Default style- Alternative style

Barbears : Doombar (EP) (2012)

.

A szegedi Barbears szerintem nem szorul külön bemutatásra a blog olvasói számára, ugyanakkor legújabb kiadványukról még nem írtunk bővebben. Pedig megér egy misét. Egyrészt hihetetlen profi hangzással lett rögzítve, másrészt, meg a rajta található zene is rendkívül minőségi és persze az sem egy utolsó dolog, hogy az egész ingyen letölthető a következő indokkal:

"Sziasztok! A szegedi Barbears zenekar vagyunk és elkészült az új EP-nk. Sajnos egyenlőre kézzel fogható formátumban nem létezik, mert elittuk az arra félretett pénzt, viszont a bandcamp oldalunkról ingyen letőlthető."  (Id.: Passzió.hu)

.

cover_1.jpg

.

Az angol énekkel próbálkozó magyar bandák többségénél általában furcsa érzetem támad az esetlen akcentus miatt. Valahogy gáz, idegesítő és hiteltelen. A Barbears esetében viszont ezt egyáltalán nem tapasztaltam. Garamszegi Balázs személyében egy olyan énekest tudhat magáénak a csapat, akinek hangja nem csak tökéletesen passzol muzsikájukhoz, de felveszi a versenyt a hasonló zenében utazó együttesek énekeseivel is. Igazi metal torok. Már rögtön az ep-t nyitó "Misty Down" című számnál érezhető, hogy erre született. A nyugis bevezetőt Eric Wagnerre (Trouble) emlékeztető hangtónusban kezdi, aztán a muzsika beindulása után végig irdatlanul erőteljes, férfias témákat produkál. Mind hangerőben, mind dallamok terén emberesen kitesz magáért.

A másik dolog, amitől megintcsak dobtam egy hátast az a hangszeres szekció munkája. Szatmári János zakatoló basszustémáitól, Lukács Laci impulzív gitárjátékától és Szabó Béla húzós ütemeitől olyan headbangelési kényszer fogott el, hogy ilyesmit utoljára a kilencvenes években éreztem. A "Misty Down" intenzív kezdése után is iszonyatjó szaggatott riffek, energikus szólók és hatalmas énektémák intézkednek az ember adrenalin szintjéről. A harmadik, "Death's Shadow" című tételt pl. Lukács Laci technikás- és egyben szenvedélyes gitárjátéka emeli a magasba, a "Devil's Justice"-nél meg Szatmári János karakteres basszustémáitól szakadt le a pofám. És végre egy basszusgitár, ami úgy szól, ahogy annak szólnia kell. Nálam egyértelműen ez a szám viszi a prímet. Nem utolsósorban, pedig had érje dícséret Szabó Béla erőtől kicsattanó-, változatos dobolását is. Lendületes, kemény alapozása tökéletes összhangban működik társai energikusságával.

Stoner, vagy southern metalnak nem is igazán mondanám az EP-n hallható számokat. Ezek igazi keménykötésű metal muzsikák, amiket kár is lenne skatulyázgatni. Kb. akkor kapnánk ilyen hangzást, ha a Trouble zenészeit telepumpálnánk tesztoszteronnal, hogy megmutassák végre, hogyan is kell metalt játszani. Reméljük lesz még hozzá idén szerencsénk, főleg, hogy csatlakozott hozzájuk Kyle Thomas. A BARBEARS-hez visszatérve, pedig biztos vagyok benne, hogy nagylemezüket simán odatehetjük majd a Mood, a Magma Rise, vagy a Wall Of Sleep albumaihoz a polcra. Nálam legalábbis már ez az EP is 2012 kedvencei közé került. Olyan állatul szól, hogy egyszerűen újra és újra meg kell hallgatni!

.

2732158725-1_1.jpg

.

.

Tagok:
Garamszegi Balázs - Ének
Lukács László - Gitár
Szabó Béla - Dobok
Szatmári János - Basszus

.

.

.

.

Ja igen, és a csapattal készült interjút is érdemes elolvasni a Stonerise oldalán!

.

.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://stoner.blog.hu/api/trackback/id/tr934591002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.