Default style- Alternative style

Monolord - Empress Rising

 

Kaptunk a minap az Easyrider Recordstól egy kis csomagocskát, benne lapult két rettentő böszme csúfság. Az egyik a Monolord frissessége, a másik a Salem's Pot üdesége. Én most inkább csak a Monolord pihe könnyű anyagáról beszélnék, illetve írnék. A Salem's Pot se egy rossz adomány a zenére éhes hallójáratnak, viszont a kettő annyira megüli az ember gyomrát, mint képviselő fánk, fánk nélkül. 

 A Monolord két férfiú agyánól pattant ki, akik a svéd Marulk nevű boogie rock csapatban csapatnak, ráadásnak elhívták egy kis kora délutáni teázgatásra haverjukat is, aki a Rotten Sound zenekar tagja volt...valamikor. (Mika Häkki). Ja és persze semmi boogie, semmi összevissza kalapálás, rohangálás, csak nyugi van. Fájdalmas nyugi.

 

Ugye nem elég egy doom bandánál, ha van egy riff és azt ismételgetik folyamatosan, pedig majdnemhogy ez lenne a lényeg. Majdnemhogy...Azonban más is kell hozzá. Először is annak a riffnek nagyon ott kell lennie, mint a portásnak a csepeli Ganz műveknél. Ha megszólal, olyan, mintha megütne. Durva, faragatlan parasztmocskos. Az első másodpercek után, valami bizarr kéjjel kívánod, a "mégtöbbet". 

 Ha ez megvan, akkor sincs még ok a nagy örömre. Így csak egy szimpla "jó doom zenekar" zenél, de ha valaki az Electric Wizard magasságaiba, bocs, mélységeibe akar jutni, oda még kell más is. Fűűst, pszikedélija, bong, köd, meg ilyenek. Hangulat, atmoszféra. Ez az a fűszer, ami beízesíti a sültet, ez az a plusz, amitől egy púpos, vékony kismellű (ámde lógó, mint egy tejeszacskó) szőrös arcú lányt is annyira vonzóvá tesz, hogy szó nélkül bevállalnád, még akkor is, ha kiderülne, nem is lány. 

 

 

A Monolord pont ilyen. Iszonyat. Egy riffet visznek végig, de az olyan, hogy már az elején leszedi az a arcodat és utána folyamatosan belefújja a füstöt. Az első dal még instrumentális, de észre se veszed, annyira rabul ejt ez a repetitív massza, ami él, lüktet, de nem azért, hogy jó kedvre deritsen másokat. Nem lehet elmenni vele sörözni, vagy bográcspartit szervezni. Se egy romantikus vacsora, se egy velencei gondola kirándulás. Csak tömény szesz, csak végtelen szeánszok, szellemidézés, örök éj, lidércnyomás. Az Ördög Arca.

Majd áprilisban megtudjátok, hol táncolnak a Sátán fattyai. AMEN! 

A bejegyzés trackback címe:

https://stoner.blog.hu/api/trackback/id/tr55837230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

joshibarat · http://themotherroad.blog.hu/ 2014.03.02. 15:33:08

Kurvajó poszt, pont az ilyeneket szeretem olvasni tőled. A régi írásaidon kacagtam ilyen nagyokat.