Default style- Alternative style

Boogieman - Triple Six Blues

 

Nagyon szeretem a Monster Magnet zenéjét. Na meg azt a hangulatot, amit a '98-as Powertrippel elinditottak. Bevallom férfiasan az előtte lévőket nem tudom annyira a szivembe zárni. Ennek ellenére, mégis csak rajtam virit már régóta a "Bika", és most már ezzel raknak a föld alá, hacsak nem hántolja le rólam valaki időközben.

 Hogy egy Boogieman lemez ismertetőjét miért a Monster Magnettel kezdem? Az új lemez még csak most jelent meg és az is igaz, hogy már átpörgettem párszor, mégis azon kapom magam a hallgatása közben, hogy lekapcsoljam és berakjam a Boogiemant. Egyszerűen annyira jó.

 A svéd banda 2003-ban adta ki első és utolsó lemezét a Triple Six Blues-t. Annyit tudok összesen róluk, hogy az énekest Hellvisnek (HeHe), a gityóst meg JJ Skatnak hivták. Ennyi. Nem is nagyon kell azonban belemenni a részletekbe, hiszen amint meghallod, úgy is csak legyintesz, ki a faszt érdekel, hogy kit hogy hivnak. Olyannyira sodró az egész lemez, hogy becsokizol.

 Egyszerű rockzene, rengeteg stoner, blues, r'n'r, boogie keveredik itt. A hangzás pedig megőrjit. Fasza. Néha a Mustash, a Blake, néha a The Cult és néha a Monster Magnet is beugrik.

 

Egy olyan dallal, mint a Red Sleeve, olyannal nem szabad kezdeni egy nagylemezt, mert a hallgatók fele a szivéhez kap és kidől, a másik fele viszont nem hiszi el, hogy ezt a szintet lehet tartani egy nagylemezen keresztül. Azért még ráraknak egy lapáttal a Satisfaction képében. Botrány. És ha még nem kaptál eleget, akkor most egy kicsit pihenhetsz. A 14 Pictures egy Nanananana-zos dal. Lassabb, hömpölygősebb, de olyan döggel, hogy egy mocsárban ragadt kamiont bármikor kivontatna. Az In Hell olyan intenziven robban bele ezek után a képedbe, mint az a a kamion, amit kivontattak és a hirtelen jött szabadság mámorában úszva széttúr maga körül mindent,majd a dal közepén megpihen, lenyugszik, elszenderedik. Akkora kettősség van ebben a dalban, mint egy Hortobágy. Az elején még ezerrel üvölt Hellvis, hogyaszongya: If I See You In Hell!, a felénél már csak akusztikus gitár, meg lágy szellő. Csodás.

Sorolhatnám az erényeit a lemeznek, de van két gyerekem és néha azokkal is foglalkozni kell néha. Azonban nem hagy a kisördög, és még a Hey Hey Hey-t és az Infinity-t meg kell emlitenem, mert ha ezek idebent maradnak, akkor szétégetnek, aztán ki neveli fel a két szaros seggűt?

PS.: Megvan a két másik főkolompos. Nikki a basszeros és Tobbe a dobos.

A Youtubon két dal van a December és a 14 Picture, akinek megtetszett, az szóljon és átküldök neki egy teljes anyagot.

AMEN!

A bejegyzés trackback címe:

https://stoner.blog.hu/api/trackback/id/tr85563640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rico RokkaRolla · http://stoner.blog.hu/ 2013.10.12. 14:55:52

én szeretem ezeket a régi zenéket. Valahogy más a hangulatuk, jobb volt akkor a stoner rock. Nekem jöhet a link. Kösz

StonerVaszics · http://stoner.blog.hu/ 2013.10.13. 18:07:14

Ez a egy brutál erős lemez, és tényleg egy laza, nagyon szerethető hangulata van az egésznek. Egyik örök kedvencem.

Kr.e. · http://vizforralo.blog.hu 2013.10.15. 08:08:11

Tetszik ez a két szám! Én is élnék a lehetőséggel, érdekel a teljes anyag! Köszi előre is!

elmouse 2013.10.15. 20:35:08

Hello!
Engem is érdekelne.
lmouse[kukac]freemail.hu
Köszi!
süti beállítások módosítása