Ismét egy Vendégposzt, ezúttal Aiwasstól, az Urania, a Whorediezel és még a "ki tudja mi még" motorja.

 Nicodamien barátunk soha nem lankadó lelkesedéssel teszi fel a kérdést évek óta:”-Nem akarsz írni a stonerblog-ra?”. Az ilyen kérdésekben van benne a válasz is,de most nemet mondtam a nem-re,így írok pár (szerintem) hatalmas albumról,amiről eddig itt még más nem:

 A semmitmondó név nagyon sokat mondó zenét takar,ezzel a debüttel tökéletesen belecsapott a dolgok közepébe az ukrán trió. A zene nem több mint stoner-doom-fuzz hagyományőrzés ős-Sabbath riffekel,de annyira el lett találva,hogy mégis sokkal több ennél.

 A rövid bevezető amit az Alucarda című ’78-as moziból ollóztak ki,jó rávezetés a 70-es évek-féle okkultizmus és fekete mágia hangulatára,ami a régisulis doom egyik elengedhetetlen kelléke,itt inkább önirónia,mégis működik. Nem próbáltak semmi újat kitalálni,a tipikus hangzásra tipikus doom riffeket hoznak,de azt annyira ízlésesen teszik,hogy a hangulat magával ragadja az embert. Az ének egy szétfüstölt Ozzy-ra hajaz,úgy a húszas évei elején,kelet európai akcentussal,amit szintén csak dicsérni lehet,úgy király ahogy van. Külön hangszerként olvadnak rá az énekdallamok a gitárok bugására,finoman mocskos egységet alkotva,amit szerencsére nem tesznek tönkre semmi újsulis szeméttel,de ez a következő albumukról sajnos már nem mondható el,ennek ellenére az is hatalmas lett,mégsem közelíti meg az első cucc adta élményt.

 A kettes „Red Wine”című tételt emelném ki,ami egy akkora Doom sláger,hogy ha a 70-es években írták volna a doom őshazájában,talán egy egész életre eltartotta volna a zenekart,de bármelyik track-et kiemelhetném valamiért.

 Meg kell említenem még a Red Wine videóját,ami a Valerie And Her Week Of Wonders című 1970-es cseh erotikus(?)-okkult-fantasy filmből lett összevágva,ahogy kell.

 Negatívumként még azt sem vethetem a szemükre hogy pofátlanul fiatalok,hiszen ilyen idősen már csináltak hasonló zenét mások is,leginkább 30 évvel ezelőtt.

Saalem Alaikum