a turnét a The Necromanchers és a Red Swamp társaságában. Arra is mindenképpen el fogok látogatni és bátorítom az összes olvasót, hisz az egyik legjobb doom/stoner blues zenekarról van szó.