A német Deaf Wolf egy elég friss, fiatal banda. Nem tudnám megmondani, mit játszanak,mert elég sokféle zenei stílusból tevődik össze a most megjelenő album. Eklektikus, de működik! Csináltunk Chris-el egy kis interjút, hogy a magyar Stoner közönség jobban megismerhesse őket!

Sziasztok!

Holnap, április 05-én jelenik meg a bemutatkozó albumotok, a „Not Today, Satan!” , ami egy eléggé izgalmas lemez lesz. Remélem ezzel az interjúval sok magyar stoner rock rajongó érdeklődését keltjük fel a lemez iránt.

-Köszönjük a kedves szavakat! Természetesen mi is ezt reméljük!

-Zeneileg honnan jöttetek? Ki, milyen zenei hatással kezdett zenélni?

-Számomra zeneileg a 90-es évek grunge stílusa volt erős hatással rám. A Pearl Jam, a Soundgarden és az Alice in Chains. Valószínűleg ezt hallhatod is a lemezen. Hagennek és Alexnek sokféle zenei érdeklődése van, de inkább a nehezebb zenéket részesítik előnyben, mint a Trivium, a Mastodon és a Rammstein. A Deaf Wolf előtt egy metal/rock bandában játszottak együtt.

A lemez eléggé eklektikus lett. Az a dal, ami már fent van a BC oldalon az erősen QOTSA jellegű. A többi dalban is megvan ez, de azért ennél sokkal több is. Gyakorlatilag stílusokat vegyítetek. Ez az ötlet honnan jött?

- Az „One”-nak tényleg QOTSA hangulata van. Tisztában vagyunk ezzel. Épp ezért szeretjük nagyon a dalt. Azt is mondhatnánk, hogy ez egy tisztelgés a Királynők elött.

 Több mint 30 dalt írtunk a járvány idején. Célunk az volt, hogy a lehető legsokoldalúbban és változatosabban szólaljunk meg, és még mindig súlyosak legyünk. Végül úgy döntöttünk, hogy felvesszük a nekünk legjobban tetsző 15 dalt; Ebből 12 dal került fel az albumra.

Van-e valamiféle koncepciója a szövegeknek?

Egyértelműen nincs! A „Nem ma, Sátán” közös szála az „ördög”, amely szövegileg szinte az összes dalban megjelenik. De ez inkább véletlen egybeesés, és nem tudatos koncepcionális ötlet, amiről dalok megírása előtt döntöttünk, majd következetesen folytattuk.

-A német rock szintér elég erős. Ami régebben a svéd, illetve a norvég stoner rock szintér volt, az manapság a német és a lengyel  lett. Ti is ezt látjátok?

-Nehéz megítélnem, mert nem figyelek rá aktívan. Szerintem Európa-szerte sok nagyszerű rockzenekar van, akik – akárcsak mi – rengeteg szenvedélyt, időt és pénzt fektetnek a zenéjükbe.

Fiatal zenészek vagytok. Zenéltetek a Deaf Wolf előtt más zenekarokban?

-Alex és Hagen 2004 és 2007 között játszottak együtt. Én már játszottam néhány zenekarban, köztük az egyik első német szövegű stoner bandában! Aztán hárman találkoztunk 2011-ben, és ekkor született a Deaf Wolf.

Melyik volt a leg furcsább koncert élményetek?

-Nem emlékszem semmi különös koncertélményre. De sokszor történnek velünk hülye balesetek koncertek előtt és után. A végtagokkal kezdődik minden. Akaratlanul is beleakadunk egymás autójának ajtajába, és általában ez szalagszakadással végződik. Különben egyszer játszottunk egy zenekarral, amely a színfalak mögött nagy területre kente be a kínai olajat. (Nem tudom mi lehet a „Kínai Olaj”! Szerk.) A mai napig kíváncsiak vagyunk, miért tették ezt.

Terveztek-e lemezbemutató európai turnét?

-Az év végéig néhány németországi koncertet adunk, majd 2025-ben szeretnénk az albumunkkal bejárni Európát, és remélhetőleg végre Magyarországon is fellépünk.Különösen a fesztiválokra számítunk.

 

Melyik zenekarral lépnétek fel szívesen?

-Mastodon, He Is Legend, Carpenter Brut

 Mi az, amit feltétlenül tudnunk kell rólatok?

-Nagyon büszkék vagyunk az albumunkra, és most örülünk, hogy mindenki számára bemutathatjuk koncertjeinken és online médián keresztül is.

Köszönöm szépen, hogy időt szakítottatok erre a rövid interjúra!

 https://www.facebook.com/deafwolfrocks

Hell

Annak idején a StonerBlog.hu és a Zenehallgatás blog is nagy elismeréssel írt a kanadai Occult Witches zenekarról. Mivel a bandáról alapvetően nem sokat lehet tudni, ráadásul jó ideje nem érkezett semmilyen anyag tőlük, a napokban a két blog összeszövetkezve stoner postagalambot küldött a távoli hómezőkre, hogy néhány kérdéssel felderítsük, mi a helyzet velük?

- Üdv az egész zenekarnak, köszönjük az eddigi lemezeket. Két nagyon erős album, mondhatni régimódi zenével. Érdemes manapság ilyen dolgokba belemenni? Lehet, hogy nem kerül sokba egy ilyen lemezt felvenni (erről is mesélhetnétek néhány részletet), de inkább az érdekelne, hogy megéri-e energiát fektetni egy ennyire underground műfajba, ma, Sherbrooke-ban?

- Soha nem mondanám, hogy nem éri meg, szeretjük, amit csinálunk, és nem számít, hogy 10 vagy 100 ember hallgatja, amíg tudunk, addig játszunk! Egy másik szempontból: Azt gondoljuk, hogy ha 50 évvel ezelőtt működtünk volna, nagyon más lett volna. Az akkori emberek a mai generációhoz képest mind rockot hallgattak. (Sokkal nehezebb volt a közegből kitűnni) Köszönjük annak, aki ma velünk tart! Elég sok pénzbe kerül, hogy rögzítsük, amit csinálunk, rengeteg munkát és időt fektettünk bele. Mindent magunk csinálunk, a harmóniáktól a variációkon át az apró hangokig, sőt néha még effektusokig is. Például a hangmérnök fickónk, Olivier, aki felvett minket (és az összes munkát elvégezte az albumainkon), egy mikrofont is összeeszkábált egy régi telefonból, hogy így tudjunk felvenni néhány torznak tűnő hangot a Mastermind lemezen. Nagyon büszkék vagyunk arra, amit eddig csináltunk!

 

- Mindkét lemez sokrétű stoner doom, nem is nevezhetjük kifejezetten sem stonernek, sem doomnak, inkább a hetvenes évek folk rock mozgalmának mai lenyomatát érzem itt, olyan zenekaroktól, mint a Grootna, Moby Grape, vagy a Kanadai Ptarmigan. Ismerős nevek? Honnan származnak a gyökereitek, és hogyan határoznátok meg a zenekar profilját?

- Nem ismerjük ezeket a bandákat, de utánuk fogunk nézni! Igen, mi sem neveznénk ezt stonernek vagy doomnak! Inkább a 70-es évek rockja akarna lenni, egyfajta kemény rock, némi blues hatással. Annyi műfaj van, hogy nehéz igazán címkézni. A gyökereinkről annyit, hogy dobosunkat John Bonham, Ian Pace és Cozy Powell ihlette, basszusgitárosunk rengeteg műfajban játszott a grindcore-tól a rockon át a jazzig, sokféle tapasztalattal rendelkezik, határozottan azt mondaná, hogy őt főként Victor Wooten, Geezer Butler ihlette. Gitárosunk egy csodálatos blues-játékos, ő Stevie Ray Vaughan, Tommy Iommi, Ritchie Blackmore nagy rajongója, énekesünket pedig egyértelműen Janis Joplin, Joakim Nilson, Owen Roberton ihlette (ez utóbbi elképesztő szövegíró). Vanessa nagyon szeret bluest énekelni, így a gitárosunktól is sokat tanul.

- A bandának csak egy klipje volt, de ez igazi gyöngyszem szerintem. Mondhatom szokatlan bemutatkozás. Mit látunk itt? Ez inkább egy nagy család, vagy kommuna, vagy ivótársak zenés összejövetele? Mi a kovácsoltvas szimbólum története?

- Hahaha, köszönöm! Általában nem reklámozzuk túl ezt a zenei videónkat, nagyon jól éreztük magunkat közben, de zeneileg már nem ez az, amit csinálunk. Azt mondanánk, hogy ezzel együtt mégis képvisel minket valamennyire, persze. Hiszen szeretünk szórakozni és bulizni, soha nem fogjátok azt látni, hogy hazaszaladunk, miután befejeztük a műsort. Az előző basszusgitárosunk kovács volt, ezért elmentünk az ő kis birodalmába filmezni, és úgy gondoltuk, hogy alkotunk is valamit a videó alatt. A virág igazából nem jelent semmit, csak a helyszínen találtuk ki! Egyébként még mindig megvan.

- Nyilvánvalóan a zenekar fő fellépési területei Montreal, Quebec és a Sherbrooke-háromszög környékén vannak, de mi a helyzet Európával? Egy magyar fellépés valószínűsége feltehetően zéró (a köbön) , ezért örülnénk, ha lenne valakinek közületek Magyarországgal kapcsolatos gondolata, véleménye, tapasztalata.

- Igen, többnyire Quebecben és Ontarióban játszottunk, például Torontóban. Nagyon szívesen jönnénk át játszani Európába, gondolhatod, hogy nem rajtunk múlik. Nagyon sok csodálatos banda származik onnan, és megtiszteltetés lenne velük együtt játszani. A Black Throne Productions nevű kiadónk segítségével biztosak vagyunk benne, hogy sikerül valamit megszerveznünk a jövőben! Magyarország? Ez jól hangzik, úgy tűnik, nektek nagyon jó zenei ízlésetek van, (ha már megkerestetek minket) haha, de egyikünk sem volt ott még, de ha esetleg Európába jövünk, akkor mindenképpen fontolóra vesszük…

- Az utolsó kérdés: Alig egy év telt el az utolsó két album között, mégis óriási előrelépés történt ez alatt az idő alatt. Mikorra tervezitek az új albumot?

- Igen, hihetetlen, hogy ennyi zenét írtunk ilyen rövid idő alatt. Valójában most fejeztük be legújabb albumunk felvételét! A hónap végén (március) jön ki egy kislemezünk, az album pedig nyárra lesz piacképes állapotban! Nagyon izgatottak vagyunk, minden bizonnyal ez a legkeményebb anyag, amit eddig csináltunk. Alig várom, hogy halljátok. Köszönöm az interjút!

 https://www.facebook.com/Occultwitches/

 https://zenehallgatas.blog.hu/

 A napokban jelent meg a kőbányai autószerelő csajok kedvenc zenekarának új EP-je, a The Die Is Cast! A számomra kedves Wings On My Back és az ismosra sikerült Lighthouse Ep után újra itt vannak! 

 A The Die Is Cast visszanyúl a gyökerekhez mindenféle értelmezésben. Zeneileg, szellemiségben ismét sárosak a gyökerek! Az ismertetőt itt meg tudjátok nézni:

Az albumot pedig nap, mint nap hallgathatjátok itt:

 

Áldás, Békesség! AMEN!

https://www.facebook.com/muddyrootsrock

Gyermekeim az Úrban! Megjelent az új StonerForgács videó! Szerintem jó lett! Kellemes évindító!

Érdekes név és érdekes borító. A német Giant Lungs bemutatkozó albumának borítója egyrészt egyfajta nosztalgiát ébreszt bennem az olyan európai Stoner zenekarok iránt, mint a Brain Police, Lowrider, El Caco, Acaju és még sorolhatnám. Másrészt Rejtő Jenő Láthatatlan Légió-ja masíroz velem szemben. Mi a F.szt keres a sivatag közepén egy lefejezett, látszólag antik szobor, ami vörös rózsákkal van elhalmozva és mit csinálnak ezek a "légiósok"?

Az abszurditás nem jön át a lemezen, azonban a Desert Rock és a Stoner rock nagyon is. Azok a riffek úgy búgnak, mint annó a Dozer, vagy a Greenleaf lemezek, sőt! Új, modernebb a hangzás, de ettől nem kell megijedni! A Sound ugyan olyan szőrős, mint a 2000 évek elején. Nincsenek kimagasló dalok, inkább azt mondanám, hogy nagyon egységes a lemez. Üdítően hat, hogy az ének miatt van némi alternatív hangulata a daloknak és érezni némi mediterrán hangulatot is, bár azt sem tagadhatják le, hogy Németek. A hangzás talán túl van kicsit csiszolva, ettől jóval szikárabban szól, mint az amerikai Stoner zenekarok többsége. 

 

A  Giant Lung rálépet az igaz Stoner útra és remélem nem is tér le róla! AMEN!

https://www.facebook.com/giant.lungs