Default style- Alternative style

Iránymutatás Savannah-ból

BARONESS: BLUE RECORD

 

  

Az év egyik legjobban várt és az egyik legjobb albuma. Mastodonhoz hasonlítják őket soxor, de szerintem annál sokkal elöremutatóbb, tehetségesebb, művészibb dolgokat alkotó banda.

Már az előző, Red Album című lemezüknél is bebizonyították, hogy különleges érzékük van a Rock műfaj különböző ágainak vegyítéséhez és ahhoz hasonlóan ez az album is valamiféle Rockzenei esszenciaként szolgál. Összefoglal mindent, amit a Rock műfajában szeretni lehet. Ők úgy tudnak komplexek lenni, hogy közben nem unatkozol, úgy csinálnak szládzsos keménységet, hogy nem tünnek faragatlannak, mivel rendkívül virtuóz dolgokkal ellensúlyozzák az egészet. Az egyik legnagyobb haladószelleműséggel megáldott banda és szerintem rájuk lehet a leginkább ráhúzni a progresszív jelzőt. Magáról a progresszív zenéről is sok vita merült már fel: valaki már akkor is progresszívnek tart egy zenét, ha összetett (komplex) dalszerkezete van, de van aki ennél még sekélyessebb és a manapság divatos prog bandák (pl. DT) hangzásához köti a műfajt, illetve az azoktól származó dallamokhoz. Az olyan régi csapatok,mint a King Crimson, a Pink Floyd, vagy a Rush azért kapta meg a progresszív jelzőt mert olyan dolgokat csináltak akkoriban,amit rajtuk kívül senki.  Előremutatóak, haladószelleműek, műfajmegújítóak voltak, az átlagosnál  (verze-refrén) összetettebb dalszerkezetű számokat gyártottak és gyakran alkalmaztak virtuóz, művészi hangszeres dolgokat. Ezek a meghatározások pedig mind jellemzőek a Baroness-re is. Olyan műfajok elemeit, szólamait fedezhetjük fel zenéjükben, mint pl. a Blues, a Hard Rock, a Prog Rock, Post Rock/Metal, Sludge és Stoner. Ami miatt pedig még nagyobb figyelmet érdemel a banda az a borító, ami a csapat énekesének, John Baizley-nek a keze munkája, illetve az ő egyéb munkássága különböző együtteseknél:  Kylesa, Blacktusk, Torche, Earth,...etc.

Szerintem egy olyan sokoldalú, zseniális csapat, ami megmutatja mindenkinek, hogyan kell a régi nagyokhoz hasonlóan hozzáálni a Rockzenéhez, hogyan lehet őszintén játszani, leszarni a korlátokat, illetve azokat feszegetni, hogyan kell újat mutatni és milyen módon lehet összefoglalni a korszak Rockzenei irányvonalát. Erre viszont csak akkor fogsz rádöbbenni, ha elejétől a végéig letolod az albumot.


Itt pedig egy kis szelet John Baizley munkáiból:

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://stoner.blog.hu/api/trackback/id/tr521424757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nicodamien · http://stoner.blog.hu/ 2009.10.04. 12:34:47

Épp a minap beszéltük Wovbaggerral, hogy a Blue Record pont a progresszivitása végett hangulat zene. Csak úgy jön át, ha megvan a megfelelő hangulatod. Szerintem.

jószívvel 2009.10.04. 13:22:30

kurva jó lett, de azért hozzám a red közelebb áll...én nagyon féltem, hogy sok lesz a heavy metal befolyás, de nem lett az...nehezebb hallgatni, mint a pirosat, de meghálálja erősen.

joshibarat · http://themotherroad.blog.hu/ 2009.10.04. 13:46:00

@jószívvel: Red Album hozzám is közelebb áll.Valamiért különlegesebbnek tartom.Amúgy linkeltem azt is.

Chino the Hero 2009.10.08. 20:07:08

Tehetségesebb,előremutatóbb és művészibb a Mastodonnál?! Ezzel azért nem értek egyet.Sztem egyiket se kéne jobban ajnározni,mint a másikat,mert számomra egy súlycsoport.Amúgy kib...ott jó tényleg.