Az Invocation gyakorlatilag a bemutatkozó nagylemeze a Chicago-i zenekarnak. Ugyan volt mát két EP-je is, amik szerintem iszonyat jól sikerültek, azonban ez A bemutatkozásuk. Hozzáteszem, én jobban preferálom az EP-ket, mint a hosszú albumokat, de hát a zenészek valamiért még mindig erőltetik az LP-t. Mindegy is, maradjunk most az invocation albumnál. 

 

Mivel a zenészek minőségben és dalok terén is elég magasra rakták a mércét, nagyon vártam, hogy meghallgassam ezt az új művet. Azt kell mondanom, hogy ha nem is ugorták meg, de legalább tartották a szintet. 

 Nem hinném, hogy Stonernek, vagy esetleg Doomnak kellene neveznünk ezt a stílust, mert ennél azért többről van szó. Ha azt mondom, hogy egy nagyon húzós, érzelmekkel teli heavy rock, akkor nem állok távol a valóságtól. Először is elmondanám, hogy egyből le lehet venni, hogy a zenészek a Sabbath csöcsein lógva szívták magukba a mély, lassú, riff orientált zene szeretetét. Aztán azt se lehet elvitatni, hogy nagy kedvencük lehet a Thin Lizzy, mivel elég sokszor kerülnek terítékre a kettős gitárközponú dallamok. És hát mindennek a fűszere a Grunge, főleg a korai Soundgarden, Mother Love Bone, AIC depresszív látásmódja. 

A dalok önmagukban jók, de erre rájön az átlagon felüli hangzáskép és kész is van a lemez, amit nem fogsz kivenni egyhamar a lejátszódból. Még nem merültem bele teljesen, hogy ki milyen poszton zenél, ezért nem is merem kijelenteni, hogy ketten énekelnek, vagy hogy két gitáros van. Egy biztos, hogy ez a duplikáltság nagyon jól működik náluk. 

Aki szereti a dallamos, mégis keményebb vonalat és nem áll tőle távol a 70-es évek psychedéliája sem, az tegyen egy próbát a High Pries bemutatkozó albumával! AMEN!

https://www.facebook.com/highpriestchicago/ 

https://www.facebook.com/MagneticEyeRecords

https://www.facebook.com/SPKRmedia/

A Riple Music kiadónál jelenik meg az új KInd lemez, a Close Encounters. A 2020-as Mental Nudge után most ez az új augusztus közepén fog megjelenni. A kiadó honlapján az áll, hogy "Heavy Rock", ami nagyjából közel áll a valósághoz. A supergroup (Elder, Rozamov, Black Pyramid, Sasquatch, Roadsaw tagok) tényleg egy erőteljes rock zenét játszik, azonban rengeteg a grunge elem benne. Néha az az érzésem, hogy egy mélyebb hangzású Alice In Chains albumot hallgatok.

A dalok hosszúsága elég vegyes. Van amelyik 7 percnél is több, de vannak három perc körüliek. Az album egésze mégis hosszúnak és egy idő után laposnak tűnik, mivel se az énekdallamok, se a zenei megoldások nem mutatnak változatosságot. Craig Riggs hangja is inkább a Sasquatch és a Roadsaw zenéjéhez illik, itt egy kicsit "tájidegen". Egyébként a zenészek teszik a dolgukat, ahogy az elvárható, de semmi egyébb. 

 

Mindezt annak a tudatában mondom, hogy tudom, a Close Encounters egy nagyon jó album és szinte beleköthetetlen. Szinte. AMEN!

 https://www.facebook.com/KINDtheband

https://www.facebook.com/purplesagepr

https://www.facebook.com/theripplemusic/

A Bongzilla-t minden valamire való Bonger Stoner ismeri. Már akkor legenda volt, amikor még nem is létezett. Aki meg nem tudja, hogy kik ők, az könnyen utána tud nézni a neten, nem igényel nagyobb kutatómunkát. 

 

Megjelent az új anyag, a Dab City. Eddig megjelent tőlük ilyen-olyan demo, újrakiadás, mifene, de a klasszikus album, az Amerijuanican óta ez az első komplett új lemez. A Dab City egy jól sikerült mestermunka és kész. Aki hallott tőlük egy dalt, az hallotta az egész életművüket. Mondjuk ez egy kis csúsztatás, de hellyel közzel igaz. 

 Úgy gondolom, hogy a Bongzilla, a nevéhez hűen Bong Metalt játszik. Ehhez illik fogyasztani némi ezt-azt. Egy kicsit rá vannak csavarodva erre a bong témára a fiúk és ez érződik minden megmozdulásukon. Mivel én nem fogyasztok ilyesmit, ezért nem tisztem eldönteni, hogy bepipázva milyen is az új lemez, de józanul nem rossz. Ha valaki szereti a széttorzított, horzsolós riffeket, a lassú mélázós tempót, a hosszú menetelést a semmibe, annak ez az album maga a mennyország! Tehát Bongerek, Bongra fel! 

https://www.facebook.com/HEAVYPSYCHSOUNDS

 Nico papa a minap meglepett egy csokréta új lemezzel, és közöttük megbújva ott lapult a Wolfnaut (korábban Wolfgang) új lemeze is, amely a Return of the Asteroid címet viseli.

Hmmm...Wolfnaut, Wolfnaut, ismerősen csengett a zenekar neve. A III című tavalyi albumukat már többször szemebe fújta az "internet szele", de bevallom őszintén nem ismeretem a zenekar zenei munkásságát tüzetessebben, óriási hiba és mulasztás volt ez részemről, ugyanis egy roppant jó, energikus, dallamokkal felturbózott, kozmikus csillagporral és sivatagi homokkal bőségesen szennyezett norvég, stoner zenegépezetet ismertem meg. Jó gyerekhez híven meg is hallgattam a trió korábbi munkáit is, melyek fellelhetőek a zenekar Bandcamp oldalán.

  Return of the Asteroid (2023) az új albumuk. Huhhh, nehéz róla bármit is írni hirtelen! Nem vagyok a szavak illetve a betűk embere mostanában, de a lemez nagyon jó, nagyon egyben van, nekem nagyon tetszett, a hangzása, a hangulata, a dallamok, a vokál egyszóval minden. Pikk-pakk lement a lemez, nem unatkoztam és nem éreztem túlzott "tölteléket a palacsintában" mint manapság oly sok lemeznél sajnos, ahol csak 1 vagy jobb esetben 2-3 szám tetszik. Itt elkapott a gépszíj és lement a lemez hamar. Én nem szeretek és nem is fogok dalokra bontott lemezkritikát és lemezinfót írni, mert utálok annyit pötyögni, és lehet hogy egyes emberekből teljesen más érzéseket, feelinget, váltanak ki az adott dalok, mint anno belőlem zenehallgatás közben. Inkább azt tanácsolom, hogy HALLGASSÁTOK MEG!

Aki szereti a Black Sabbath, Thin Lizzy és a Led Zeppelin szerű, vagy csak úgy egyszerűen a dallamos stoner rock-metál zenéket, nem fog csalatkozni. Ezek a számok különösen tetszettek: 02. My Orbit Is Mine -fenomenális, 03. The Mighty Pawns -piramidális, 05 G.T.R. -zseniális, 09 Wolfnaut's Lament - kolosszális! 

https://www.facebook.com/Wolfnaut/ 

https://www.facebook.com/theripplemusic/

Hát kérem, ha valami epic, akkor nálam ez az anyag az. A görögök ismét egy gyöngyszemet (ingerküszöbödnek megfelelően valahova ide beilleszthetsz egy gyros viccet) adtak a világnak. Nálam eddig a Tuber banda volt a görög zászlóshajó a rockzenében és mindig is kedves lesz számomra, mert rámutattak arra, hogy igenis érdemes alámerülni a mainstream alá és kutatni. A Tuber megismerését Mundi Csaba-nak köszönhetem, innen is kösz és pacsi! 

De vissza Jóánina lakóihoz: Iszonyat jó gitár sound, az ének is kiváló, szépséges vokálokkal megspékelve. Ez külön jót tett az én kis szívemnek, mert mostanában hallgatott albumokon, amik zeneileg nagyon is bejönnek, vagy egyáltalán nincs ének, vagy a banda inkább az ambient-re ment rá és kevésbé mert nagyot álmodni ének terén (Maha Sohona, Giant Sleep már kiengedte a hangját), de itt hősies éneket kaptam a brutál rockhangzás mellé. És akkor bejöttek a népi hangszerek: klarinét, kaval, skót duda. Hát, leborultam a térdemre, meg a bokámmal is azt csináltam, amit nagy meglepetésünkben csinálni szoktunk vele. Nem arról van szó, hogy valaki tudott játszani ezeken a hangszereken, és hát valahova tegyük már be, hadd menőzzünk... Nem, kitágult a pupillám és feltettem a kérdést: a "kurvaéletbe, hová lehet ezt fokozni?"
 

 Vannak pillanatok, amik a Mastodon-t juttatják eszembe, a vokálos részek a poszt-Waters korszakos Pink Floyd egy maszkulinabb variánsát, a Millenium Blues vége meg konkrétan az Uriah Heep-et idézte meg nekem. Nem emelek ki több részletet, ha ismered a zenei ízlésemet, szereted a rockzenét és van egy órád, hallgasd meg ezt az albumot!

 https://www.facebook.com/villagersofioanninacity