Megmondom őszintén, ritkán hallgatok spanyol ajkú zenéket. Főleg Stonert nem. Az én fülemnek valahogy nem tetszik. Ahhoz, hogy belehallgassak egy ilyen dalba, valami nagy extrának kell lennie. Kipihent legyek, ne legyen más hallgatni való, esetleg baromi jól összeálljon az énekdallam és a zene. Az utóbbi lehetőségnél azonban napokig ki se kerül a lejátszóból az adott korong. 

 A Demonauta Chile vékony, ám de hosszú földjének szülötte. Ennek megfelelően spanyolul énekelnek..is. Akad azért angol dal is, igaz nem sok, talán egy vagy kettő. Nem is ez a lényeg, hanem az egésznek a hangzásvilága. Az egész olyan, mintha a Kyuss-t egy működő porszívón keresztül hallgatnád. Annyira le van torzítva minden, amennyire a jó ízlés megengedi, sőt azon is túl egy kicsit. Általánosságban középtempósra sikeredett a lemez, néhol egy csipet lebegéssel és álmodozással. Igazából azért nem is zavaró a nyelvezet, mert az ének szerintem nincs annyira előtérbe tolva és ez hasznos. Olyan mintha nem is lenne. Max, mint egy önálló hangszer.

Én úgy tartom őket számon, mint egy radikális Kyuss tribute bandát. Imádom ezt a fajta szőrös, poros hangzást, amit csak az tud játszani aki sivatagi homokot eszik és Black Sabbathot iszik, Kyuss-t szív.

Bandcamp. AMEN!