Default style- Alternative style

Mooch interjú!!!!

A Montreali Mooch zenekar most októberben jött ki az új albumával a Wherever It Goes-al. Az erős blues alapokon nyugvó muzsikát játszó zenekarral készült egy interjú. Olvassátok!

Mit jelent a Mooch kifejezés, illetve ti mire használjátok?

Ben: A MOOCH kifejezést gyakran használják arra, hogy valaki állandóan kölcsönkér, legyen szó ételről, pénzről, felszerelésről stb. Ez egy becenév volt, amelyet a banda kezdeti időszakában adtak, hogy leírja viselkedésünket opportunista, takarékos emberekként.

A zenétekben sok különböző szál keveredik, a klasszikus rock hatásokon túl még soult/gospelt (?) is hallani egy-egy énekdallamban. Mindez tudatos a részetekről?

Julian: Mindannyiunknak egyénileg elég széles zenei ízlése van, amely nem korlátozódik csak a „rock” zenei műfajra. Bár részünkről nincs tudatos törekvés, hogy többféle stílust beépítsünk zenénkbe, igyekszünk nem szabni  korlátokat magunknak a műfajok tekintetében; és mivel sokféle stílust hallgatunk, úgy tűnik, ezek természetesen jönnek ki belőlünk. A vokális harmóniák az általunk hallgatott zenékben elterjedt elem, legyen szó soul/R&B vagy olyan rockbandáktól, mint az Alice In Chains, így ez természetesen visszatükröződik saját zenénkben is.

 

Az első lemez, a 2020-as Hounds még szinte teljesen a The Doors nyomdokán haladt. Mit jelent számotokra ez a zenekar? Honnan ez az erős kötődés, hiszen az ő korszakukban ti még nem is éltetek. Egy mai fiatal hogy tud rákattanni a régi zenékre?

Ben: Amikor az elején próbáltam megtalálni a hangterjedelem, nagyon vonzódtam Jim Morrison hangjához és stílusához. Számtalan órát töltöttem az autóban, hallgattam a Doors-t és énekeltem a dalaikat. Még mindig van egy CD-gyűjteményem, ami talán segített áthidalni a generációk közötti szakadékot, bár a Doors annyira időtlen, hogy még mindig eléggé kering a mai popkultúrában. A HOUNDS Ep felvétele a sivatagban, határozottan ennek  az időszaknak a tökéletes lenyomata.

 

Az új album lényegesen sokoldalúbb elődjénél, még egy bendzsós country folk nóta is felkerült a végére. Erről mondanátok valamit?

Julian: A Hounds gyártása során tudatosan törekedtünk egy olyan album létrehozására, amely tükrözi a zenekar 3 tagú élő hangzását. Így ennek eredményeként nagyon kevés volt a gitár overdub, és a produkció nyersebb és lecsupaszítottabb volt. Az új albumon egyszerűen nem szabtunk korlátokat magunknak a dalok elrendezését illetően.

Alex: Hozzáteszem, hogy ez valóban tükrözi a személyes életünk pillanatát és azt, hogy hova fejlődtünk zeneileg. Ez valójában csak a csúcspontja volt annak, ahol tartunk, és a lemez nevéhez fűződik. Az első alkalommal egy bizonyos módon mutattuk be zenénket, a második alkalommal egy másik útra léptünk, mert az éppen a leginkább megfelelt ennek a különleges dal gyűjteménynek. Mindig fejlődünk, de hűek akarunk maradni az érzésekhez, amelyeket éppen az adott időben érzünk a zenével kapcsolatban.

 

Nagyon kíváncsi lennék, hol készült a The Start videó, melyik az a repülőtér, ahol a várakozók egy fókát kergető jegesmedve társaságában tölthetik az időt. Jó ötlet volt itt forgatni!

Ben: A „Start" című videót a Yellowknife repülőterén, a Kanada északnyugati területén, a Northwest Territoriesben forgattuk. A Folk on the Rocks fesztiválon játszottunk Yellowknife-ban, és megállapodtunk abban, hogy fellépünk a repülőtéren a fesztivál népszerűsítése érdekében. Előadásunk után lehetőségünk nyílt néhány vicces felvétel készítésére, amint hülyéskedünk a repülőtéren.

Alex: Ez kétségtelenül egy olyan lehetőség volt, amit megragadtunk, egy nagyon pillanatnyi hangulat, és úgy érezzük, hogy ezt a spontaneitást tényleg érezteti maga a videó is. Igazán vad kaland volt, nem olyasmi, amit minden nap megtehetünk!

 

Mi volt az életetek meghatározó pillanata, amikor azt mondtátok magatoknak: "Zenélnem kell"? Melyik együttes vagy album hozta ki belőletek ezt?

Julian: Mindig is szerettem a rockzenét. Gyerekként rengeteg zenével találkoztam a családom révén, de az egyik meghatározó pillanat számomra az volt, amikor felfedeztem a Metallica-t. Kiskamaszként állandóan néztem a „Live in Seattle, 1989” koncertet; és látni egy ilyen lenyűgözően ütős előadást élőben az volt az, ami arra késztetett, hogy azt mondjam: 'Ezt nekem is meg kell csinálnom!'.

Ben: A Guitar Hero III játékkal nőttem fel, és nagyon jó lettem benne. A szüleim azt mondták, „miért nem játszol inkább igazi gitáron?” Ez nagyszerű ötlet volt, és nagyon gyorsan beleszerettem. Emlékszem, amikor a Back in Black-et hallottam a nagybátyám autójában, azt gondoltam: „Ez nagyon menő”! Ezek a pillanatok indítottak el az úton, hogy rockzenész legyek.

Alex: Apám professzionális zenész volt, és ez nagy része volt az életemnek. Az ő fő hangszere a gitár volt, ezért először azt próbáltam ki, de nem igazán illett hozzám. Egyszer említettem, hogy dobon szeretnék játszani. Az első ütésnél beleszerettem, azonnal éreztem a kapcsolatot köztem és a dobcájg között. A zenekar, amely meghatározta a dobos karrierem, a Led Zeppelin volt, különösen miután láttam a „The Song Remains the Same” koncertet élőben.

Mi volt a legkellemetlenebb élmény, amit színpadon átéltetek?

Julian: A legrosszabb fellépés egy 2 órás feldolgozásokat tartalmazó koncert volt, amire az első zenekarommal kaptunk megbízást, 15 éves koromban. Körülbelül 25 dal szerepelt a listán. Nagyon felkészületlenek voltunk, abszolút katasztrófa volt. Lehet, hogy néha-néha hibázom egy hangot, vagy előfordulnak bizonyos technikai malőrök, de egyetlen fellépés sem ér fel ezzel a konkrét koncerttel, ami a kellemetlenség szempontjából volt a legrosszabb.

Alex: Kétségtelenül egy középiskolai zenekari versenyen történt, ahol néhány dal után az egész dob szett szétesett. Próbáltam nyugodtnak maradni, folytattam, közben hiányzott  néhány taktus, mialatt megpróbáltam megjavítani a dobpedált, egy idő után már csak rugdosni tudtam a lábdobot. Végül az egész dob szett egyszerűen leesett a színpadról. Horror volt! Mindez fel is lett rögzítve. Még mindig megvan a DVD.

Ha egy tündér lehetőséget adna neked arra, hogy bármilyen témában bárkit megkérdezhess, legyen az élő, halott vagy kitalált, mit kérdeznél?

Julian: Megkérdezném Donn Landee-től, hogy hogyan érte el Alex Van Halen dobhangját a Van Halen II albumon.

Alex: Mindenképp megkérdezném Kurt Cobaint, mi is történt valójában a halála éjszakáján.

Köszönjük az interjút! 

https://www.facebook.com/moochmusicofficial/

 

Unida - Intrejú Arthur Seay - el

Stoner Blog- Unida- Arthur interjú

 

-Stoner Blog: Hadd kezdjük azzal, hogy megköszönjük, hogy nálunk is felléptek! Tipikus első kérdésünk: Hogy telik a turné? Ugyebár most vagytok félúton…

-Arthur: Úgy van, kb a felén túl vagyunk. Haver, ez a turné – lekopogom – eddig nagyon jól megy. A koncertek nagyszerűek, sokan is vannak és az energia amit az emberektől kapunk vissza nagyon inspiráló. Ugye egy ideig szünetelt a zenekar, változott a felállás (egymás közt poénból Unida 2.0- nak nevezzük magunkat.) de az emberek kíváncsiak ránk, eljönnek a koncertekre és nagyon lelkesek. Európa amúgy is mindig jó „piac” volt nekünk, anno hamar befogadták ezt a faja zenét, nevezzük desert rock-nak, stoner rock-nak, vagy aminek akarod, de a lényeg, hogy itt tényleg elkötelezett fanok vannak. Egy másik dolog, amit észrevettem, hogy fiatalok is sokan jönnek, ami nagyon király.

-STB: Még egy nagyon fontos kérdés, ami a turnézáshoz kapcsolódik: Eddig melyik országban ittátok a legjobb sört?

-Arthur: Mindig valami helyi sört iszunk, de basszus… legyen mondjuk… nem is tudom, hát mindegyik jó volt. Nem is tudnék választani.

-STB: Hát ez végül is diplomatikus válasz volt.

-Arthur: Az-az (nevet)

-STB: Vannak olyan új zenekarok, akikről úgy gondolod, hogy életben tartják a rock zenét?

-Arthur: Ó persze. Ott van például a Rival Sons, akiket nagyon birok, vagy a Greta Van Fleet, ami totál Led Zeppelin nyúlás. Később biztos megtalálják a saját hangjukat, de nagyon mennek és egy rakás fiatal követőjük van. Az a helyzet, hogy inkább régi zenéket hallgatok, Michael Jackson, Mozart…

-STB: El is lőtted a választ egy későbbi kérdésünkre, hogy a Rock zene mellett még miket szoktál hallgatni?

-Arthur: Mostanában nem is hallgatok rockot, inkább Motown, R&B, Funk, 80-as évekbeli egyslágeres előadókat…ilyesmik mennek.

-STB: Hadd kérdezzem meg, hogy megvan az az emlék, amikor rájöttél, hogy zenész szeretnél lenni?

-Arthur: Furcsa emlékeim vannak erről. Emlékszem, kicsi voltam és anyám elvitt a helyi „Tesco” -ba ahol voltak lemezek és hangszerek is. Voltam vagy 7-8 éves. Még nem is hallottam addig gitárzenét, de a látványuk megbabonázott. A szüleim aztán nem gitárt, hanem szaxofont béreltek nekem. A gimiben beszálltam az iskolai zenekarba, ott ismerkedtem meg Mike-al. Vagy 10 évig szaxofonoztam, mielőtt elkezdtem volna gitározni. A suli mellett dolgoztam, aztán végre tudtam venni magamnak egyet.

-STB: Turnézás közben van időtök városnézésre? Vagy amikor egy ekkora turné közepén vagytok már inkább fáradtak vagytok és haladnátok tovább?

-Arthur: Dehogyis, ha csak 10 percünk van, akkor is körülnézünk, sétálunk kicsit. Igyekszem megnézni, amit csak tudok.

-STB: Hogy kezelitek egy ilyen turnén a fáradtságot és hogy minden nap ugyanazt a szettet játszátok?

-Arthur: Brutál fáradt vagyok. Ma is 6 órát utaztunk a buszban, keveset alszom, azt is füldugóban, szemfedőben, nyakpárnával. Van amikor a soundcheck után nyomok egy 10 perces power nap-et. Amint hazaérek, egy hétig aludni fogok. Azt hiszem 20 koncertet játszunk most sorban. Ez a legtöbb, amit valaha csináltunk.

-STB: Mi tölt fel?

-Arthur: Ez az egész. Nagyon hálásak vagyunk, hogy játszhatunk, gyönyörűek a  városok, kedvesek az emberek... Ez nem mindenkinek adatik meg. Persze, hogy nehéz, de akkor is nagyra értékelem, hogy az emberek eljönnek, fizetnek érte, hogy lássanak. Lifer-ek vagyunk, addig csináljuk amig fel nem dobjuk a talpunk.

-STB: Ami a jövőt illeti: Van terv új anyagra az Unida-val?

-Arthur: Igen, most vettünk fel, illetve fejeztünk be énekfelvételt 4 új dalhoz.

-STB: Mark-al?

-Arthur: Igen, Mark-al. „Full time” tag lett. Aztán van 4 dalunk John-al, még 97-ből, illetve most kaptuk vissza a jogokat a Wayne-Gro-ra , úgyhogy azt is kiadjuk újra. Most, hogy többet tehetünk meg, élünk is vele. Szeretjük John-t, de a szóló projektjét csinálja, és ha ahhoz van kedve, rendben, de keményen dolgoztam ezért a zenekarért, előre nézek, ezért is van itt Mark. A cél most, hogy többet írjunk, többet dolgozzunk.

-STB: Változtat majd a dalszerzésen, hogy Mark lett az énekes?

-Arthur: A 4 új dalt még azelőtt írtam meg, hogy ismertem volna Mark-ot. A stúdióba már kész ötletekkel jött, aztán azokon még együtt dolgoztunk tovább, nagyon jól ment a közös munka. Ma egyébként fogunk is játszani egy új számot. Kicsit más, az új dalok nem annyira nyílegyenes rock dalok, hanem kicsit talán… hát nem mondanám, hogy prog-os, de „zeneibb”

-STB: Már csak két kérdésem lenne, az első, halál eredeti, de van olyan kérdés, amit gyakran feltesznek és utálsz?

-Arthur: Á, bírom én az interjúkat, de amivel mondjuk gyakran jönnek, hogy „Mit gondolsz a Stoner Rock-ról? Ti Stoner Rock vagytok?” Én meg, „Ha be akarsz tépni (Stoner) és közben Rock-ot akarsz hallgatni, csináld, nekem ez csak szimpla Rock zene”. Az Unida mindig része volt a Stoner Rock közösségnek, imádom azokat az embereket, és amúgy nem zavar ez a címke.

-STB: Végül van-e olyan dal, amit te imádsz, de körülötted mindenki utál?

-Arthur: Vagy egymillió ilyen van. A menyasszonyom például utálja az AC/DC-t, én imádom. Na vele szoktam ezen harcolni. Mutogatom neki, hogy „Ezt hallgasd meg!”, de nem bírja. Szerintem meg a Rock bibliája.

-STB: Nagyon köszönjük még egyszer, hogy leülhettünk veled beszélgetni!

-Arthur: Én köszi, fasza a hely, gyönyörű a város. koncert után igyunk meg valamit!

 Video forrása: https://www.youtube.com/@StonerRockVideos

Sergeant Thunderhoof Interjú

Zelmo a Zenehalgatás.blog.hu készítőjével összefogva készült egy rövid interjú az általunk nagyrabecsült Sergeant Thunderhoof zenekarral! Olvassátok és hallgassatok Zenét!

Nico: Sziasztok! Először is köszönjük az interjút! Kezdjük rögtön az elején. Mi indított el titeket anno a zenélés útján?

Dan: - Mindig is érdekelt a zene, már gyermekkorom óta, de 15 éves koromig fel sem merült bennem az ötlet, hogy egy zenekar tagja legyek. Tinédzser koromban tipikus szorongásos időszakot éltem át, és tudtam, hogy bővítenem kell a baráti körömet. Tehát egy zenekarhoz való csatlakozás sokkal inkább egy eszköz volt a cél elérése érdekében. De az első élménytől kezdve, amikor beleénekelhettem egy mikrofonba, máris megfertőződtem. Immár közel 30 éve játszom különféle zenekarokban, és egyszerűen imádom.

 

Nico: A zenéteket és a szövegeiteket hallgatva, úgy érzem, hogy kitaláltatok egy teljesen új világot, egy teljesen egyedi történettel. Ezt kifejtenétek?

Dan: - Szerintem ebben a bandában valamilyen formában mindenki szereti a fantasyt és a science fictiont. Egyszerűen logikus lépésnek tűnt, legalábbis számomra, hogy minden szöveget és témát valamilyen alternatív valóságra alapozzak. Nekem személy szerint elegem volt abból, hogy a művészek megpróbálnak valamiféle személyes politikai véleményt megfogalmazni, szóval a saját zenei világunkat kiterjesztve rengeteg alkotási teret nyerek anélkül, hogy belefásulnék saját önigazságomba.

Zelmo: A lemezek közül a Zigurat és a Terra Solus még a hagyományos doom irányába húzott, lényegesen sötétebb itt a tónus, mint a Ride… és a Veil lemezeken. A következő milyen lesz?

Dan: - Nem hiszem, hogy valaha is szándékosan arra törekedtünk, hogy lemezeinket egy bizonyos módon készítsük el. Ott és akkor éppen az jött ki belőlünk, ami. Jelenleg a következő lemezünk dalainak megírásán dolgozunk, és ezek a nóták egyelőre kicsit progresszívebben szólnak, mint az előző albumaink. De ez mind megváltozhat még. Utolsó lemezünk, a This Sceptred Veil a Covid időszakában jelent meg. Tehát egyértelműen dühösek voltunk, depressziósak, ingerültek, szomorúak, eltűnődők. Legalábbis szerintem ez tükröződik leginkább abban a zenében. Talán a következő egy kicsit boldogabb lesz? Haha.

 

Nico: Készült egy lemezetek a Howling Giant-el. Nagyon izgalmasnak találom ezt a fajta koncepciót! Annak a történetnek lesz folytatása? Esetleg újra a HG-el, vagy egy teljesen más zenekarral?

Dan: - Amikor eredetileg megkeresett minket a Ripple, hogy készítsünk egy megosztott nagylemezt a Howling Giant-tel, be kell vallanom eleinte nem nagyon érdekelt az egész. Úgy értem, nem igazán látom értelmét az osztott nagylemezeknek. Haha! Valószínűleg attól tartottunk, hogy kilóg majd a lóláb a diszkográfiánkban, mivel erre nagyon kényesek vagyunk. De meghallgattam a HG-t, és egyértelmű volt, hogy hasonló tematikus ambícióink vannak. Ezért támadt egy ötletem, hogy koncept lemezt csináljunk belőle, és elkezdtem online csevegni velük. Azt javasoltam, hogy mindketten egy teljes bakelit oldalt töltsünk meg egy-egy felvétellel, és azonnal lelkesek lettek. Aztán az egyik srác a HG-ben említette ezt az ősi mesét két hadakozó kardkészítőről, és nagyon bejött nekem a téma. Tetszett az ötlet, hogy magamra véve Muramasa személyiségét némi emberséget, logikát és értelmet vigyek egy olyan karakterbe, akit általában törvényszegőnek tekintenek. Ez egy nagyszerű lemez, nagyon büszkék vagyunk rá. És örömmel látom, hogy amióta megcsináltuk ezt a lemezt, rengeteg nagyon hasonló megosztott nagylemez született más bandáktól, akik azonos koncepciót alkalmaztak. Azt hiszem, a Sergeant Thunderhoof és a Howling Giant volt az első, akik ezt rendesen megcsinálták. Bár lehet, hogy tévedek!

 

Zelmo: Úgy tudom a tagság a kezdetek óta együtt van, ritka dolog ez manapság, amikor olyan sok a tagcsere. Minek köszönhető az összetartás?

Dan: - Nos, az első és legfontosabb, hogy mindannyian barátok vagyunk. Daz, Jim és én egy bandában játszottunk 2000-től körülbelül 2005-ig. Mindannyian együtt jártunk iskolába. Körülbelül 15 éve ismertem meg Markot, mivel egy cimborám barátja volt, akivel korábban lemezboltokban dolgoztam. A zenekarának szüksége volt egy beugró énekesre. Így a Sergeant Thunderhoof alapvetően csak ürügyként szolgált, hogy a barátok találkozzanak, megigyanak egy sört, zenéljenek egy kicsit és jól érezzék magukat. Most egy olyan szakaszban vagyunk, ahol a bandában mindenki szereti az alkotómunkát, a felvételeket, a páratlan élő fellépések sorát. Nem törekszünk semmiféle sikerre. A legfontosabb számunkra, hogy nekünk most ez a társasági életünk. Hetente egyszer találkozunk a fiúkkal, lehetőségünk nyílik arra, hogy kiengedjük a gőzt, rágódjunk az életünkben zajló eseményeken, és ha szerencsénk van, időnként kipattintunk magunkból egy tisztességes nótát. Azt hiszem, nehezen tudnánk folytatni, ha valaki a bandából úgy döntene, hogy kilép, vagy feldobja a pacskert.

Zelmo: Zenéteket hallgatva mindenki hosszú hajú, tipikusnak nevezhető rockzenészeket képzel el maga előtt, ehhez képest a gárda tök normális kinézetű, mintha egyetemi tanárokból állna, nem az a kifejezett rocker banda. Nem kötelező beállni a sorba?

Dan: - Elég gyerekes ez az egész, nem? Sok nagy bandával találkoztunk és játszottunk együtt, akik megfelelnek azoknak a kritériumoknak, hogy rocksztárként nézzenek ki és úgy is viselkedjenek. Nekik jól áll. De ezek nem mi vagyunk. Nem vádolhatnak minket azzal, hogy megpróbálunk megfelelni annak, amit a hallgatók vagy az iparág elvár egy heavy rock együttestől. Túl vagyunk rajta, hogy törődjünk az ilyen dolgokkal. 40 év körüli, enyhén kopaszodó férfi vagyok, vörös hajjal. Soha nem leszek rocksztár! Haha.

 

Zelmo: Sergeant Thunderhoof – Már magában ez a név egy adag humorérzéket feltételez a hallgatótól, amire a grimaszoló zenekari fotók is ráerősítenek. Félig-meddig paródiazenekar a Hoof?

Dan: - Nem, mi határozottan nem vagyunk paródiazenekar. Nagyon komolyan vesszük a zenét. Az egyetlen dolog, amit nem veszünk komolyan, az saját magunk. Szó szerint nem törődünk magunkkal. Azt hiszem, pont ez az oka annak, hogy a zenekart Sergeant Thunderhoof-nak hívják. Azért vagyunk benne, hogy ezt a karaktert, ezt a zenei világot, ezeket a témákat és koncepciókat szolgáljuk. Itt nem a tagok egyéni személyiségéről van szó. Azt hiszem, egyesek néha kicsit megdöbbennek, amikor meghallanak minket, mert arra számítanak, hogy megint egy átlagos, unalmas, régi stoner rock zenekar énekel a füvezésről és a sörivásról. Gyakorlatilag komplett elbeszélések zajlanak az összes zenénkben! Valójában minden albumunkon egy a kezdetektől átívelő történet fut át, ami előtört a fejemből, és a szövegeinken keresztül megpróbáltam átadni. Bár szerintem még senki sem jutott a közelébe ezek megfejtéséhez. Vagy csak talán senki sem törődik velük annyira, hogy zavarja a dolog!

 

Nico: Ha egy tündér megadná nektek a lehetőséget, hogy bárkit megkérdezhettek bármiről, legyen az halott, élő, vagy kitalált személy, mi lenne az?

Dan: - Nem is tudom, mit válaszolhatnék erre! Talán visszamennék a bibliai időkbe, és megkérdezném Jézus Krisztust, nem tudná-e kedvesen eltüntetni a lábujjaim ízületi gyulladását. Bár belegondolva elég önző ötlet. Megkérdezhetném Jézust, megadná-e Ronnie James Diónak a halhatatlanság képességét, mert piszkosul hiányzik nekem.

https://www.facebook.com/sergeantthunderhoof

 Köszönjük szépen az interjút! Ha esetleg kihagytunk volna valamit, akkor azt egy új interjúban megkérdezzük!

Nézzetek rá a Zenehallgatás blogra, mert Zelmo nagyszerű albumokról beszél, nem csak Stonereknek!

 

Unida, Roadkill Soda - Budapest, Gödör klub

 Megvolt ez is. Vagyis dehogy volt...de kezdjük az elején. Nem szeretnék most beszélni a Unida zenekarról, mert ad egy, aki ezt a blogot olvassa, az már tud egyet s mást erről a legendás zenekarról, ad kettő, a neten minden fent van. Elég az, hogy a mostanában hamvaiból újraéledt zenekar nem az alapító énekessel, Garcia-val turnézik, hanem a Riotgodból ismert Mark Sunshine csávóval. Hozzáteszem teljesen jó választás volt a Seay részéről beállítani a mikrofon mögé. Ez nem jött le, de erről lentebb.

 Az Eugene Toomsból ismert Dudival mentünk a Gödör klubba már déltán 5 felé, mert hogy egy interjú volt beigérve. Ezt írásban és youtube-on is majd hozáférhetővé tesszük. Már akkor látszódott, hogy mennyire fáradtak a srácok. A Budapesti volt zsinórban a hetedik koncertjük. Én már előre izgultam, hogy ezek a nagyszerű sivatagi rock himnuszok egy olyan hangi adottsággal rendelkező énekessel hallom, mint Mark! 

 img_0850.jpg

A román Roadkill Soda kisérte őket a turnén, de be kell vallanom, hogy nem igazán érdekeltek, mert "csak" egy egyszerű souther/stoner zenekarnak könyveltem el őket anno. Sőt az első dalnál még ki is jöttem a teremből. Aztán mikor valahogy visszakeveredtem, leesett az állam! Iszonyat nagy koncerttel találtam szemközt magam. Élt, lüktetett az egész. Jól is szólt! A maga posztján mindenki tők profi volt, ráadásul élvezték, élték a szinpadot! Ráadásul a koncert utolsó dalánál egy kerekes székes srácot is felvittek, hogy együtt tomboljanak! Hatalmas respect! 

Amit most fogsz olvasni, az szigorúan szubjektív, nem tükrözi a sokak álláspontját! Ráadásul el is jöttem a koncertről. Talán három, max négy dalt hallgattam végig. A három hangszeres nagyon odatette magát, annak ellenére, hogy napok óta csak pár órát aludtak; fáradtak voltak nagyon. Azonban ez a Mark gyerek! Hát...Vagy amúgy is ilyen, vagy tele volt valamivel a feje, mert Unidát alig fedeztem fel benne. Mondhatni nyomokban tartalmazott. Ráadásul a felét énekelte a mikrofonba, a felét pedig valahova a dobos háta mögé. Nekem ez olyan negatívan jött le. Éreztem, hogy van ott potenciál, de ne tegyük már ezt a közönséggel. Unida dalokat szerettem volna hallan, nem pedig egy Mark Sunshine performance-ot látni. Nem láttam az egészet, de aki ott maradt, annak bizonyára elfogultság nélkül tetszett az egész előadás!

img_0877.jpg

 Azonban hatalmas köszönet Gere Tibornak a koncert megszervezéséért! Ajánlani tudom minden zenekarnak! keressétek bizalommal: tibor@wildthingmusicgroup.com  Köszi a képeket Mundi Csabi!

https://www.facebook.com/RoadkillSoda/

 

A LEGENDÁS STONER BANDA, AZ UNIDA, BUDAPESTRE LÁTOGAT!


 Október 22-én a Gödör klub színpadán lép fel a legendás stoner zenekar, az Unida. Miután kivált a Kyuss-ból,
John Garcia énekes az általa zeneileg respektált és az 1997-ben az Ozzfesten is megforduló Slo-Burn-ből ismert
Arthur Seay gitárossal és Miguel Cancino dobossal karöltve megalapította az Unida-t. Az eredeti lineup-hoz tartozott még Dave Dinsmore basszusgitáros is.

 A zenekar neve a spanyol "egyesült" szóból ered, mivel Garcia szerint ez tükrözi leghűbben az őket összekötő
barátságot és hátteret, körülményeket, amiből a zenekar kibontakozott. Egy évvel alapításuk után már a svéd
Dozer-rel közösen jelentettek meg kislemezt, majd kiadták első albumukat "Coping With The Urban Coyote"
címmel, melyről az "If Only Two" lett a legnépszerűbb dal. Második, Rick Rubin produceri munkáját jegyző
albumuk, a "The Great Divide" adminisztratív okokból hivatalosan sosem jelent meg, viszont beszerezhető volt a
koncerteken. "Black Woman" című daluk a Tony Hawk Underground videójátékba is bekerült.
2022-ben egy más felállásban alakultak újra: a Covid miatt elhalasztott európai turnéjukon már Garcia helyébe a
Riotgod-ból ismert Mark Sunshine lépett, Dinsmore-t pedig Collyn McCoy váltotta basszusgitáron. A változtatások ellenére jó fogadtatásban részesültek.

Koncert esemény.

https://www.facebook.com/UnidaBand/

Szervező: https://wildthingmusicgroup.com/

süti beállítások módosítása