Default style- Alternative style

Jukebox Monkey - Interjú

Mostanában elég sokszor kerül bele a lejátszómba az új Jukebox Monkey. Szeretem ezt a fajta Metal szerű stoner muzsikát, amibe elég sok mindent kevernek jó ízléssel. Erre felbuzsúlva készült velük egy rövid interjú! Olvassátok!

Magyarországon sajnos kevesen ismernek titeket, pedig már lassan negyed évszázada toljátok a szekeret. A kezdő stonereknek elmondanátok röviden, honnan jött az ötlet, hogy összeálljatok és együtt zenéljetek?

JM.: Először is engedd meg, hogy elnézést kérjek, amiért nem magyarul válaszolok! A nyelvet mihamarabb megtanuljuk!
Az ötlet, hogy összejöjjünk és zenéljünk, hát... őszintén, nem emlékszem. Ez csak valami olyan, amit mindig is csináltunk, és az élet üres lenne nélküle.

Olvastam, egy interjúban, hogy a Jukebox Monkey nevet azért választottátok, mert jól hangzik. Ennek ellenére viszont a dalszövegek sokkal mélyebbek. Többnyire a családokon belüli feszültségekről szólnak. Jól értelmezem?

JM.: Teljesen igazad van, nagyon komolyan vesszük a szövegeket, pedig a zenekarunknak buta neve van!  Szeretjük a stoner zenét, de szerintem több mindenről is lehetne írni, mint a fűről és a sátánról! Haha! Az új album dalszövegei a családi feszültségekről, de a családi egység egészének széteséséről is szólnak. Mindannyian átéltünk néhány sötét időszakot az elmúlt néhány évben, így a dalszövegek azokról a kötelékekről szólnak, amelyek az idő múlásával megszűnnek. Szerintem ennek egy része az öregedés, de rengeteg mindent lehetne még erről is írni. 

Az írtátok a BC oldalra, hogy „A stoner/alt metal/grunge/rock corporation”. Ez így eléggé tág, ami teljesen ok. Minél nagyobb a merítés, annál izgalmasabb a zene. Áruljátok el, kit milyen zenei behatás ért a rockzenén kívül.

JM.: Nagyon tág a zenei ízlésünk – Pete szereti a stoner zenét, de a hiphopot és a bluest is. Niki grunge rajongó, de szereti Taylor Swiftet is! Ami magamat illeti, mindent szeretek, aminek van némi gótikus atmoszférája.
Soha nem voltunk az a fajta banda, aki szándékosan egy adott műfajon belül ír, ezért időnként más hatások is megjelennek!

 

A 2017-ben kiadott Grey Skies Red Planet óta eltelt 6 év, mire kijött az új lemez, a Smiles Becoming Teeth. Ennyire nehezen ment a dalírás, vagy a COVID is beleszólt, esetleg azt a az elvet követitek, hogy csak ösztönből írtok?

JM.: Ennek az albumnak a megírása hosszú folyamat volt. Amúgy is lassan szokzunk dalokat írni, de 2019-ben elveszítettünk egy gitárost, és rá kellett éreznünk, hogy hárman hogy tudunk összejátszani. Ez a folyamat elég hosszadalmas volt. A Covid még jobban lelassította a dolgokat, de már elkezdtük írni a következő lemezt!

Az új lemez mintha tudatosabban lenne megírva, mint az előző. Lehet, hogy csak azért hallom ki ezt, mert a hangzása nagyon egyben van és kiemelkedően jól szól.

JM.:Köszönöm, hogy ezt mondtad, ez nagy dicséret! De tudatosan megírva... szerintem nem. Azt írjuk, amit érzünk, és minden "tudatosság" véletlen. Csak reméljük, hogy tudatos lesz! Haha!

Merre mennétek koncertezni, ahol még nem voltatok és melyik az a a hely, ahová visszamennétek?

JM.:Nagyon szerencsések vagyunk, hogy felléphetünk az Egyesült Királyságban, és alig várjuk, hogy még ebben az évben visszatérhessünk Manchesterbe. Csodálatos lenne Európában játszani, ez a hosszab távú tervünk.

 

És végezetül, mondjátok el, mi az, ami miatt a stoner mellett „döntöttetek”?

JM.:Nem mi választottuk a stoner zenét, stoner zene választott minket! Amit írunk, az általában nehéz és groovy, szóval stoner akár tetszik, akár nem!

Köszönöm az interjút! AMEN!

 

Occult witches - Mastermind

Tudom, tudom! Nagyon sok az elmaradásom. Nem is mentegetőzök, de vannak bizonyos tények. Rengeteg anyag jelenik meg. Rengeteg jó anyag! Ráadásul ezeket többször is meg kell hallgatni és a nap csak 24 órából áll, amit ennyi idősen be is kell osztani. Zenehallgatá terén viszont elég nehéz ezt beosztani. Itt van például az új Occult Witches, amit nem lehet elégszer meghallgatni!

 A kanadai zenekar nincs egy éve, hogy kijött az Occult Witches albummal és máris itt a legújabb, a Mastermind! Meg kell mondanom, hogy a 2022-es album elment mellettem. Egy tök átlagos blues/rock album volt, annak ellenére, hogy a zenei sajtó elég jó kritikákkal illette. Csak ezért voltam vele úgy, hogy teszek a Mastermind-al egy kisérletet.

 

A Mastermind nem szakított az eredeti vonallal, most is maradtak a blues/rock stílusnál, azonban...Azonban most nagyon kerek és markáns dalokat írtak! Kimutatták a foguk fehérjét! Hangzás terén is sokat fejlődtek. A csaj hangja most fogott meg igazán, mert egy kicsit jobban előre tették és nem veszik el a hangszerek háta mögött. Egy kicsit rekedtes, de rendkívül érzelem dús. Itt végre lehet érezni, hogy nem azért énekel, hogy megmutassa, hogy mennyire jó is ő. Egyszerűen csak él a dallal úgy, ahogy a gitár festi ki a képet és úgy, ahogy a vázat adja a basszus, dob kombó! Érdekes dolg, hogy nincs ének a refréneknél, hanem a gitárjáték dísziti ki ezeket a részeket. Ráadásul neoklasszikus, dallamoakt hoznak vele. 

 Egyszerűen jó lett a Mastermind, Jól szól, a dallamokt fülbemászóak és egész egyszerűen beleragad a médialejátszóban! AMEN!

 

Giant Sleep – Move a Mountain (2017)

"VERS MINDEGYKINEK VII.
Az elkerülések félreértése végett, az alábbi szösszenet tele van személyes véleménnyel!"
Kormi ezzel az üzenettel indít! Én meg ezt szeretem. Mármint a személyes véleményt! Ettől lesz élő, ettől lesz izgalmas egy lemez ismertető. 
 Hiába ne a borítója alapján ítéljünk meg akármit, én vizuális típus vagyok, az albumok sokszor (főként a számomra ismeretlen előadók esetében) a borítójuk vonz be.
Nos, ennél az albumnál pont nem így volt, de a Giant Sleep-et az ezt követő, idén januárban megjelent anyaguk, a Grounded To The Sky borítójának csábításának köszönhetően ismertem meg. Az album (első hallásra) nem ragadott meg, de a bandának adtam esélyt, meghallgattam korábbi munkájukat, így jutottam el a 2017-es Move a Mountain c. albumhoz, aminek borítójáról nem tudom miért, de Murakami Haruki „A kormányzó halála” c. könyve jut eszembe…
 Nos, ez az album elsőre beszippantott. Ez hónapokkal ezelőtt volt, tervben volt, hogy megmutatom Nektek, de nem jöttek hozzá a szavak. Mai nap hallgattam meg másodjára teljes egészében a lemezt és beugrott valami: több ponton is az érzés fogott el, főleg a lágyabb részeknél hogy olyan hangulat árad belőle, mint a Porcupine Tree, csak ennek az anyagnak hatalmasak a golyói. Senkit nem akarok megbántani, én is anno rengeteget hallgattam a Porcupine Tree-t, de egy idő után már nem ápolja a sajgó lelkedet, hanem jobban lehoz az életről szerintem a zenéjük.
De vissza a Gigászi Szunyókához: ha a hatalmas golyók kapcsán kétségeid vannak, akkor türelmesen hallgasd végig az első dalt a 12 monkey-t (a szövegekben még nem merültem el, nem tudom, van-e köze Terry Gilliam azonos című filmjéhez, vagy ennek alapjául szolgáló francia La Jetée-hez), majd jöjjön a második dal, a Freewill Myth.
 Na, ugye?! Assztakurvaéletbe. Fogd szorosan az orcád babám, különben le lesz tépve. Hát mi ez a riff? Ez a kockára torzított basszusgitár? A földbe döngölő dobok? Az a karcos ének? Hol voltál eddig? Aki néha ránéz az FB falamra, már találkozhatott ezzel a dallal, tettem már közzé, akkor is hasonlóan elkerekedett fülekkel. Én azóta erre a dalra töröm a krumplit a püréhez, habarom a levest, keverem a maltert, tekerem a cigit, pödröm a szempillám. Imádat. Miután magunkhoz tértünk, hogy jól meg lettünk csinálva, az lemez már sokkal finomabban bánik velünk, de ez nem jelenti azt, hogy kifújt volna az élmény! Bár bevallom, számomra ez volt az album csúcspontja.
 Érződik, ez az anyag valami nagy fájdalmat, csalódottságot, dühöt dolgoz fel. Az előző dal volt a harag netovábbja, a következő, Forever Under Ground már az elején megsimogat minket a káváinkon, cintányérjainkon, miközben panaszát hallgatjuk, bár még itt is kapunk az arcunkba öklöst.
„Már itt vagyunk Ausgang-nál” akarom mondani Aargau-nál. A The Last Exit Aargau ez egy igen kellemes blues-rock dal, olyan felemelő refrénnel mint: „Somebody kill me, somebody kill me right now” mintha egy még komorabb Circus Hungaricus-t hallgatnék és Hobonak elege lenne a folyamatos turnézásból. De ezt leszámítva a zene baromi üdítő az eddigiek után.
 Love your Damnation. Igen, megkapjuk a balladánkat is, de egyáltalán nem szájbarágós, nem kötelező szaga van és még hangulatváltást is tartogat nekünk, reménykedünk, de aztán rájövünk, hogy mégsem.
Itt jön számomra a lemez legfelejthetőbb dala, ami nem jelenti azt, hogy rossz, de a többi mellet eltörpül, ráadásul ugyanazt a blues rock hangulatot hozza vissza, amit már Aargu-ban hallottunk. Mindegy, egy ilyen dal mindig jól jön, a cím is ezt sugallja: ez maga a Failsafe Plan. 🙂
Jó oké, még egy blues rock dal, de ebből annyira árad a kései Deep Purple, hogy nem tudok belekötni, max annyit, hogy már csak egy orgonaszóló hiányzik bele, és az lenne a füst a víz felett.
De ne feledkezzünk el arról, hogy mi amúgy szomorúak és mérgesek vagyunk. Lehet épp Stella miatt. Az utolsó etapban kapunk mindent, amit eddig: balladát, akkordkitartós torzulást, nagy szavakat, finomkodást a dobon, gitárnyenyerészést, bármint megkapsz Stella, csak bontsd már le azt a kurva falat! Aztán hangunk elvész a hegyek ormai közt…
 
Lezárásként pedig kapunk egy zenedobozkát, ami szomorúan búcsúzik mindenkitől, aki eljött erre az utazásra, bízva benne, hogy a dallam visszacsalogat minket még hogy ismét átéljük ezt az élményt.
Második meghallgatás után is ugyanazzal a mondattal konstatáltam, mint az elsőnél: „Ez egy jó lemez, baszki”. Felesleges fillerek nélküli, vérbeli prog(?)-blues-rock album. Ez a keverés az én fülemnek nagyon bejön, és ígérem a zenekarnak, az idei albumukat is még egyszer jobban odafigyelve meg fogom hallgatni. Te pedig, aki elolvastad idáig, köszönöm és ha tetszett, mindenképp hallgasd meg a „Move a Mountain”-t!

Richard S Jones (Sheltered PR) Interjú

A Sheltered Life PR egy független zenei és média PR-cég az angliai Bristolban. Olyan zenekarokkal dolgozik (a teljesség igénye nélkül), mint a Wo Fat, Toundra, Monolord, Vokonis. Olyan kiadókkal (szintén a teljesség igénye nélkül), mint a Tee Pee Records (USA), Majestic Mountain Records (Svéd), Ripple Music (USA), RidingEasy (USA), Fuzzorama Records (Svéd), Magnetic Eye Records (USA), Kozmik Artifactz (Német). A Wales-i Richard S Jones igazgatóval sikerült egy rövid interjút készíteni, olvassátok el!

Először is, köszönöm ezt a rövid interjút!

Nagyon szívesen. Köszönöm, hogy időt szakítottál arra, hogy meghallgass engem.

Az a fajta menedzsment, amit ti csinálsz, nálunk Magyarországon még elég gyerekcipőben jár. Elmondanád röviden, mivel is foglalkozol?

A Sheltered Life PR-t vezetem, ami egy zenével kapcsolatos PR szolgáltatás Bristolban, Angliában. Ugyanakkor fontos megjegyeznem, hogy én 100% walesi vagyok!. Lemezcégekkel, zenekarokkal, fesztiválokkal, művészekkel, szervezetekkel és zenei jótékonysági szervezetekkel dolgozom együtt, hogy segítsek nekik nyilvánosságot szerezni a munkájukhoz. Egy zenekar például promózni akarhatja az új albumát, így segítek nekik kitalálni egy kampánytervet, hogy elérjék a megfelelő embereket a zeneiparban és fokozzák a promóciós erőfeszítéseiket. Többféle technikát használok az ügyfeleim hirdetéséhez, piacra dobásához és népszerűsítéséhez. A rádióban, televízióban, nyomtatott és online médiában, általában újságíróknak ajánlott ötletekkel és médiavonzattal.

Hogyan választod ki a zenekarokat vagy lemezcégeket, amelyekkel dolgozol?

A karrieremet újságíróként kezdtem az 2000-es évek elején, így mindig meglehetősen szilárd véleményem és személyes ízlésem volt a zenét illetően. Sok zenekar és lemezkiadó fordul hozzám segítségért, és bár mindig igyekszem mindenkinek tanácsot adni, általában csak néhányakkal dolgozom együtt. Meg kell szeretnem a zenét vagy a munkát, amit végeznek. Ez rendkívül fontos tényező, mert enélkül az érdeklődés nélkül a mindennapjaimban pazarlás lenne valakinek segíteni. A második, ugyanolyan fontos tényező, hogy kikkel dolgozom együtt. Az élet túl rövid ahhoz, hogy nehezen kezelhető emberekkel foglalkozzunk. A Sheltered Life PR mindig arról szólt és fog szólni, hogy lenyűgöző zenét népszerűsítsek, lenyűgöző emberek által készítve.

 

Nyilvánvalóan a zenei stílus meghatároz egy bizonyos határt, amit nem lépsz át, de amit látok, mindig a határokat feszegeted. Van olyasmi, amit elutasítanál?

Az emberek szenvedélyét keresem, valamint azt a vágyat és elkötelezettséget, hogy jól teljesítsenek. Utálom, ha csak arról szól, hogy "menj és csinálj PR-t". Mint az élet minden területén, a közös munka fontos, tehát mindig elutasítok olyan embereket, akik nem akarnak tanulni és együtt elérni valamit. Ami a zenét illeti, vannak olyan műfajok, amelyeket elutasítanék? Valószínűleg. Rock, metal, progresszív, post-rock, pszichedelikus... Ezek a műfajok, amelyeket ismerek és szeretek. De ki tudja, mi vár ránk a sarkon?

Mi a véleményed a magyar zenei színről?

Úgy érzem, hogy sajnos eléggé kint vagyok a magyar jelenlegi zenei színből. Kinek kéne hallgatnom? Több mint egy évtizede dolgozom zenekarokkal szerte Európában, de még sosem dolgoztam senkivel Magyarországról. Érdekes módon azonban az egyetemen sok nehéz magyar pszichedelikus, beat és progresszív rock lemezt gyűjtöttem és játszottam DJ-ként, és gyakran játszottam zenét olyan zenekaroktól, mint az Omega, Sarolta Zalatnay és a Locomotiv GT. Kati Kovacs "Add mar Uram az esot!" pedig teljesen beindít.

Van olyan zenekar, amelyikkel találkoztál?

Imádom a Qualitons-t! Korábban az Egyesült Királyságban asszisztens szerkesztőként dolgoztam egy olyan magazinnál, mint a Shindig!, ami nagyon a 60-as évek beat, pszichedélia és mod zenéjére fókuszált. A Panoramic Tymes nagyon felkeltette a figyelmemet, mert volt benne ez a Jon Lord-szerű Hammond orgona hangzás, de egy Os Mutantes, Sun Ra és Elmer Gantry’s Velvet Opera hatásával. Fülbemászó cucc.

Végül egy személyes kérdés. Van olyan zenekar, amely jelenleg nincs a listádon, de szívesen dolgoznál velük?

Az, amelyik a következő megragadja a fülemet. Soha nem igazán kerestem vagy vágytam olyan elismert zenekarokkal dolgozni, mert az igazi izgalom számomra az új zenekarok előtörésének segítése. Titokban reménykedtem abban, hogy egyszer együtt dolgozhatok majd a Dinosaur Jr. J Mascis-szal, és valójában idén év elején sikerült elérnem ezt, amikor PR-t végeztem a Heavy Blanket albumához, a Moon Is on Outer Battery Records-nál. Tehát most ennyivel beérem.

Köszönöm az interjút. AMEN!

Diolch yn fawr iawn!

 Sheltered PR, Sheltered Facebook

High Priest - Invocation

 

Az Invocation gyakorlatilag a bemutatkozó nagylemeze a Chicago-i zenekarnak. Ugyan volt mát két EP-je is, amik szerintem iszonyat jól sikerültek, azonban ez A bemutatkozásuk. Hozzáteszem, én jobban preferálom az EP-ket, mint a hosszú albumokat, de hát a zenészek valamiért még mindig erőltetik az LP-t. Mindegy is, maradjunk most az invocation albumnál. 

 

Mivel a zenészek minőségben és dalok terén is elég magasra rakták a mércét, nagyon vártam, hogy meghallgassam ezt az új művet. Azt kell mondanom, hogy ha nem is ugorták meg, de legalább tartották a szintet. 

 Nem hinném, hogy Stonernek, vagy esetleg Doomnak kellene neveznünk ezt a stílust, mert ennél azért többről van szó. Ha azt mondom, hogy egy nagyon húzós, érzelmekkel teli heavy rock, akkor nem állok távol a valóságtól. Először is elmondanám, hogy egyből le lehet venni, hogy a zenészek a Sabbath csöcsein lógva szívták magukba a mély, lassú, riff orientált zene szeretetét. Aztán azt se lehet elvitatni, hogy nagy kedvencük lehet a Thin Lizzy, mivel elég sokszor kerülnek terítékre a kettős gitárközponú dallamok. És hát mindennek a fűszere a Grunge, főleg a korai Soundgarden, Mother Love Bone, AIC depresszív látásmódja. 

A dalok önmagukban jók, de erre rájön az átlagon felüli hangzáskép és kész is van a lemez, amit nem fogsz kivenni egyhamar a lejátszódból. Még nem merültem bele teljesen, hogy ki milyen poszton zenél, ezért nem is merem kijelenteni, hogy ketten énekelnek, vagy hogy két gitáros van. Egy biztos, hogy ez a duplikáltság nagyon jól működik náluk. 

Aki szereti a dallamos, mégis keményebb vonalat és nem áll tőle távol a 70-es évek psychedéliája sem, az tegyen egy próbát a High Pries bemutatkozó albumával! AMEN!

https://www.facebook.com/highpriestchicago/ 

https://www.facebook.com/MagneticEyeRecords

https://www.facebook.com/SPKRmedia/

süti beállítások módosítása